Mándy Gábor

Milyen NATO kellene?

(A Magyar Nemzetnek elküldött olvasói levél szövege; 2017. febr. 17.)
Régóta meggyőződésem, hogy Oroszország nem akarhatja elfoglalni Nyugat-Európát, eltúlzottak az ebbéli félelmek. Az sem baj, ha Trump egy kicsit levesz a NATO finanszírozásából. A NATO eredetileg azért jött létre, hogy a Szovjetunó nehogy egész Európára is kiterjessze a "legfeljettebb" társadalmi rendszert. (Ez a veszély sohasem állt fenn igazán, de sajnálatos módon ennek játszott alá az a szovjet katonai doktrina is, amelynek keretében az NDK-ba gyorsan mozgó páncélos hadosztályokat telepítettek, teljesen értelmetlenül. Ezek ellen pedig először atomaknazárat létesített a NATO, később pedig elkezdődött az eurorakéta-rivalizálás.)

Ma már nem létezik a Szovjetunió, nincs nemzetközi osztályharc (nemcsak az oroszok, hanem a kínai elvtársak is lemondtak már erről), tehát az ötvenes években kreált NATO eredeti célkitűzése (a "feltartóztatás" doktrinája) is elavult.

Mégis kell NATO. De más célra. Ahogy egyre több országban előretörnek a nacionalista pártok, kell egy erő, ami megfékezi ezeket. Például hogy kizárja a sok évszázados német-francia ellentét kiújulását. A II. világháború óta a két ország és a két nép közeledett egymáshoz. Nagyon rossz fejlemény lenne, ha Marion Le Pen esetleges győzelme és az Alternative für Deutschland megerősödése újra egymás ellen fordítaná a két nagy népet.

És itt vannak a közép- és kelet-európai kis zsarnokságok, Fico, Kaczynski, Orbán. Őket is vissza kellene tartani attól, hogy egymásnak essenek.

Kell NATO, de elsősorban nem Oroszország ellen, hanem békéltető, békefenntartó erőként, saját magunk ellen.

Oroszországgal együtt kell működni. Mert Moszkvának nem az az érdeke, hogy európai területeket foglaljon el, hanem hogy üzleteljen Európával. Teljesen hamis a párhuzam Hitlerrel. Putyin csak úgy foglalhatná el Nyugat-Európát, hogy közben földig rombolja. De Oroszországnak nem élettér kell (elég neki az ásványkincsekkel teli, még mindig kiaknázásra váró Szibéria), hanem fejlett technológia. Ehhez pedig üzletelni kell, nem háborúzni.

Érdekes módon, az egyébiránt meglehetősen őrült módon megnyilvánuló Trump talált rá a helyes útra. Ez azzal biztat, hogy ha Európában esetleg gyengül is a demokrácia, legalább a világbéke fennmarad. Szörnyű igazság, hogy az együttműködés rövid intermezzója után megint egymás ellen vannak beprogramozva a két szuperhatalom rakétái, és még mindig bármikor kitörhet az egész emberiséget (diktatúrákat és demokráciákat egyaránt) elpusztító termonokleáris világháború. Akár egy véletlen baleset miatt is. (Volt már néhány ilyen kritikus eset, és csak a közvetlen döntéshozók józanságán múlt, hogy még életben vagyunk.)

Az Iszlám Állam sokkal veszélyesebb fenyegetést jelent az emberiségre és a kultúrára nézve, mint a Krím Oroszországhoz való visszacsatolása. (Mert ne felejtsük el, hogy a félszigetet Hruscsov vitatható gesztusa adta az Ukrán SzSzK-nak, egy olyan időszakban, amikor a Szovjetunió tagállamai csak névleges szuverenitást élveztek.) Az emberiség legnagyobb kihívásaira kell jobban odafigyelni. Ezek: az Iszlám Állam, a tálibok Afganisztánban, Észak-Korea nukleáris kapacitása és Irán atomfegyverrel kapcsolatos ambíciói, illetve az izraeli-palesztin ellentétek megoldatlansága.


  • Nem közölt olvasói levelek
  • Publicisztikai írásaim
  • Magyar menü