Dr. Dezséri Kálmán ismertette három balti állam reagálását a képzett szakemberek elvándorlására (Maradni? ÉS, 2015. ápr. 24.). Az áttekintésből kiderül, hogy ennek hatását csak csökkenteni lehet, megszüntetni nem. Például a visszatelepülés és a külföldön szerzett diploma elismertetésének megkönnyítésével, a digitális kultúra fejlesztésével. Én ezt a problémát más oldalról közelíteném meg. Mivel a szegényebb gazdaságokból a gazdagabbak felé való munkaerővándorlás hosszú távon megállíthatatlan, arra kellene törekedni, hogy az emberek kivándorlása ne jelentse a pénz elvándorlását is, mert ez csak további elszegényedéshez vezet.

Javaslatom lényege: azoknak a szakembereknek az adójából, akik egy fejlettebb országban többet keresnek, egy bizonyos, méltányos részt az anyaországuk kapna. Ha a szakember nincs is ott, a munkája a felnevelő közösség bevételét gyarapítaná. Jelenleg is áramlik haza valamennyi pénz, de azt nem a költségvetés kapja, hanem a hozzátartozók - addig, ameddig ők is ki nem vándorolnak.

A néhai szocialista országokban is voltak törekvések a kompenzációra: az ingyenes oktatás értékét szerették volna megfizettetni az emigránsokkal, de ez egy egyszeri hozzájárulás lett volna, ami nem tükrözi a kivándoroltak jövedelemteremtő képességének későbbi növekedését. Romániában valóságos "emberkereskedelem" is folyt, az otthon képzett német nemzetiségű román állampolgárokat bizonyos összegért szerezhette meg az NSZK.

Javaslom, hogy az érintett országok dolgozzanak ki és terjesszenek elő egy ENSZ-határozatot, amely lehetővé teszi, hogy a fejlettebb országban végzett munkáért fizetendő adónak egy részét (legalább a felét) a "küldő" országnak kelljen átutalni.

Miért kellene ehhez ENSZ-határozat? Mert anélkül csak kétoldalú megállapodásokat lehetne kötni, és ha a befogadó ország nem járul hozzá, csak a kivándorlás adminisztratív korlátozása jöhetne számításba, ez pedig ütközne a szabad költözködésre vonatkozó emberi joggal. (Ha világméretekben nem lehet megoldást találni, akkor legalább az Európai Unión belül vezethetnénk be egy ilyen szabályt.)

Mi lenne ennek a nemzetközi megállapodásnak a hatása? A fejletlenebb országok gazdasága is fejlődne a kivándoroltak jövedelmének növekedésével, azaz az emigránsok egész életükben szolgálnák a hazájuk érdekeit. (Távolabbra vezet - de reális - annak feltételezése, hogy ily módon esetlen a fejlett országokkal szemben érzett irigység is csökkenne, aminek még biztonságpolitikai összefüggései is vannak.)

Persze nagy különbség van a között, hogy egy szakember otthon marad-e (és teljes mértékben otthon adózik), vagy csak az adójának egy adott százaléka kerül vissza. De ez az összeg is számít, a fejlett országokat pedig sokkal kevésbé sújtaná a befolyó adóból kieső rész, mint amennyire segítene a fejletlenebb ország költségvetését.

A magyar orvosok kivándorlása sem tenné így tönkre a hazai egészségügyet. A befolyó adókból lehetne korszerűsíteni, béreket emelni. És egyszer talán kiegyenlítődnének az előnyök és hátrányok: a szakembernek, orvosnak járó még mindig kisebb hazai fizetést ellensúlyozná a Magyarországon maradás. Elvégre haza csak egy van.

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü