Mándy Gábor
Élnek-e értelmes lények a Marson kívül?
A Curiosity marsjáró és tudományos laborratórium 2012. október 4-én
furcsa rádiójeleket fogott. A jelek annyira strukturáltak és minden
mechanikus ismétlődéstől mentesek voltak, hogy csakis intelligens
lényektől származhattak. Az értelmezési kísérletek azonban sikertelenek
maradtak, ezért az egész dolgot be sem jelentették.
Ez így volt egészen addig, amíg teljesen
véletlenül egy Bali-szigeti nyaraláson nem találkozott össze Jim
Carpenter NASA-csillagász Jurij Belkin orosz delfinkutatóval.
Néhány pohár margarita után már szabadabban tudták kicserélni a
gondolataikat a kormányzatuk által szigorúan titkosnak minősített
kérdésekről.
Amikor Carpenter a titokzatos jelekről kezdett beszélni, Belkin
élénken bólogatott.
- Igen, mi is találtunk ilyen jeleket.
Néhány dolgot sikerült is megfejtenünk. És tudod, mit, haver? A
rejtélyes jelsorozat nagyon hasonlít a delfinek kommunikációjára.
- Hűha! - kiáltott fel Carpenter. - Talán a Marsról származnak
a delfinek?
- Ez nem valószínű. De tény, hogy van hasonlóság. Talán nem a
szókincsben, hanem a nyelv jellegzetességét illetően.
A két tudós tovább dolgozott a jelsorozat megfejtésén, és rendszeresen
értesítették egymást a felfedezéseikről, ötleteikről.
Igazán 2017 februárjában kezdett tisztulni a kép, értelmet kapni
a szöveg. Kezdtek megvilágosulni az összefüggések. A két tudós
Rejkjavikban találkozott újra, egy konferencián, amelyen az
intergalaktikus kommunikáció volt a téma. Az első este bezárkóztak
a szobájukba, és elővették a számítógépeiket. Maguk is
megdöbbentek, amikor a megfejtett töredékeket megpróbálták összerakni.
Kiderült, hogy a jelsorozat egy tudományos tanulmány része. Az ismeretlen
marsi szerző azt fejtegeti benne, hogy van-e értelmes élet más bolygókon.
Az értelmes életet úgy definiálják, hogy az közösségi, békés és
örömcentrikus. A közösségi azt jelenti, hogy az egyedek nem külön
léteznek, hanem egy nagy konglumerátum részeként, egymással
szimbiózisban. A békésség azt jelenti, hogy egyik egyed sem akar
semmit elvenni a másiktól, hanem együttműködésben valósítják meg
a céljaikat, érdekeltek egymás sikerében. Az örömcentrikusságon
pedig valami olyasmit értenek, hogy nem a bajokat, a rossz
dolgokat emelik ki, hanem meg vannak elégedve azzal, amijük
van, és az a céljuk, hogy mindenki boldog legyen.
A marsi kutatók ezen ismérvek alapján vizsgálták meg a Naprendszer
bolygóit. A Merkur túlságosan forró ahhoz, hogy rajta bármiféle
élet létrejöjjön, a távoli bolygók pedig túlságosan hidegek. A
Jupiter holdjain találtak kezdetleges életet. Igazán csak két
bolygó jöhetett számításba a Marson kívüli értelmes életre:
a Vénusz és a Föld. A Vénuszon találtak is valamiféle összefüggő
szerves anyagot, de nem tudták közelről tanulmányozni. Ha van
is élet, az a marsi mértékkel mérve aligha lehet intelligens.
A Föld élővilága okozta a legnagyobb vitákat. Kétségtelen,
hogy az uralkodó állatfaj, az ember (amelyik "homo sapiens
sapiens"-nek nevezi magát) képes a célszerű cselekedetre, de csak
rövid távon. Úgy tűnik, hogy a fejlődés itt rossz irányba fordult.
Közösség helyett individuumok, békés együttműködés
helyett háborúskodás, öröm helyett frusztráció és önsajnáltatás.
De a legnagyobb baj nem is ez, hanem az a földi elképzelés,
hogy a fejlődés más élőlények meghódítását, saját célra való
felhasználását, esetenként kiirtását jelenti. Így irtották ki
az indiánokat és tették rabszolgává az afrikaiakat. A jelek
szerint a földlakók a Naprendszer más részeire is ki akarják
terjeszteni a befolyásukat, ez pedig létében fenyegeti a Mars
együttműködő, békés és boldog közösségét.
A marslakók észlelték az első mesterséges holdakat és
űrszondákat, a Holdat és több bolygót is érintő
beavatkozásokat. Amikor földi idő szerint 1962-ben a Mars
irányába indult el egy űrszonda, azt még könnyen sikerült
működésképtelenné tenni, még út közben. De nemsokára jött a
többi. Ezek közül egy 1971-ben egy ideig már a Mars mesterséges
holdja is lett, majd ugyanebben az évben egy másik űrjármű szállt le
a bolygó felszínére. Ezt még megsemmisítették, de a marsi
közösség ettől kezdve komolyan aggódott. Ez a makacs földi
próbálkozás a marsi civilizáció legújabb kihívása.
Korábban is volt már egy vészhelyzet. Akkor a légkör és a víz
kezdett elfogyni. De a problémát megoldotta
a bolygó felszíne alá költözés. A geotermikus energia
céltudatos felhasználása tette lehetővé a továbbélést.
Kiapadhatatlan energiaforráshoz jutottak, és még időben
sikerült helyreállítani az eredeti légkört.
A műszaki tudományok sokat fejlődtek, de korán belátták, hogy
nem lenne értelme más bolygókra eljutniuk. Automatikus
vezérlésű űreszközökkel igyekeztek felderíteni a kozmikus
környezetüket, de a többi bolygó gyarmatosítása
szóba sem került.
És egyszer csak szembetalálták magukat a földlakók
expanzív szándékával. A földi rádióadások elemzése alapján
kiderült, hogy meg akarják
hódítani az egész Naprendszert. A szondák
csak a tapogatódzást jelentik, a végső
cél a többi bolygó leigázása, erőforrásaik megszerzése.
Már a Hold és a Mars ásványi kincseinek kiaknázásáról
beszéltek. Ez megkondította a vészharangot.
Az első reakció az volt, hogy még jobban be kell zárkózniuk.
Hadd mászkáljanak csak a földlakók a felszínen, attól ők
még élhetik a békés életüket odalent. De ez nem volt reális.
Egyrészt semmi garancia nincs arra, hogy a földlakók nem
akarnak mélyebbre menni, hiszen az ásványi kincsek
kitermelése enélkül lehetetlen, másrészt így nem tudták
volna megtartani azokat a kijáratokat, amelyeken át a maguk
űrjárműveit indították. Voltak tudósok, akik felhívták a
figyelmet azokra a nagy robbanásokra, amelyek már a földi
idő szerint 1945-ben megkezdődtek, és amelyekből az idő
múlásával egyre többet észleltek. Ezek olyan romboló eszközök
voltak, amelyeknek a Mars felszínén való alkalmazása
a kéreg alatti létüket is komolyan fenyegette.
Megsokszorozták az információgyűjtést. Olyan robotokat
küldtek a Föld körzetébe, amelyek közelről tanulmányozhatták
a fejleményeket. (A földlakók ezeket nevezték ufóknak.
Szerencsére egyet sem sikerült kézre keríteniük.)
A megfigyelések alapján megállapítást nyert, hogy a Földön
használt eltérő nyelvek megnehezítik a megértést. A tudományt teljesen
alárendelik a háborúskodásnak. Makacsul el akarják venni egymás
területeit, mintha nem mindannyiuké lenne a bolygó.
És ahelyett, hogy a fejlődés elégedetté és boldogabbá tenné
őket, egyre nő a feszültség, egész népek acsarkodnak egymás ellen.
Voltak, akik azt javasolták, hogy egy diszkrét
beavatkozással egymásnak kellene ugrasztani őket, hiszen ehhez
minden feltétel adva van, de a marsi civilizáció békés
hagyományaival ezt nem lehet összeegyeztetni. Tőlük
idegen a gyűlölködés.
A földszondák meglepő felfedezéssel is szolgáltak.
Kiderült, hogy a Földön is vannak értelmes lények, az
óceánokban. A delfinek közösséget alkotnak, békések, és
boldogok is, tehát az intelligens élet mindhárom
fontos jellemzője illik rájuk. A marsi kutatók feltételezik,
hogy a delfinek megpróbálták felvenni a kapcsolatot az
emberrel, de a jelek szerint ezek a törekvések nem jártak
sikerrel, a domináns faj tovább halad a katasztrofális végkifejlet
felé, és ezen sem a delfinek, sem a marslakók nem tudnak változtatni.
Hogy végül milyen döntést hoztak a Marson, az nem volt
világos, mert a jelsorozat itt megszakadt. Carpenter és
Belkin nem tudták, mit tegyenek a szöveggel. Publikálják
a vélelmezett megfejtést egy tudományos folyóiratban?
Lépjenek kapcsolatba az ENSZ-szel? Esetleg forduljanak
a legnagyobb hatalmú kormányokhoz?
A kedves olvasó mit tenne a helyükben?