Kormorán felakasztotta a kabátját a fogasra, kezet mosott, és leült az asztalhoz.

- Na, szívem, milyen jó kis vacsorával várod a te uradat?
- Ne ülj még le, el kell menned, hogy Mariska nénit hazahozd a plázából.
- Hogyhogy el kell mennem?
- Megígértem.
- De én nagyon fáradt vagyok.
- Ezt még kibírod.
- Tudod, mit? Itt a kocsikulcs, te is tudsz vezetni, menj el te Mariska néniért, ha megígérted!
- Én nem mehetek, nekem még dolgom van itthon.
- Az ráér.
- Most miért vagy ilyen? Mit fog gondolni Mariska néni?
- Gondoljon, amit akar, én fáradt vagyok, nem várhatja el, hogy most elmenjek érte.
- Nem hagyhatjuk ott. Egy halom dolgot vásárolt, és nem tudja hazahozni. Az a legkevesebb, hogy segítünk rajta.
- Mondd meg neki, hogy menjen taxival.
- Azért furcsa, hogy ennyit nem tudsz megtenni értem.
- Érted, vagy Mariska néniért?
- Az mindegy. megígértem, hogy elmész, és most cserben hagysz.
- Máskor majd ne ígérd meg, amíg velem nem beszélsz.
- Ez nem is igazi házasság. Egyáltalán nem számíthatok rád.
- Ez egy ilyen házasság. Számíthatsz rám, ha előre megbeszéljük.
- Na várj, majd meglátod, mikor engedlek magamhoz az ágyban!
- Mert a szex neked nem is kell?
- Ilyen pipogya fráterrel nem.
- Jó. Majd kivárom.

Egy ideig hallgattak. Aztán az asszony folytatta.

- Van valakid?
- Ezt miből gondolod?
- Hogy ennyire hidegen hagy.
- Nincs szeretőm. És talán már feleségem se lesz sokáig.

Az asszony felcsattant.

- El akarsz válni? Amikor olyan jó volt együtt?
- Nem akarok elválni. Te akarsz majd elválni. De előtte hívd fel azt a szerencsétlen Mariska nénit!
- Tehát elhozod?
- Nem. De menjen taxival, és kifizetjük.

Hosszú csönd lett. Az asszony fejében csak úgy cikáztak a gondolatok és az érzések. Aztán lassan elővette a mobilt.

- Halló? Mariska néni? Sajnos, a férjem rosszul lett, ágynak dőlt, és most nem tud elmenni az autóval. De ne tessék megijedni, tessék taxit hívni, mi majd kifizetjük. Nem, semmi komoly, múló vesegörcs, van itthon gyógyszer, már be is adtam neki. Igen. Majd a hétvégén elmegyünk látogatóba. Addig is minden jót, jó éjt, kedves Mariska néni! Puszi, puszi.

- Honnan szedted ezt a sok hülye dumát? - kérdezte a férj. - Nem lett volna egyszerűbb, ha azt mondod, hogy fáradt vagyok? Miért hazudoztál neki?
- A kettőnk érdekében. Mit gondolna szegény Mariska néni rólam és rólad?
- Jól van. Akkor most vacsorázunk végre?
- Vacsorázz meg egyedül. Nekem nincs étvágyam.

A férj készített magának valami ennivalót, aztán visszaült az asztalhoz. A feleség szeméből csorogtak a könnyek.