Kormorán belép az ajtón. Egy szimpatikus dundi hölgy fogadja.

- Mi tetszik?
- Elvesztettem valamit, szeretném bejelenteni.
- És mi volt az?
- Egy 180 magas, 80 kilós valami.
- Konkrétabban?
- Konkrétabban egy ember.
- Ne vicceljen! Mi csak tárgyakkal foglalkozunk. Ha valakije eltűnt, menjen a rendőrségre!
- Nem olyan egyszerű ez. Mert nem veszett el egészen.
- Ne szórakozzon! Most elveszett, vagy nem veszett el?
- A külseje megvan, csak a belseje hiányzik.
- Nem értem. Akkor ez a valami nem egy élő ember?
- Attól függ, hogyan definiáljuk az életet.
- Jól van, ezt fejezzük be! Tudja, mit? Ne a rendőrségre menjen, hanem orvoshoz.
- Honnan tudja, hogy beteg vagyok? Kegyed orvos?
- Na jó. Ne izgassa fel magát. Minden rendben lesz. De azt hiszem, nem jó helyen jár.
- Attól függ, hogyan definiáljuk a jó helyet.
- Úgy látom, nagyok sok szabad ideje van.
- És magának? Nagyon elfoglalt? Mivel foglalkozik?
- A káreseteket veszem fel.
- Én egy káreset vagyok.
- Azt látom. Mióta érzi ezt?
- Na látja, van magának humorérzéke. Tipikus pszichiáter-kérdés. Azelőtt nem volt maga pszichiáter?
- Nem. Nem is akarok az lenni. Megbolondulnék a sok bolondtól.
- Nem annyira rossz az. Menjen el elmeápolónak! Higgye el, ott szórakoztatóbb az élet, mint itt ülni, és nem csinálni semmit.
- Többnyire sok a dolgom. Ma éppen nem veszett el semmi.
- Dehogynem. Én elvesztem.
- Ja, maga veszett el? Akkor van egy jó hírem: megtalálták.
- A belsejét is?
- A belsejét is.
- Ki adta le? Tudja, szeretném köszönetet mondani a becsületes megtalálónak. Rettenetes érzés ám elveszve lenni.
- Csak úgy leadták. Mint egy koraszülöttet. Leadta valaki, és elrohant.
- Lehet, hogy a tolvaj volt az?
- Lehet. Az a lényeg, hogy megoldódott a problémája. Megnyugodhat.
- Jó. De előbb felpróbálom. Jól állok magamnak?
- Mintha csak ráöntötték volna.
- Mondja, mit csinál munka után?
- Mi az? Randevúzni akar velem? Épp elég volt ennyi magából.
- Jaj, ez gonosz megjegyzés volt. És ha legközelebb maga fog elveszni? Vigyáznunk kell egymásra.
- Van, aki vigyázzon rám.
- Csakugyan? Talán egy férj? Vagy egy szerető?
- Na, ebből elég. Eddig jól elszórakoztatott, de most már bosszant.
- Szóval csak szórakozásnak voltam jó magának? Ez egy kicsit önző dolog. De térjünk vissza a társához. Ki az?
- Ha tudni akarja, momentán nincs senkim.
- Elvesztette?
- Ha úgy vesszük. Elhagyott.
- Szóval ő vesztette el magát? Semmi baj. Látja, mi most megtaláltuk egymást.
- Ilyen biztos a dolgában?
- Baj, hogy csak így eldiskurálok magával?
- Tulajdonképpen nem. De ugye már nem marad sokáig?
- Nem. Már megyek is. Nem jegyzi fel az esetet?
- Mit jegyezzek fel rajta?
- Hát, hogy valami elveszett, de meglett.
- Erre most nincs szükség.
- És ha holnap újra el fogok veszni?
- Vigyázzon magára!
- Ez mindig olyan váratlanul ér. A múltkor egy egész hétig nem voltam meg.
- És mit csinált közben?
- Reménykedtem. Hogy valaki megtalál.
- Végül ki találta meg?
- Egy rendőr. Tudja, igazoltattak, és nem volt nálam a személyim. Bevittek az őrszobára, és kinyomozták, ki vagyok. Nagyon hálás voltam nekik.
- Maga egy különleges pasas. De nem lehet könnyű az élete.
- Bizony nem. Nem értenek meg. Különösen az asszonyok. De maga megértő.
- Megsajnáltam.
- Nagyszerű. Holnap benn lesz?
- Holnap is be akar jönni?
- Persze. Már tudom, hogy ez egy biztonságos hely.
- Jól van. Jöjjön, ha akar. De csak akkor beszélhet, amikor éppen nincs senki az irodában.
- Maga egy angyal! Eredetileg nem akartam visszajönni, de most, hogy így meghívott, feltétlenül eljövök.
- Azt hiszem, félreértett.
- Nem baj. A félreértésekből erednek a legjobb dolgok. Akkor a holnapi viszontlátásra!
- Isten áldja!

Kormorán kimegy, a hölgy sokáig néz maga elé. Aztán feláll, átmegy a mellékhelyiségbe, és megnézi magát a tükörben.