Mándy Gábor

A Kormorán-történetekből: Cipővásárlás


A boltban Kormorán mutatja a cipőjét az eladónak.

- Látja, teljesen szétment. Ehelyett szeretnék venni egy másikat.
- Hányas a lába?
- Negyvennégyes. De inkább nagyobb legyen, mint kisebb.
- Azt hiszem, van ilyen, éppen ebben a fazonban. Rögtön hozom.

Kormorán leül, és várja az eladót. Az nemsokára megjön. Kormorán felpróbálja a cipőt. Jó, kényelmes.

- Nagyszerű. Ezt meg is veszem.
Az eladó visszarakja a cipőket a dobozba, és a dobozt a vásárlókosárba teszi.
- Hé, itt valami félreértés van - mondja Kormorán. - Nem kell mind a két cipő. Csak a balos.
- Sajnálom - mondja az eladó -, de mi együtt árusítjuk a cipőket.
- De hát minek vegyem meg a jobbost is, amikor az még nem ment szét? Maga is beláthatja, hogy ez nem lenne ésszerű.
- Akkor most megveszi, vagy nem? - kérdezi az eladó, kissé dühösen.
- Persze, hogy megveszem. De csak a balost.
- És kinek adjuk el a párját?
- Természetesen annak, akinek a jobb lábán ment szét a cipő.
- De hát ez lehetetlen. Ha nincs rá pénze, ezzel kellett volna kezdeni.
- Nem, nem. Nem a pénzről van szó. Teljesen értelmetlen, hogy én egy jó cipőt kidobjak, csak mert a párját le kellett cserélni. Ez pazarlás lenne.
- Akkor most mi legyen? Kifizeti, vagy nem?
- Tudja, mit? Kifizetem. De a jobbost nem viszem el, mert még nem kell. Majd ha a jobbos cipő is szétmegy, akkor veszem meg.
- És ha addig azt eladjuk? - fordít egyet az eladó a taktikán.
- Akkor mindenképpen írják fel az illető nevét, mert szeretnék vele megismerkedni.





  • Prózai írásaimból