Mándy Gábor
A Kormorán-történetekből: Cipővásárlás
A boltban Kormorán mutatja a cipőjét az eladónak.
- Látja, teljesen szétment. Ehelyett szeretnék venni egy másikat.
- Hányas a lába?
- Negyvennégyes. De inkább nagyobb legyen, mint kisebb.
- Azt hiszem, van ilyen, éppen ebben a fazonban. Rögtön hozom.
Kormorán leül, és várja az eladót. Az nemsokára megjön.
Kormorán felpróbálja a cipőt. Jó, kényelmes.
- Nagyszerű. Ezt meg is veszem.
Az eladó visszarakja a cipőket a dobozba, és a dobozt a
vásárlókosárba teszi.
- Hé, itt valami félreértés van - mondja Kormorán. - Nem kell
mind a két cipő. Csak a balos.
- Sajnálom - mondja az eladó -, de mi együtt árusítjuk a cipőket.
- De hát minek vegyem meg a jobbost is, amikor az még nem ment szét?
Maga is beláthatja, hogy ez nem lenne ésszerű.
- Akkor most megveszi, vagy nem? - kérdezi az eladó, kissé dühösen.
- Persze, hogy megveszem. De csak a balost.
- És kinek adjuk el a párját?
- Természetesen annak, akinek a jobb lábán ment szét a cipő.
- De hát ez lehetetlen. Ha nincs rá pénze, ezzel kellett volna kezdeni.
- Nem, nem. Nem a pénzről van szó. Teljesen értelmetlen, hogy én
egy jó cipőt kidobjak, csak mert a párját le kellett cserélni. Ez
pazarlás lenne.
- Akkor most mi legyen? Kifizeti, vagy nem?
- Tudja, mit? Kifizetem. De a jobbost nem viszem el, mert még
nem kell. Majd ha a jobbos cipő is szétmegy, akkor veszem meg.
- És ha addig azt eladjuk? - fordít egyet az eladó a taktikán.
- Akkor mindenképpen írják fel az illető nevét, mert szeretnék vele
megismerkedni.
Prózai írásaimból