Kormoránnak sikerült elsőként bejutnia a személyzetishez. Az írásban benyújtott jelentkezése jó, de a kérdésekre adott válaszai rendszerint nem kielégítőek. A végén a személyzetis megkérdezi:

- Kormorán úr, maga egy sor szempont szerint nem felel meg. Nem ismeri a szakkifejezéseket, nincs szakmai gyakorlata, nem érzem, hogy motivált lenne. Hogy jutott egyáltalán eszébe, hogy jelentkezik az álláshirdetésünkre?

- Tudja, az a tapasztalatom, hogy a túljelentkezés miatt az önök első számú célja kitalálni, hogy kit miért utasíthatnak el. Ez egy rendkivül negatív beállítódás. Lehet, hogy élvezik, hiszen az önök állása biztosított, és a beszélgetések során kiélhetik a szadizmusukat. Látnak egy csomó férfit és nőt, akik mind abban reménykednek, hogy megkapják ezt az állást, és önök, mint a császárok a római arénában, lefelé fordítják a hüvelykujjukat.

- Gondolja?

- Persze, meg vagyok győződve róla. És azzal, hogy én nyilvánvalóan nem felelek meg a kiírásnak, a többi jelentkezőt segítem. Remélem, hogy az utánam jövőknél már nemcsak arra fog gondolni, hogy miért nem felel meg az illető tökéletesen, hanem arra is, hogy nálam azért mégis csak jobb. Létrehoztam a skála alsó viszonyítási pontját, ami eddig nem létezett. Azonkívül rajtam kiélheti a szadizmusát, erre a napra el van intézve, a továbbiakban már szabadabban ítélheti meg a többiek esélyeit. Én meg jelentkezem egy másik cégnél, és végigcsinálom ugyanezt.

- De így sehova nem veszik fel.

- Kit érdekel? Nyugdíjas vagyok, megélek a nyugdíjamból.

- És mi volt azelőtt?

- Személyzetis.