Kormorán randevúzik, partnert keres. A hölgy óvatos, tisztázni akarja a körülményeket.

- Magának van felesége?
- Van. Három.
- Hát ez hogy lehet?
- Mind a hármat elvettem. Törvényesen.
- Maga talán mohamedán?
- Nem.
- Akkor nem lehet három felesége.
- De lehet.
- Hogyhogy? Mielőtt elvette volna a másodikat, nem vált el az elsőtől?
- Nem.
- Ez lehetetlen. Magyarországon senkinek se lehet egynél több felesége.
- De lehet. Mondom, nekem három feleségem van.
- Ezt magyarázza meg, legyen szíves!
- Jó. A feleségeim elváltak tőlem, de én nem váltam el tőlük.
- Vagy úgy. De ha nem egyezett volna bele a válásba, a feleség sem válhatott volna el magától.
- Az ő érdekükben úgy tettem, mintha beleegyeznék. Arra a kérdésre, hogy el akarok-e válni, azt feleltem: ha ők válni akarnak, nem állok az útjukba. De egyszer sem mondtam ki, hogy én el akarok válni.
- Ravasz. De a lényeg, hogy mégis elválasztották magukat.
- Formailag. A szívemben még mindig házasok vagyunk. Tudja, a házasságok az égben köttetnek. Én ehhez tartom magam.
- Na jó. És amikor elvette a második asszonyt, akkor is tovább szerette az elsőt?
- Persze. Akit egyszer befogadtam a szívembe, az már örökre ott marad. Én nagyon hűséges természetű vagyok.
- De ha tovább szerette az első feleségét, miért vette el a másodikat?
- Valakivel élni kell. És akkorra már őt is megszerettem.
- Hát a harmadik asszony?
- Azt is megszerettem.
- De ő is elvált magától.
- Ő is.
- Mondja, uram, miért váltak el a feleségei?
- Azt hiszem, csalódtak bennem. Nem lettem se gazdag, se sikeres, se nem voltam különösebben jó az ágyban.
- Megértem őket. És most mihez kezd?
- Keresek egy negyedik feleséget.
- És az is elfér majd a szívében?
- El.
- Szerethet valaki három embert egyszerre?
- Miért ne? Ha magának három gyereke van, nem szereti mind a hármat?
- Persze. De az más.
- Miért lenne más? Az én szeretetem a feleségeim iránt ugyanilyen megosztható. Nem szeretem kevésbé az egyiket, mert egy másikat is szeretek.
- Tudja, azért nem lehet jó érzés egy nőnek, hogy a férje rajta kívül mást is szeret.
- Tudom. Nyilván ezért nem jött hozzám az a harminchét másik nő, akinek szintén megkértem a kezét.
- Hát, ez nem semmi. Maga aztán nagyban csinálja!
- Mit tegyek? Ilyen vagyok. Tele vagyok szeretettel, a kezem tele simogatással. Most például nagyon kell fékezni magam, hogy meg ne simogassam a maga helyes arcocskáját.
- És amikor nekem mond szépeket, mit vár tőlem?
- Megértést. Barátságot. ... Meg a kávémat is kifizethetné, mert momentán egy vasam sincs.

Prózai írásaimból