- Utoljára kérdezem - mondta a nyomozó. - Hol van az a kurva stencilgép?

Kovács értetlenkedve nézett vissza.

- Mondtam, hogy nem tudok semmiféle stencilgépről. Higgye el, én a rendszer legodaadóbb híve vagyok, és készségesen együttműködöm önökkel, segítek mindenben, ha tudok, de ebben nem tudok segíteni.

A sebhelyes arcú ránézett a nyomozóra. Az bólintott. Kovács kapott egy pofont.

- Egyetértek a rendszer céljaival, de ellenzek bizonyos módszereket - pontosított Kovács.

A nyomozó újra bólintott, és a sebhelyes arcú most még nagyobbat ütött. Kovácsnak megrepedt a szemhéja.

- Eddig szívesen együttműködtem volna önökkel, de most elvették a kedvemet - mondta Kovács. - Így akkor sem mondanék semmit, ha tudnám, mit akarnak azzal a nyavalyás stencilgéppel.

Megint kapott egy nagy pofont, amitől lecsuklott a feje.

- Tudják, mit? - mondta Kovács összeszorított szájjal. - Már utálom is magukat. És a rendszert is, amelyik ilyen embereket alkalmaz.

A sebhelyes arcú tovább ütötte, és már beszélni sem volt hajlandó. Csak szomorúan nézett.

Ekkor megszólalt a telefon.

- Mi az istent csinált maga, Dobozi?! - hallatszott a házi vonalon. - A rossz Kovácsot hozták be!

- Hogyhogy? - mondta a nyomozó. - Kovács Jenő, a Hajnal utca 34-ből. Ez állt a papíron.

- A fenét! Kovács Jenő a Hajnal utca 34 béből! Eltévesztették a házszámot!

- Bocsánat, nem vettem észre, hogy két 34-es szám van. Akkor kimegyünk, és azt is behozzuk.

- Nem hozzák. A maguk megjelenése után a mi Kovácsunk megneszelte a dolgot, és ismeretlen helyre távozott. Ezt elbaszták, Dobozi.

- Rettenetesen sajnálom. És akkor ezzel a Kováccsal mi legyen?

- Dobják ki. De előbb írassák alá vele, hogy nem történt semmi.

A nyomozó letette a kagylót, és megfordult. A rossz Kovács nem szólt, csak szomorúan nézett.