Amikor a gonosz megerősödik, a keresztények nem ülhetnek otthon ölbe tett kézzel, hanem ki kell menniük az emberek közé, hirdetve Jézus igéjét, a szeretet parancsát.

Hazánkban most éppen ilyen helyzet van. Sokan hirdetnek gyűlöletet, miközben Istenre és a keresztény Európa megvédésére hivatkoznak. Ez magával ragadja sok honfitársunkat is, akiket a hitetlenek inváziójának rémképével téveszt meg. "Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" - mondta Jézus. A mi új pogányaink a kenyeret kérőket dobják meg kővel. Minden bizonnyal a pokolban végzik. De nem mindegy, hogy hány embert visznek magukkal.

Ahogy Jézus a mózesi törvényt kiegészítve a felebaráti szeretetet hirdette, úgy a mostani, ördögöktől megszállt álkeresztényeknek is meg kell magyaráznunk, hogy Jézus követése elsősorban nem az imádkozást és a templomok látogatását jelenti, hanem a szegények megsegítését, a jóság gyakorlását.

Nem kell félni az iszlám térhódításától Európában. A muszlimokat is meg lehet téríteni. Meg lehet velük értetni, hogy ugyanazt az Istent tiszteljük, és a szeretet őket is megváltja. Lehet, hogy most sokan haraggal és félelemmel tekintenek rájuk, de bátran kereszténnyé válhatnak, ha nem is a szokásaikban (mert a környezet erős béklyóval köti őket az örökölt vallásukhoz), de legalább a szívükben. Abban a szívben pedig elfér egymás mellett Allah és Jézus.

Amikor a menekültekről van szó, keresztény, zsidó és ateista egymás mellett dolgozik, hogy a muszlim rászorulókon segítsenek. Aki éhezik, nem számít neki, hogy milyen kézből jön a segítség. Ezt a befogadó magatartást teszi tönkre a gyűlöletkampány. Nem hagyhatjuk, hogy a keresztény módon cselekvők munkáját lerombolja az új pogányok viselkedése.

Újra itt van a térítés ideje. Nemcsak a pogányokat kell megtéríteni Jézushoz, hanem az újpogányokat, a pogánnyá vált álkeresztényeket is, akik farizeus módon viselkednek. Nem a forma a lényeg, hanem a tartalom. Mert még az sem fontos, hogy valaki regisztrált keresztény legyen. A cselekedetek számítanak. Keresztény módon éljünk, szeressük felebarátainkat, aktívan szeressük őket!

Szembe kell szállnunk a rosszal, fel kell mutatnunk a szívünkben lévő keresztet, és rá kell vezetnünk őket a jóra. Ez a legszorosabban vett keresztény kötelességünk.

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü