Fiatal szülő koromban szabadúszóként sokszor dolgoztam otthon a legkülönbözőbb tanulmányokon, mikor mire kaptam pályázati pénzt. Mivel a feleségemnek volt rendes munkája, rám maradt a gyerek őrzése és gondozása. A fiam ötéves lehetett, amikor a következő jelenet lejátszódott. Egy üres orvosságos dobozt tologatott, mintha busz lenne. Aztán megszólalt:

- Apa, miért nem játszol velem?
- Látod, dolgozom.
- Apa, miért dolgozol?
- Mert pénzt akarok keresni.
- Apa, miért akarsz pénzt keresni?
- Mert a kapitalista társadalomban a pénz az általános csereérték.
- Apa, a kapitalista társadalomban miért a pénz az általános csereérték?
- Mert a korábbi termelési módokban nem működött elég hatékonyan az árucsere.
- Apa, a korábbi termelési módokban miért nem működött elég hatékonyan az árucsere?
- Mert az egyedi igények kielégítéséhez meg kellett találni azt az eladót, aki éppen a nekem tetsző árut kínálta.
- Apa, az egyedi igények kielégítéséhez miért kellett megtalálni azt az eladót, aki éppen a nekem tetsző árut kínálta?
- Mert nem volt olyan hely, ahol minden megtermelt áru az előállított munka költségének megfelelő értékén cserélt volna gazdát.
- Apa, miért nem volt olyan hely, ahol minden megtermelt áru az előállított munka költségének megfelelő értékén cserélt volna gazdát?
- Mert az emberi társadalom, az évezredek alatt csak fokozatosan strukturálódott a nemek, foglalkozások és társadalmi presztizs alapján.
- Apa, az emberi társadalom, az évezredek alatt miért csak fokozatosan strukturálódott a nemek, foglalkozások és társadalmi presztizs alapján?
- Mert mindig csak azt a problémát oldották meg, amelyik éppen akkor volt a legfontosabb, a többivel nem foglalkoztak, vagy egyszerűen nem is voltak tudatában.
- Apa, miért mindig csak azt a problémát oldották meg, amelyik éppen akkor volt a legfontosabb, és a többivel nem foglalkoztak, vagy egyszerűen nem is voltak tudatában?

És ezen elgondolkoztam. Tényleg. Miért is ilyen szelektív az emberi problémamegoldás? Ez után a kérdés után még egy évtizedes kemény munkámba került, amíg kidolgoztam a szelektív társadalmi problémakezelési stratégiákkal kapcsolatos elméletemet, amelynek révén ma már a Tudományos Akadémiának is a tagja vagyok. Ha belegondolok, mindezt a kisfiamnak köszönhetem, aki kíméletlenül mindenre rákérdezett. Mégis csak okos ez a gyerek. És szíve is van. A történészdiplomája megszerzése után Angliába költözött, és jelenleg az ottani árufeltöltői fizetéséből egészíti ki az akadémikus szülei nyugdíját.

• Prózai írásaimból