Szín: A királyi palota kápolnája. Az asztal körül ülnek az egyház képviselői. Johannát belökik. Mivel az egyház képviselői meg sem szólalnak, egy fénykép vagy rajz is megteszi.

Püspök: A tanácskozást megnyitom. A mi feladatunk, hogy eldöntsük, a mi egyházmegyénk területén fogságba esett Johanna, aki Domrémyből való, férfiruhában találtatott, és számos tanú szerint szellemekkel beszélgetett, valóban eretnekség bűnébe esett-e.

Bibliát ad Johanna kezébe.

Leányom, mindekelőtt esküdj meg a Szentírásra, hogy ezen a tárgyaláson az igazat, és csakis az igazat mondod.

Johanna: Ez a Szentírás? Esküszöm. De hát eddig is mindig igazat mondtam.

Püskök: Jó. Akkor lássuk a vádakat. Férfiruhában estél fogságba. Miért viseltél férfiruhát?

Johanna: Katona voltam, és parancsnok. Női ruhában kinevettek volna. De a katonák nagyon is jól tudták, hogy lány vagyok.

Püspök: És azóta miért nem vetetted le a férfiruhát?

Johanna: Nincs másik. Ami volt, elveszett. Ha kiengednek, női ruhában fogok járni.

Püspök: És ha nem engedünk ki?

Johanna: Akkor pedig abban, amit adnak. Nekem minden ruha jó. Parasztlány vagyok, azt hordom, ami van. De ugye nem tartanak örökké fogva?

Püspök: Nem hiszem. Szerintem nem sokáig leszel már börtönben.

Johanna: Szeretnék visszamenni a szüleimhez. Hiányoznék nekik a munkában.

Püspök: Otthon milyen munkát végeztél?

Johanna: Mindig azt, amit kellett. Nem vagyok válogatós. Tudok varrni és fonni. De marhákat is tereltem, amikor arra volt szükség.

Püspök: És miért mentél katonának?

Johanna: Mert akkor arra volt szükség.

Püspök: Ezt honnan veszed?

Johanna: Megálmodtam.

Püspök: Mesélj erről!

Johanna: Hangokat hallottam éjszaka.

Püspök: Valamelyik rokonod vagy ismerősöd hangját?

Johanna: Nem. Azt megismertem volna. Úgy gondolom, angyal volt.

Püspök: És mit mondott neked az a hang?

Johanna: Azt, hogy menjek, álljak a király elé, és azt is mondta, hogy majd én fogom felszabadítani Orleans városát az angolok uralma alól.

Püspök: Nem találtad ezt furcsának?

Johanna: De, nagyon furcsának találtam. Mondtam is a hangnak, hogy én egy tudatlan parasztlány vagyok, hogy háborúzhatnék én. De a hang erősködött, hogy meg kell tennem, ez isteni parancs.

Püspök: Nem gondoltad, hogy ezt nem egy angyal mondta neked, hanem az ördög?

Johanna: Hogy tudnám én őket megkülönböztetni? Egyiket se láttam.

Püspök: De az nem volt gyanús, hogy háborúba küldött?

Johanna: Hát épp ez az. Az ördögnek mi érdeke fűződött volna hozzá, hogy az angolokat kikergessük Franciahonból? Nagyon is isteni akaratnak tűnt, hogy fel kell szabadítanunk a hazánkat. Elvégre mit keresnek itt az angolok, ha nem gonoszságokat akarnak művelni?

Püspök: Ne avatkozzunk a világi vezetők dolgába! Térjünk vissza a te cselekedeteidhez. Honnan tudtad, hol találod azt, akit te királynak gondoltál?

Johanna: A hang irányított. És amikor Chinon városába értem, megláttam a palotát, és rögtön tudtam, hogy akit a kertben látok, az ő, Károly trónörökös, akinek megkoronázása is az én feladatom volt a hang szerint.

Püspök: Károly meg sem lepődött, hogy jelentkezel nála?

Johanna: Egy kicsit meglepődött. De az édesanyja nagyon megörült, mert valaki azt jósolta neki, hogy egy szűz fogja a fiát a trónra segíteni.

Püspök: És te voltál az a szűz?

Johanna: Én ezt nem tudom. De a felséges asszony úgy vette.

Püspök: És akkor mi történt?

Johanna: Beöltöztettek férfiruhába, páncélba, kardot kaptam, és lóra ültettek.

Püspök: Az előtt lovagoltál már?

Johanna: Dehogy. Nincsen nekünk lovunk, és ha lett volna, akkor se jutott volna eszembe, hogy a hátára üljek.

Püspök: És akkor mégis hogy sikerült? Nem féltél, hogy leesel róla?

Johanna: Féltem. De a hang segített. Azt mondta, fog ez menni. És valóban. Egy idő után már a sereg élén lovagoltam.

Püspök: És nem veszítetted el a szüzességedet a katonák között?

Johanna: Nem. De nem is azon járt az eszük. Bármelyikük bármikor meghalhatott. Én is.

Püspök: Mit gondoltál közben, amikor már megkezdődött a harc? Tudtad-e használni a kardodat?

Johanna: Féltem. De nem szabadott mutatnom. A kard meg olyan ménkű nehéz volt, hogy örültem, hogy tartani tudom, nemhogy hadonásztam volna vele.

Püspök: És amikor bevettétek Orleans városát? Azt beszélték, hogy te voltál a vezérük.

Johanna: Az emberek mindenfélét beszélnek. Hogy lettem volna én a vezér, aki azt sem tudtam, mit kell csinálni? Azt hiszem, az volt a lényeg, hogy lássanak, hogy én is harcolok, méghozzá az első sorban.

Püspök: De meg is sebesültél.

Johanna: Igen. De nem volt mély a seb. És mindenki ujjongott, amikor meglátták, hogy visszatérek a csatába.

Püspök: Azt hitték, az Úr segített meg. Te is azt hitted?

Johanna: Csakis Ő lehetett. Mert nekem már jártányi erőm se volt.

Püspök: És amikor elfogtak? Akkor elfordult tőled az Isten?

Johanna: Lehet. Különben nem estem volna fogságba. De amit a hang kívánt tőlem, addigra már teljesítettem. Bátorítottam a trónörököst, megkoronázták, és Orleans tényleg felszabadult.

Püspök: Amikor a börtön ablakából levetetted magad, azt hitted, megmentenek az angyalok?

Johanna: Nem. Azt reméltem, hogy megúszom élve, és visszajuthatok a sereghez.

Püspök: Hát ez nem sikerült. És most mit gondolsz magadról?

Johanna: Semmit. Amit a hang parancsolt, megtettem. Hogy pontosan mit, azt nem is tudom.

Püspök: Elismered, hogy olyasmit műveltél, ami nem a te dolgod volt?

Johanna: Hogy mi volt az én dolgom, nem tudom. Én végig a hang parancsait követtem.

Püspök: Most is beszél hozzád az a hang?

Johanna: Nem beszél. Azóta, hogy elfogtak, nem szólalt meg.

Püspök: Szerinted ez mit jelent?

Johanna. Két dolgot jelenthet. Vagy beteljesítettem a feladatomat, vagy valamit rosszul tettem, és méltatlanná váltam az égi iránymutatásra.

Püspök: Szerinted melyik a kettő közül?

Johanna: Azt nem tudom. De talán nem is kell megtudnom.

Püspök: Megírtunk egy vallomást. Ha aláírod, akkor megmenekülsz az eretnekekre váró máglyahaláltól. Ha nem írod alá, megégetnek mint boszorkányt.

Johanna: Mi van benne? Nem tudok olvasni.

Püspök: Elővesz egy tekercset, kibontja, és felolvassa.

"Én, Johanna, miután többször türelmesen figyelmeztettek vétkeimre, ezennel visszavonom téveszméimet, megtagadván azokat. A jövőben mindenben az igaz hitet fogom követni. Isten engem úgy segéljen." Ezt aláírod?

Johanna: Írni sem tudok. De talán Te, atyám, aláírhatod az én nevemben is.

Püspök: Úgy lesz. Bátorítólag megszorítja Johanna kezét.

Johanna: Köszönöm, atyám. Most nagyon megkönnyebbült a szívem. Nagyon rossz lett volna úgy meghalnom, hogy rám bizonyítják ezt a boszorkányságot.

Püspök: A tanácskozás részvevőihez: Egyetértenek kegyelmetek?

Helyeslő moraj.

Angol követ: Az utolsó mondatra érkezik.

Na? Elítélték a lányt?

Püspök: Nem. Isten segítségével visszavonta a nézeteit. Visszatért az Anyaszentegyház kebelébe.

Angol követ: Micsoda? Ez árulás! Gondoljanak arra a sok angol katonára, akik emiatt a cafka miatt haltak meg!

Püspök: Háború volt.

Angol követ: Int a katonáknak, akik a bejárat mögött állnak.

Vigyétek! Már kész a máglya!

Püspök: Na de uram! A lány nem eretnek!

Angol követ: Háború van.


Függöny.

• Színművek