Egy napon így szólt az Úr Sárához: "Vedd Izsákot, a fiadat, akit szeretsz, menj el vele Mórijjá földjére, és áldozd fel őt nekem égő áldozatként!"

Sára szemét elfutotta a könny. "Uram, ezt a gyermeket te adtad nekünk, és hogy ilyen későn megszületett, az csoda volt. Nagyon szeretlek, de a fiamat is nagyon szeretem. Semmiképp sem áldoznám fel."

A hang megismételte a parancsot, olyan hangosan, hogy beleremegtek a fák, és felporzott a föld. Sára zokogott, de nem mozdult.

Akkor szörnyű villám csapott be néhány méterre.

Sára fölkiáltott: "Uram, te mindenható vagy, elveheted tőlem a gyerekemet, de azt nem kívánhatod, hogy én pusztítsam el. Akkor inkább engem ölj meg!"

Egy ideig csönd volt.

Aztán megszólalt az égi hang: "Ábrahám!"

• Prózai írásaimból