Mándy Gábor

A teremtés hatodik napja


A világosság, a vizek, a szárazföld és a növények, valamint az ég létrehozása után az Úr az ötödik napon a maguktól mozgó élőlényekkel kezdett foglalkozni. Megteremtette a halakat és a madarakat.

A hatodik nap reggelén tovább dolgozott, ekkor jöttek létre a kétéltűek, a rovarok, az emlősök és jó pár fura teremtmény, ami csak az eszébe jutott.

Kora délutánra ezzel is végzett, de úgy találta. hogy mindez túl unalmas, ezért önmaga szórakoztatására olyan állatokat és növényeket is megalkotott, amelyek a legagyafurtabb módon teszik tönkre a többiek életét. Megteremtette a kakukkot, amelyik más fészkébe helyezi a tojásait, az ott lévő tojásokat pedig kilöki. Kitalált egy darázsfajtát, a gyilkosfürkészt, amely a káposztalepkehernyóba rakja a petéit, és a darázslárvák elevenen zabálják fel a gazdaállatot, továbbá az imádkozó sáskát, amelyiknek a nősténye felfalja a hímet, miután megtermékenyült. A lazacot úgy tervezte meg, hogy élete legnagyobb részében ár ellen ússzon, és közben medvék tápláléka legyen. A növényevő állatok ellentéteként létrehozta a húsevő virágokat. Kigondolta azokat az emlősöket, amelyek tudnak repülni, és azokat a madarakat, amelyek nem tudnak. Kigondolta a tiszavirágot, amely lepkeként csak egyetlen napig él. Az Úr rendkívüli módon kiélte és élvezte saját kreativitását. Egyre furcsább ötletei támadtak, és látta, hogy így sokáig szórakozhat majd, figyelve a teremtményei élet-halál küzdelmeit.

De estefelé eszébe jutott, hogy öreg korában már kevesebb ereje lesz, és ezt a sok abszurd élőlényt a végén valahogy el kellene takarítani a Földről. Valami olyat is létre akart hozni, amely örök háborúskodásban nemcsak a saját faját irtja ki, hanem az egész élővilágot.

És akkor megteremtette az embert.

A hetedik napon hátra dőlt, bekapcsolta a tévét, és azóta bennünket néz.