Mándy Gábor
Hány párt van?
(a Népszabadság 2014. augusztus 21-i számában, a 10. oldalon megjelent olvasói
levél szövege)
Tanács István a Népszabadság
augusztus 16-17-iki számában azon tűnődik, mi a különbség
az egyes, magukat baloldalinak tartó pártok között. Szerintem nincs semmi különbség.
Nincs három párt, csak egy. Mert a pártot nem a vezetőik ambíciói, hanem a követőik
határozzák meg, és e tekintetben a demokratikus baloldal nagyjából egységes táborként
viselkedik. Emlékezzünk azokra az évekre, amikor az MSZP - létszámfölényére
hivatkozva - újra és újra főpolgármesterjelöltet szeretett volna állítani Demszky
Gáborral szemben, pedig [az eredeti szövegben: de] még a szocialista választók
is egyként az SZDSZ-es politikusra szavaztak. Amikor Gyurcsány kivált az MSZP-ből,
még sokáig úgy tekintettek rá, mint a szocialisták egyik vezetőjére. Bajnai Gordont
is ehhez az egységes baloldali táborhoz sorolták, és ilyenként támogatták vagy
utasították el. Schmuck Andorban is az egységes tábor egyik vezetőjeként bíztak,
és a végén a különutas politikájával egyedül maradt. (A fenti logika alapján a
jobboldalon is egy párt van valójában, csak ott egyelőre hangosabbak a különbségek
a jobbközép és a szélsőjobb között. Nézetem szerint itt is csak alkudozásról
van szó. Végeredményben igaz az a jelszó, hogy "egy a tábor, egy a zászló".
A KDNP-ről pedig nem is kell beszélnünk, az már csak a lexikontéma.)
A demokratikus tábor legnagyobb dilemmája nem a három párt összefogása vagy külön
politizálása, hanem az, hogy befogadja-e a demokratikus jobboldalt, Bokros Lajos
mozgalmát. Az én véleményem az, hogy be kell fogadnia, hiszen akkor világosabbá
válnak a frontvonalak a demokrácia és az antidemokratikus uralom között.
A fordulathoz szakítani kell a "párt" olyan, hagyományos definicíciójával,
miszerint az egy személy körüli csoportosulás, vagyis felülről szerveződő és
felülről kiépített képződmény. Az MSZP, az Együtt-PM és a DK akkor léphet egyről
a kettőre, ha felismeri az alulról építkezés szükségszerűségét, és [betoldás: ebben az
értelemben] hátrább lépnek a jelenlegi vezéregyéniségek. Lehetséges, hogy a mai
pártvezetők között megoldhatatlan nézeteltérések vannak, de a csatáikat
alsóbb szinten, egy egységes demokratikus párton belül, netán frakcióvezetői
minőségben kellene megvívniuk, a nyilvánosság megkímélésével [az eredetiben:
kizárásával], a kollektív vezetés egyeztetései keretében. Bajnaival vagy nélküle
a fő feladat ugyanaz: a politika változásához korszakváltás is szükséges. Aki
ebben nem tud pozitívan részt venni, ehhez hozzájárulni, annak semmi helye a
megújuló ellenzéki politikában.
Ha megszűnne a vezérközpontú megközelítés, akkor lehetne igazán bővíteni a jelenlegi
szimpatizánsok körét. Ehhez komolyan meg kellene vizsgálni, hogy "mit kíván a magyar
nemzet", vagyis sem jobb-, sem baloldali, de még csak nem is centrista politizálásra
van szükség (ez mindkét oldalt kizárja, mint jelenleg az LMP), hanem globális (minden
oldalt magában foglaló, minden jogos érdekre tekintettel lévő) programot kell
kidolgozni, túllépve a mai "korcsmán", a pártocskák önérvényesítésének kudarcba
fúló kísérletein.
Különböző fórumokon már többször ajánlottam - amerikai mintára - egy magyarországi
"Demokrata Párt" létrehozását, amely magába olvaszthatná a jelenlegi három (vagy
több) formációt, és igazi váltópártja, alternatívája lehet a Fidesznek (amely maga
is sok kis párt beolvasztásával nőtt ilyen nagyra). A Magyar Köztársaság
hivatalos eltörlésére tekintettel akár "Köztársasági Pártnak" is nevezhetnénk, a
lényeg a liberális demokrácia védelme, a köztársaság újrateremtése.
Ezt az egységfront-elképzelést sokan azért bírálják, mert ilymódon csökkennének
a politikai alternatívák, sablonossá válhatna az ellenzéki politizálás. De ameddig
az ellenzék nem erősödik meg az összes demokratikus erőt magába foglalva, addig
semmilyen valós alternatíva nem lehetséges.
A kis pártocskák jelenleg tipikusan az egyes mandátumokról és helyi képviselői
helyekről marakodnak, holott az lenne a feladatuk, hogy megtalálják a Fidesz-kiskirályok
ellen győzelmi esélyekkel induló ellenzéki jelöltet. Minden egyes posztra a
legjobbat. Mi jelentősége van annak, hogy az illető elvileg melyik párthoz kötődik?
Láttunk már olyan esetet, hogy az egyik párt helyi szervezete en bloc átállt egy
másik párthoz.
A demokratikus oldalon a választók szemében egy párt van. Ehhez kell kialakítani
az érdekeket valósan képviselő belső pártstruktúrát. E mellé én is oda tudnék állni.
Publicisztikai írásaim
Magyar menü