Mándy Gábor

Hány párt van?

(a Népszabadság 2014. augusztus 21-i számában, a 10. oldalon megjelent olvasói levél szövege)

Tanács István a Népszabadság augusztus 16-17-iki számában azon tűnődik, mi a különbség az egyes, magukat baloldalinak tartó pártok között. Szerintem nincs semmi különbség. Nincs három párt, csak egy. Mert a pártot nem a vezetőik ambíciói, hanem a követőik határozzák meg, és e tekintetben a demokratikus baloldal nagyjából egységes táborként viselkedik. Emlékezzünk azokra az évekre, amikor az MSZP - létszámfölényére hivatkozva - újra és újra főpolgármesterjelöltet szeretett volna állítani Demszky Gáborral szemben, pedig [az eredeti szövegben: de] még a szocialista választók is egyként az SZDSZ-es politikusra szavaztak. Amikor Gyurcsány kivált az MSZP-ből, még sokáig úgy tekintettek rá, mint a szocialisták egyik vezetőjére. Bajnai Gordont is ehhez az egységes baloldali táborhoz sorolták, és ilyenként támogatták vagy utasították el. Schmuck Andorban is az egységes tábor egyik vezetőjeként bíztak, és a végén a különutas politikájával egyedül maradt. (A fenti logika alapján a jobboldalon is egy párt van valójában, csak ott egyelőre hangosabbak a különbségek a jobbközép és a szélsőjobb között. Nézetem szerint itt is csak alkudozásról van szó. Végeredményben igaz az a jelszó, hogy "egy a tábor, egy a zászló". A KDNP-ről pedig nem is kell beszélnünk, az már csak a lexikontéma.)

A demokratikus tábor legnagyobb dilemmája nem a három párt összefogása vagy külön politizálása, hanem az, hogy befogadja-e a demokratikus jobboldalt, Bokros Lajos mozgalmát. Az én véleményem az, hogy be kell fogadnia, hiszen akkor világosabbá válnak a frontvonalak a demokrácia és az antidemokratikus uralom között.

A fordulathoz szakítani kell a "párt" olyan, hagyományos definicíciójával, miszerint az egy személy körüli csoportosulás, vagyis felülről szerveződő és felülről kiépített képződmény. Az MSZP, az Együtt-PM és a DK akkor léphet egyről a kettőre, ha felismeri az alulról építkezés szükségszerűségét, és [betoldás: ebben az értelemben] hátrább lépnek a jelenlegi vezéregyéniségek. Lehetséges, hogy a mai pártvezetők között megoldhatatlan nézeteltérések vannak, de a csatáikat alsóbb szinten, egy egységes demokratikus párton belül, netán frakcióvezetői minőségben kellene megvívniuk, a nyilvánosság megkímélésével [az eredetiben: kizárásával], a kollektív vezetés egyeztetései keretében. Bajnaival vagy nélküle a fő feladat ugyanaz: a politika változásához korszakváltás is szükséges. Aki ebben nem tud pozitívan részt venni, ehhez hozzájárulni, annak semmi helye a megújuló ellenzéki politikában.

Ha megszűnne a vezérközpontú megközelítés, akkor lehetne igazán bővíteni a jelenlegi szimpatizánsok körét. Ehhez komolyan meg kellene vizsgálni, hogy "mit kíván a magyar nemzet", vagyis sem jobb-, sem baloldali, de még csak nem is centrista politizálásra van szükség (ez mindkét oldalt kizárja, mint jelenleg az LMP), hanem globális (minden oldalt magában foglaló, minden jogos érdekre tekintettel lévő) programot kell kidolgozni, túllépve a mai "korcsmán", a pártocskák önérvényesítésének kudarcba fúló kísérletein.

Különböző fórumokon már többször ajánlottam - amerikai mintára - egy magyarországi "Demokrata Párt" létrehozását, amely magába olvaszthatná a jelenlegi három (vagy több) formációt, és igazi váltópártja, alternatívája lehet a Fidesznek (amely maga is sok kis párt beolvasztásával nőtt ilyen nagyra). A Magyar Köztársaság hivatalos eltörlésére tekintettel akár "Köztársasági Pártnak" is nevezhetnénk, a lényeg a liberális demokrácia védelme, a köztársaság újrateremtése.

Ezt az egységfront-elképzelést sokan azért bírálják, mert ilymódon csökkennének a politikai alternatívák, sablonossá válhatna az ellenzéki politizálás. De ameddig az ellenzék nem erősödik meg az összes demokratikus erőt magába foglalva, addig semmilyen valós alternatíva nem lehetséges.

A kis pártocskák jelenleg tipikusan az egyes mandátumokról és helyi képviselői helyekről marakodnak, holott az lenne a feladatuk, hogy megtalálják a Fidesz-kiskirályok ellen győzelmi esélyekkel induló ellenzéki jelöltet. Minden egyes posztra a legjobbat. Mi jelentősége van annak, hogy az illető elvileg melyik párthoz kötődik? Láttunk már olyan esetet, hogy az egyik párt helyi szervezete en bloc átállt egy másik párthoz.

A demokratikus oldalon a választók szemében egy párt van. Ehhez kell kialakítani az érdekeket valósan képviselő belső pártstruktúrát. E mellé én is oda tudnék állni.


  • Publicisztikai írásaim
  • Magyar menü