Mándy Gábor
Hajótöröttek
(jelenet)
Szereplők: Stella, Brian (a férje), Tom (a barátjuk), Csónakos.
Szín: Lakatlan sziget. A színpad bal egyharmadát egy kezdetleges
fűkunyhó foglalja el. A többi rész üres, de egy-két szikla van rajta,
amikre rá lehet ülni. A három szereplő ezeken a sziklákon üldögél.
STELLA: (Feláll, megfogja Brian kezét, és magával húzza.) Gyere,
ünnepeljük meg, hogy elkészült a kunyhónk.
BRIAN: Már megünnepeltük.
STELLA: Nem baj. Ünnepeljük meg még egyszer!
(Eltűnnek a kunyhóban.)
TOM: Utánuk néz, kicsit rosszallóan. Köp egyet, és rágcsál egy fűszálat.
(A kunyhóból szeretkezés zajai hallatszanak. A férfi liheg, a nő
sóhajtozik, majd elélvez.)
TOM: Feláll, és arrébb ül, háttal a kunyhónak.)
(5-10 másodpercig csönd.)
STELLA: (Kinéz a kunyhóból, visszanyúl, visszaveszi magára a
blúzát, majd kilép.) Tom! Mit csinálsz?
TOM: Semmit. Mi a fenét csinálnék? (Feláll, és kimegy a színpadról.)
BRIAN: (Kilép a kunyhóból. Odamegy Stellához, és nyengéden megöleli.)
STELLA: Jóllaktál, kis bogaram?
BRIAN: Jól. De hát így van rendjén. A férjed vagyok.
STELLA: Persze, persze. A férjem vagy, és én a feleséged. De
valami nyugtalanít.
BRIAN: Mi az?
STELLA: Erre a szerencsétlen Tomra gondolok. Olyan egyedül van.
BRIAN: Addig jó, amíg nem nősül meg. Szabad ember, azt csinál,
amit akar.
STELLA: Persze. Amit akar. De hát nincs senkije.
BRIAN: Te csak ne féltsd őt. Előbb-utóbb talál magának valakit.
STELLA: Itt? Ezen a lakatlan szigeten?
BRIAN: Miért? Majmok is vannak. Ha ló nincs, a szamár is jó.
STELLA: Ne légy gusztustalan. Te le tudnál feküdni egy majommal?
BRIAN: De hát nekem itt vagy te. Ha te nem lennél.... Hát...
STELLA: Bolond.
BRIAN: Amíg te itt vagy, darling, addig semmi bajom.
STELLA: Neked semmi bajod. De nekem lelkiismeretfurdalásom van.
BRIAN: Mi az? Tommal is le akarsz feküdni?
STELLA: Te nem sajnálod? Emészti magát.
BRIAN: Óh, de nagylelkű vagy.
STELLA: Van szívem.
BRIAN: Nézd, én egy felvilágosult férj vagyok. Ha tényleg le akarsz
feküdni Tommal, nem ellenzem. A rendkívüli körülményekre való
tekintettel.
STELLA: Nem is tudom. Ezek tényleg rendkivüli körülmények.
TOM: (Visszajön.)
BRIAN: (Ránéz, először vidáman, aztán ellenségesen, végül megadóan.)
Na, én elmegyek vadászni. Talán agyon tudok ütni egy patkányt.
Mert valamit nagyon agyon kell ütnöm.
(Kimegy a színről.)
TOM: (Érzi, hogy valami nem stimmel.) Mi lelte?
STELLA: Semmi. Volt egy komoly beszélgetésünk. Ülj le!
TOM: (Leül, de nem érti a helyzetet.)
STELLA: (Odaül Tom mellé, egészen közel, és felnéz rá.) Hogy vagy?
TOM: Hogy lennék? Szarul. Miért kérdezed?
STELLA: Nem vagy magányos?
TOM: Dehogynem. Ti ketten vagytok, én meg egyedül. Jó nektek.
STELLA: Épp erről beszélgettünk, Brian meg én.
TOM: Rólam? Ne mondd! És mire jutottatok?
STELLA: Brian egy felvilágosult férj. Tudtad?
TOM: Nem. De milyen értelemben felvilágosult?
STELLA: Nem követi feltétlenül a monogámiát.
TOM: Egy lakatlan szigeten könnyű. Te vagy az egyetlen nő.
STELLA: De nem ő az egyetlen férfi.
TOM: (Kezdi megérteni.) Úgy érted, hogy te meg én?
STELLA: (Mosolyog. Megsimogatja a férfi kobakját.)
TOM: Nem! Ez beteg dolog. Mindenféle konfliktusokhoz vezethet!
STELLA: Lehet, hogy te József vagy, de Brian nem Putifár.
TOM: (Barátkozni kezd a gondolattal.)
STELLA: Nincs szükséged egy nőre?
TOM: Van. De nem azon az áron, hogy megkívánjam a barátom
feleségét.
STELLA: (Feláll, és a nézőknek háttal felemeli a blúzát.)
TOM: És mégis megkívántam.
STELLA: Nézd, ha neked ez nem fontos, akkor is kell, hogy
segíts nekem.
TOM: Miben?
STELLA: Hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom.
TOM: (Mosolyog.) De ravasz vagy. Ilyen lehetett a kígyó az
Édenkertben.
STELLA: De én valamivel gusztususabb vagyok.
(Stella megfogja Tom kezét, és bevonja a fűkunyhóba. Aztán
kinyúl, és egy kis kendőt tesz az ajtóra.)
TOM: Ez mi?
STELLA: "Do Not Disturb."
(Mindketten eltűnnek. Most is halljuk, ahogy sugdolóznak, nyögnek,
a nő hangosan élvez.)
BRIAN: (Visszajön, egy plüss állattal a kezében. Hallja a zajokat,
csóválja a fejét, leül. Nem tudja, mit csináljon a zsákmánnyal.)
STELLA: (Kinéz a kunyhóból. Megint visszanyúl a blúzáért. Leveszi
a kendőt az ajtóról. Odamegy a férjéhez, mélyen a szemébe néz.) Minden rendben?
BRIAN: (Mutatja a zsákmányt.)
STELLA: (Hangot vált.) Ó, a nagy vadász! Pompás. Ebből mindjárt
készítek egy ünnepi vacsorát.
BRIAN: Már megünnepeltük a kunyhó felépítését.
STELLA: Most mást ünnepelünk.
BRIAN: Mit?
STELLA: Hogy kibővült a család.
TOM: (Kilép a kunyhóból. Láthatóan megnyugodott.) Helló!
BRIAN: Jól vagy?
TOM: Pompásan, testvér.
BRIAN: Azért ne hívj testvérnek!
TOM: Bocsánat. De olyan közel érezlek magamhoz.
STELLA: Hát, csak beszélgessetek! Addig én felteszem az ételt.
BRIAN: (Zavartan.) A sziget oldalán, ott északra... vagy talán
észak-nyugatra... van egy bozótos.
TOM: Ott vadásztál?
BRIAN: Hallom, hogy a bozótban megzörren valami. Aztán surrog.
És amikor kidugta a fejét...
TOM: Ez az állat volt? Patkány?
BRIAN: Nem tudom, mi. Patkányféle, de nem olyan, mint amilyenek
Angliában vannak.
TOM: Hogy ütötted le?
BRIAN: Egy gallyal. Vagy husánggal. Oda ledobtam valahova.
TOM: Ügyes voltál.
BRIAN: Legközelebb majd te mész vadászni. És én maradok az
asszonnyal.
TOM: (Elmosolyodik.) De nincs harag?
BRIAN: Nincs. Stellának igaza van. Nekem ugyan kifejezetten nem
volt egy fene nagy lelkiismeretfurdalásom miattad, de megértem
őt. Empatikus.
TOM: Te is megértheted. A magány már tényleg kezdett az agyamra menni.
BRIAN: Nos, ahol a szükség, ott a segítség. Ha lenne egy korty viszkim, most
innánk rá.
TOM: Nézd, én nem akarom ezt rendszeressé tenni. Bízzuk Stellára,
mikor könyörül meg újra rajtam!
STELLA: (Kilép a kunyhóból, odamegy Tomhoz.) Mindjárt kész
a vacsora! Te... te... vadember!
BRIAN: Stella, kérlek, ne! Legalább ne előttem!
STELLA: Jó, jó, mit vagy úgy oda? Tom igenis nagyon remek
pasi. Még nem tud mindent, de... majd megtanulja. Belerázódik.
Van időnk.
BRIAN: Ebből elég! (Feláll, és távolabb megy.)
STELLA: (Odamegy hozzá, megöleli.) Jaj, szvíthárt, ne duzzogj!
Te vagy az első számú férjem. És az is maradsz.
BRIAN: Úgy érted, hogy Tom már szintén a férjed?
STELLA: Nézd, te voltál az első férfi az életemben. És te
lettél a férjem. Tom a második férfi az életemben. Miért ne
lehetne ő is a férjem?
BRIAN: (Megzavarodva.) Úgy érted, hogy el akarsz válni?
STELLA: Jaj, dehogy! Nekem nagyon is jó így. A világ előtt mindig
te maradsz a férjem.
BRIAN: És Tom? Akkor is együtt fog velünk lakni, amikor végre
kiszabadulunk innen, erről az istenverte szigetről?
STELLA: Az nem holnap lesz. Addig pedig nyilván annyira meg
fogom szokni ezt a dolgot, ezt az izét, ezt a szerelmi háromszöget,
hogy már hiányozni fog. De nem fog hiányozni, mert megtartjuk. Tom,
ugye, leszel a házibarátom?
TOM: (Határozatlanul bólint.)
BRIAN: Ezt nem hiszem el!
TOM: Nézzétek, én nem akarok semmi felfordulást. Talán jobb lett volna, ha
el se kezdjük.
STELLA: (Szigorúan.) Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni.
(Mindketten ránéznek. Stella egy vicces pukeldi után visszamegy
a kunyhóba.)
TOM: Én igazán...
BRIAN: Hagyd! Stellával nem lehet ellenkezni. Csak játsszuk
tovább ezt a háromszögesdit. Meglátod, egyszer megunja.
TOM: És ha én unom meg őt?
BRIAN: Akkor agyonüt.
TOM: És ha Stella téged un meg?
BRIAN: Akkor én ütöm agyon őt. (Gondolkozik.) Illetve mindkettőtöket.
STELLA: (Kiszól a kunyhóból.) Fiúk, férjecskéim! Gyertek be, kész
az ünnepi vacsora!
(A két férfi feláll, bemennek a kunyhóba.)
(2. szín. Ugyanott, de később. A két férfi kijön a kunyhóból.)
BRIAN: Egész jó volt. Stella még a patkányhússal is csodát művel.
Gyere, megmutatom at a bozótost! Amíg még lehet látni.
TOM: Jó, gyerünk! De ugye, nem akarsz eltenni láb alól?
BRIAN: Miért akarnálak? Te már családtag vagy. És én a
családomért akár ölni is tudnék.
(A két férfi elmegy, de tovább halljuk a beszélgetésüket,
tompán, hangszóróból. Stella azonban nem hallja. Pakolgat,
mosogat, időnként kinéz a kunyhóból, tesz-vesz.)
TOM: Egyáltalán, mikor jöttetek össze Stellával?
BRIAN: Két éve. Egy bulin. Kiszúrt magának. Ahogy most téged is.
Nagyon rámenős.
TOM: De azért neked is tetszett.
BRIAN: Persze. Mi az, hogy! És jól megvoltunk. A
hajószerencsétlenségig.
TOM: De hát most semmi sem zavarna benneteket. Vagy én zavarok?
BRIAN: Óh, nem. Tudod, volt egy olyan érzésem, hogy volt valakije.
TOM: Aha. És azt gondolod, hogy az tett be neki, hogy most csak
te vagy?
BRIAN: Nem lehetetlen. Érted már, hogy miért nem bánom, hogy
te itt lettél harmadiknak? Most megint ketten vagyunk neki.
TOM: Ha ez segít, cimbora, én mindent megteszek a házasságodért.
BRIAN: Azért nem kell túlzásba vinni.
TOM: (Nevet. Aztán izgatottan:) Nézd, ott egy patkány, vagy mi!
BRIAN: Üsd agyon!
TOM: Várjuk meg, míg kijön a bozótból!
(A beszélgetésük elhalkul.)
(Egy ideig teljes csönd. Aztán a távolból evezés zaja hallatszik.
Léptek. Stella kinéz a kunyhóból.)
CSÓNAKOS: (Jobbról bejön.) Á, maga az! Tudtam, hogy van itt valaki.
A távolból megláttam a tüzet.
STELLA: (Előjön.) Óh! Vendég a háznál! Ennek nagyon örülök.
Tudja, már két hete itt veszteglünk, amióta a hajónk elsüllyedt.
CSÓNAKOS: Hát nem egyedül van itt, asszonyom?
STELLA: Nem. Két férfi is van velem. Csak most elmentek
vadászni. Várja meg őket! Üljön le, készítek egy kis teát.
CSÓNAKOS: (Óvatosan körülnéz.) Sajnos, nem várhatok, mert
mindjárt jön a dagály, és nekem még az éjjel otthon kell lennem.
STELLA: De hova megy?
CSÓNAKOS: Egy másik szigeten lakom. Ott gazdálkodom.
STELLA: Akkor maga nem is tud bennünket kimenteni?
CSÓNAKOS: Végtelenül sajnálom, de kicsi a csónak. Legfeljebb
egyenként. Naponta tudok fordulni. De magát szívesen elviszem
még ma este.
STELLA: Az is jó. Csak várjon, írok néhány sort a fiúknak.
Nehogy azt gondolják, hogy csak úgy eltűntem.
(A lábával karcol néhány szót a homokba. Nem látjuk, hogy
mit, de hihető, hogy ott az írás.)
CSÓNAKOS: Jöjjön akkor! (A kezét nyújtja.)
STELLA: Várjon! (Odamegy hozzá, és hozzábújik.) Mint a mesében!
(A Csónakos és Stella eltűnnek. Megint evezés zaja, majd csönd lesz.
Közben besötétedik.)
(Visszaérnek a fiúk.)
BRIAN: Stella! Megjöttünk! Hol vagy?
TOM: Lehet, hogy épp a tengerben fürdik.
BRIAN: Elképzelted, mi? Egy meztelen nő a habokban. Más
meztelen nője a habokban...
TOM: (Észreveszi a homokba írt üzenetet.) Te, ez mi?
BRIAN: (Odamegy, leguggol, megpróbálja kiolvasni.)
TOM: Egy üzenet.
BRIAN: A fenébe! "Tom, egy pasas volt itt, elvitt engem,
de értetek is visszajön. Viszlát holnap. Jó éjszakát!"
TOM: Tyűha! Valaki elvitte Stellát? Ez durva.
BRIAN: Úgy van. Durva. De van még egy másik dolog is. Miért neked
szól az üzenet?
TOM: (Vigyorog.) Nem tudom. Abból, amit te meséltél nekem, talán
az újdonság varázsa. Vagy könnyebb volt leírni azt, hogy Tom, mint azt, hogy Brian.
BRIAN: Lehet, hogy Stellának már három férje van? Egyre bővül a család.
TOM: Nagyon rámenős. Így mondtad, igaz?
BRIAN: Valami nem tetszik nekem ebben. Te hallottad, hogy
bennünket hívott volna?
TOM: Nem.
BRIAN: Én sem. Te! Ez a nő nem is akar visszajönni.
TOM: Hülyeség. Három férj még mindig jobb, mint egy. Vagy kettő.
BRIAN: Igaz.
TOM: És ugye nem gondolod, hogy miattam nem vitt el téged?
BRIAN: Nem, nem. (Tűnődik.) Milyen szép nap volt ez a mai! És hogy elromlott a végére!
TOM: Volt nő, nincs nő. Feküdjünk le!
BRIAN: Első éjszakám a szigeten nő nélkül.
TOM: Nekem mondod? Én aztán tudom, hogy az milyen.
BRIAN: (Bemegy a kunyhóba.) Egyszer nem vagyunk itt, és már ellopják
az asszonyt. Mert mi épp vadászni mentünk!
TOM: A te ötleted volt. (Ő is bemegy a kunhyóba.)
(Zárójelenet. Valamivel később.)
CSÓNAKOS: (Jön, maga után húzza Stellát.) Jó estét!
BRIAN: (Kijön a kunyhóból.) Jó estét! Mi van? Hát te, Stella?
CSÓNAKOS: Visszahoztam a hölgyet. Nem bírok vele. Most inkább az urakat vinném el.
STELLA: (Zokog.)
BRIAN: Nem hagyhatjuk itt. A feleségem.
CSÓNAKOS: (Sajnálkozva nézi. Tomhoz fordul.) Akkor jöjjön maga!
STELLA: (Hisztériukusan.) Tomot nem viheti el!
CSÓNAKOS: Akkor volt szerencsém. (Elsiet. Csobbanások. A csónak elmegy.)
(Brian és Tom csüggedten néznek utána.)
STELLA: (Átöleli a két férfit.) Feküdjünk le! Késő van. És két férjjel ez a ...
nászéjszakám!