Mándy Gábor

Hajótöröttek

(jelenet)



Szereplők: Stella, Brian (a férje), Tom (a barátjuk), Csónakos.

Szín: Lakatlan sziget. A színpad bal egyharmadát egy kezdetleges fűkunyhó foglalja el. A többi rész üres, de egy-két szikla van rajta, amikre rá lehet ülni. A három szereplő ezeken a sziklákon üldögél.

STELLA: (Feláll, megfogja Brian kezét, és magával húzza.) Gyere, ünnepeljük meg, hogy elkészült a kunyhónk.

BRIAN: Már megünnepeltük.

STELLA: Nem baj. Ünnepeljük meg még egyszer!

(Eltűnnek a kunyhóban.)

TOM: Utánuk néz, kicsit rosszallóan. Köp egyet, és rágcsál egy fűszálat.

(A kunyhóból szeretkezés zajai hallatszanak. A férfi liheg, a nő sóhajtozik, majd elélvez.)

TOM: Feláll, és arrébb ül, háttal a kunyhónak.)

(5-10 másodpercig csönd.)

STELLA: (Kinéz a kunyhóból, visszanyúl, visszaveszi magára a blúzát, majd kilép.) Tom! Mit csinálsz?

TOM: Semmit. Mi a fenét csinálnék? (Feláll, és kimegy a színpadról.)

BRIAN: (Kilép a kunyhóból. Odamegy Stellához, és nyengéden megöleli.)

STELLA: Jóllaktál, kis bogaram?

BRIAN: Jól. De hát így van rendjén. A férjed vagyok.

STELLA: Persze, persze. A férjem vagy, és én a feleséged. De valami nyugtalanít.

BRIAN: Mi az?

STELLA: Erre a szerencsétlen Tomra gondolok. Olyan egyedül van.

BRIAN: Addig jó, amíg nem nősül meg. Szabad ember, azt csinál, amit akar.

STELLA: Persze. Amit akar. De hát nincs senkije.

BRIAN: Te csak ne féltsd őt. Előbb-utóbb talál magának valakit.

STELLA: Itt? Ezen a lakatlan szigeten?

BRIAN: Miért? Majmok is vannak. Ha ló nincs, a szamár is jó.

STELLA: Ne légy gusztustalan. Te le tudnál feküdni egy majommal?

BRIAN: De hát nekem itt vagy te. Ha te nem lennél.... Hát...

STELLA: Bolond.

BRIAN: Amíg te itt vagy, darling, addig semmi bajom.

STELLA: Neked semmi bajod. De nekem lelkiismeretfurdalásom van.

BRIAN: Mi az? Tommal is le akarsz feküdni?

STELLA: Te nem sajnálod? Emészti magát.

BRIAN: Óh, de nagylelkű vagy.

STELLA: Van szívem.

BRIAN: Nézd, én egy felvilágosult férj vagyok. Ha tényleg le akarsz feküdni Tommal, nem ellenzem. A rendkívüli körülményekre való tekintettel.

STELLA: Nem is tudom. Ezek tényleg rendkivüli körülmények.

TOM: (Visszajön.)

BRIAN: (Ránéz, először vidáman, aztán ellenségesen, végül megadóan.) Na, én elmegyek vadászni. Talán agyon tudok ütni egy patkányt. Mert valamit nagyon agyon kell ütnöm. (Kimegy a színről.)

TOM: (Érzi, hogy valami nem stimmel.) Mi lelte?

STELLA: Semmi. Volt egy komoly beszélgetésünk. Ülj le!

TOM: (Leül, de nem érti a helyzetet.)

STELLA: (Odaül Tom mellé, egészen közel, és felnéz rá.) Hogy vagy?

TOM: Hogy lennék? Szarul. Miért kérdezed?

STELLA: Nem vagy magányos?

TOM: Dehogynem. Ti ketten vagytok, én meg egyedül. Jó nektek.

STELLA: Épp erről beszélgettünk, Brian meg én.

TOM: Rólam? Ne mondd! És mire jutottatok?

STELLA: Brian egy felvilágosult férj. Tudtad?

TOM: Nem. De milyen értelemben felvilágosult?

STELLA: Nem követi feltétlenül a monogámiát.

TOM: Egy lakatlan szigeten könnyű. Te vagy az egyetlen nő.

STELLA: De nem ő az egyetlen férfi.

TOM: (Kezdi megérteni.) Úgy érted, hogy te meg én?

STELLA: (Mosolyog. Megsimogatja a férfi kobakját.)

TOM: Nem! Ez beteg dolog. Mindenféle konfliktusokhoz vezethet!

STELLA: Lehet, hogy te József vagy, de Brian nem Putifár.

TOM: (Barátkozni kezd a gondolattal.)

STELLA: Nincs szükséged egy nőre?

TOM: Van. De nem azon az áron, hogy megkívánjam a barátom feleségét.

STELLA: (Feláll, és a nézőknek háttal felemeli a blúzát.)

TOM: És mégis megkívántam.

STELLA: Nézd, ha neked ez nem fontos, akkor is kell, hogy segíts nekem.

TOM: Miben?

STELLA: Hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom.

TOM: (Mosolyog.) De ravasz vagy. Ilyen lehetett a kígyó az Édenkertben.

STELLA: De én valamivel gusztususabb vagyok.

(Stella megfogja Tom kezét, és bevonja a fűkunyhóba. Aztán kinyúl, és egy kis kendőt tesz az ajtóra.)

TOM: Ez mi?

STELLA: "Do Not Disturb."

(Mindketten eltűnnek. Most is halljuk, ahogy sugdolóznak, nyögnek, a nő hangosan élvez.)

BRIAN: (Visszajön, egy plüss állattal a kezében. Hallja a zajokat, csóválja a fejét, leül. Nem tudja, mit csináljon a zsákmánnyal.)

STELLA: (Kinéz a kunyhóból. Megint visszanyúl a blúzáért. Leveszi a kendőt az ajtóról. Odamegy a férjéhez, mélyen a szemébe néz.) Minden rendben?

BRIAN: (Mutatja a zsákmányt.)

STELLA: (Hangot vált.) Ó, a nagy vadász! Pompás. Ebből mindjárt készítek egy ünnepi vacsorát.

BRIAN: Már megünnepeltük a kunyhó felépítését.

STELLA: Most mást ünnepelünk.

BRIAN: Mit?

STELLA: Hogy kibővült a család.

TOM: (Kilép a kunyhóból. Láthatóan megnyugodott.) Helló!

BRIAN: Jól vagy?

TOM: Pompásan, testvér.

BRIAN: Azért ne hívj testvérnek!

TOM: Bocsánat. De olyan közel érezlek magamhoz.

STELLA: Hát, csak beszélgessetek! Addig én felteszem az ételt.

BRIAN: (Zavartan.) A sziget oldalán, ott északra... vagy talán észak-nyugatra... van egy bozótos.

TOM: Ott vadásztál?

BRIAN: Hallom, hogy a bozótban megzörren valami. Aztán surrog. És amikor kidugta a fejét...

TOM: Ez az állat volt? Patkány?

BRIAN: Nem tudom, mi. Patkányféle, de nem olyan, mint amilyenek Angliában vannak.

TOM: Hogy ütötted le?

BRIAN: Egy gallyal. Vagy husánggal. Oda ledobtam valahova.

TOM: Ügyes voltál.

BRIAN: Legközelebb majd te mész vadászni. És én maradok az asszonnyal.

TOM: (Elmosolyodik.) De nincs harag?

BRIAN: Nincs. Stellának igaza van. Nekem ugyan kifejezetten nem volt egy fene nagy lelkiismeretfurdalásom miattad, de megértem őt. Empatikus.

TOM: Te is megértheted. A magány már tényleg kezdett az agyamra menni.

BRIAN: Nos, ahol a szükség, ott a segítség. Ha lenne egy korty viszkim, most innánk rá.

TOM: Nézd, én nem akarom ezt rendszeressé tenni. Bízzuk Stellára, mikor könyörül meg újra rajtam!

STELLA: (Kilép a kunyhóból, odamegy Tomhoz.) Mindjárt kész a vacsora! Te... te... vadember!

BRIAN: Stella, kérlek, ne! Legalább ne előttem!

STELLA: Jó, jó, mit vagy úgy oda? Tom igenis nagyon remek pasi. Még nem tud mindent, de... majd megtanulja. Belerázódik. Van időnk.

BRIAN: Ebből elég! (Feláll, és távolabb megy.)

STELLA: (Odamegy hozzá, megöleli.) Jaj, szvíthárt, ne duzzogj! Te vagy az első számú férjem. És az is maradsz.

BRIAN: Úgy érted, hogy Tom már szintén a férjed?

STELLA: Nézd, te voltál az első férfi az életemben. És te lettél a férjem. Tom a második férfi az életemben. Miért ne lehetne ő is a férjem?

BRIAN: (Megzavarodva.) Úgy érted, hogy el akarsz válni?

STELLA: Jaj, dehogy! Nekem nagyon is jó így. A világ előtt mindig te maradsz a férjem.

BRIAN: És Tom? Akkor is együtt fog velünk lakni, amikor végre kiszabadulunk innen, erről az istenverte szigetről?

STELLA: Az nem holnap lesz. Addig pedig nyilván annyira meg fogom szokni ezt a dolgot, ezt az izét, ezt a szerelmi háromszöget, hogy már hiányozni fog. De nem fog hiányozni, mert megtartjuk. Tom, ugye, leszel a házibarátom?

TOM: (Határozatlanul bólint.)

BRIAN: Ezt nem hiszem el!

TOM: Nézzétek, én nem akarok semmi felfordulást. Talán jobb lett volna, ha el se kezdjük.

STELLA: (Szigorúan.) Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni.

(Mindketten ránéznek. Stella egy vicces pukeldi után visszamegy a kunyhóba.)

TOM: Én igazán...

BRIAN: Hagyd! Stellával nem lehet ellenkezni. Csak játsszuk tovább ezt a háromszögesdit. Meglátod, egyszer megunja.

TOM: És ha én unom meg őt?

BRIAN: Akkor agyonüt.

TOM: És ha Stella téged un meg?

BRIAN: Akkor én ütöm agyon őt. (Gondolkozik.) Illetve mindkettőtöket.

STELLA: (Kiszól a kunyhóból.) Fiúk, férjecskéim! Gyertek be, kész az ünnepi vacsora!

(A két férfi feláll, bemennek a kunyhóba.)


(2. szín. Ugyanott, de később. A két férfi kijön a kunyhóból.)

BRIAN: Egész jó volt. Stella még a patkányhússal is csodát művel. Gyere, megmutatom at a bozótost! Amíg még lehet látni.

TOM: Jó, gyerünk! De ugye, nem akarsz eltenni láb alól?

BRIAN: Miért akarnálak? Te már családtag vagy. És én a családomért akár ölni is tudnék.

(A két férfi elmegy, de tovább halljuk a beszélgetésüket, tompán, hangszóróból. Stella azonban nem hallja. Pakolgat, mosogat, időnként kinéz a kunyhóból, tesz-vesz.)

TOM: Egyáltalán, mikor jöttetek össze Stellával?

BRIAN: Két éve. Egy bulin. Kiszúrt magának. Ahogy most téged is. Nagyon rámenős.

TOM: De azért neked is tetszett.

BRIAN: Persze. Mi az, hogy! És jól megvoltunk. A hajószerencsétlenségig.

TOM: De hát most semmi sem zavarna benneteket. Vagy én zavarok?

BRIAN: Óh, nem. Tudod, volt egy olyan érzésem, hogy volt valakije.

TOM: Aha. És azt gondolod, hogy az tett be neki, hogy most csak te vagy?

BRIAN: Nem lehetetlen. Érted már, hogy miért nem bánom, hogy te itt lettél harmadiknak? Most megint ketten vagyunk neki.

TOM: Ha ez segít, cimbora, én mindent megteszek a házasságodért.

BRIAN: Azért nem kell túlzásba vinni.

TOM: (Nevet. Aztán izgatottan:) Nézd, ott egy patkány, vagy mi!

BRIAN: Üsd agyon!

TOM: Várjuk meg, míg kijön a bozótból!

(A beszélgetésük elhalkul.)

(Egy ideig teljes csönd. Aztán a távolból evezés zaja hallatszik. Léptek. Stella kinéz a kunyhóból.)

CSÓNAKOS: (Jobbról bejön.) Á, maga az! Tudtam, hogy van itt valaki. A távolból megláttam a tüzet.

STELLA: (Előjön.) Óh! Vendég a háznál! Ennek nagyon örülök. Tudja, már két hete itt veszteglünk, amióta a hajónk elsüllyedt.

CSÓNAKOS: Hát nem egyedül van itt, asszonyom?

STELLA: Nem. Két férfi is van velem. Csak most elmentek vadászni. Várja meg őket! Üljön le, készítek egy kis teát.

CSÓNAKOS: (Óvatosan körülnéz.) Sajnos, nem várhatok, mert mindjárt jön a dagály, és nekem még az éjjel otthon kell lennem.

STELLA: De hova megy?

CSÓNAKOS: Egy másik szigeten lakom. Ott gazdálkodom.

STELLA: Akkor maga nem is tud bennünket kimenteni?

CSÓNAKOS: Végtelenül sajnálom, de kicsi a csónak. Legfeljebb egyenként. Naponta tudok fordulni. De magát szívesen elviszem még ma este.

STELLA: Az is jó. Csak várjon, írok néhány sort a fiúknak. Nehogy azt gondolják, hogy csak úgy eltűntem.

(A lábával karcol néhány szót a homokba. Nem látjuk, hogy mit, de hihető, hogy ott az írás.)

CSÓNAKOS: Jöjjön akkor! (A kezét nyújtja.)

STELLA: Várjon! (Odamegy hozzá, és hozzábújik.) Mint a mesében!

(A Csónakos és Stella eltűnnek. Megint evezés zaja, majd csönd lesz. Közben besötétedik.)

(Visszaérnek a fiúk.)

BRIAN: Stella! Megjöttünk! Hol vagy?

TOM: Lehet, hogy épp a tengerben fürdik.

BRIAN: Elképzelted, mi? Egy meztelen nő a habokban. Más meztelen nője a habokban...

TOM: (Észreveszi a homokba írt üzenetet.) Te, ez mi?

BRIAN: (Odamegy, leguggol, megpróbálja kiolvasni.)

TOM: Egy üzenet.

BRIAN: A fenébe! "Tom, egy pasas volt itt, elvitt engem, de értetek is visszajön. Viszlát holnap. Jó éjszakát!"

TOM: Tyűha! Valaki elvitte Stellát? Ez durva.

BRIAN: Úgy van. Durva. De van még egy másik dolog is. Miért neked szól az üzenet?

TOM: (Vigyorog.) Nem tudom. Abból, amit te meséltél nekem, talán az újdonság varázsa. Vagy könnyebb volt leírni azt, hogy Tom, mint azt, hogy Brian.

BRIAN: Lehet, hogy Stellának már három férje van? Egyre bővül a család.

TOM: Nagyon rámenős. Így mondtad, igaz?

BRIAN: Valami nem tetszik nekem ebben. Te hallottad, hogy bennünket hívott volna?

TOM: Nem.

BRIAN: Én sem. Te! Ez a nő nem is akar visszajönni.

TOM: Hülyeség. Három férj még mindig jobb, mint egy. Vagy kettő.

BRIAN: Igaz.

TOM: És ugye nem gondolod, hogy miattam nem vitt el téged?

BRIAN: Nem, nem. (Tűnődik.) Milyen szép nap volt ez a mai! És hogy elromlott a végére!

TOM: Volt nő, nincs nő. Feküdjünk le!

BRIAN: Első éjszakám a szigeten nő nélkül.

TOM: Nekem mondod? Én aztán tudom, hogy az milyen.

BRIAN: (Bemegy a kunyhóba.) Egyszer nem vagyunk itt, és már ellopják az asszonyt. Mert mi épp vadászni mentünk!

TOM: A te ötleted volt. (Ő is bemegy a kunhyóba.)


(Zárójelenet. Valamivel később.)

CSÓNAKOS: (Jön, maga után húzza Stellát.) Jó estét!

BRIAN: (Kijön a kunyhóból.) Jó estét! Mi van? Hát te, Stella?

CSÓNAKOS: Visszahoztam a hölgyet. Nem bírok vele. Most inkább az urakat vinném el.

STELLA: (Zokog.)

BRIAN: Nem hagyhatjuk itt. A feleségem.

CSÓNAKOS: (Sajnálkozva nézi. Tomhoz fordul.) Akkor jöjjön maga!

STELLA: (Hisztériukusan.) Tomot nem viheti el!

CSÓNAKOS: Akkor volt szerencsém. (Elsiet. Csobbanások. A csónak elmegy.)

(Brian és Tom csüggedten néznek utána.)

STELLA: (Átöleli a két férfit.) Feküdjünk le! Késő van. És két férjjel ez a ... nászéjszakám!