Nagynénémet anyai ágon Juditnak hívták, de mindenki Pucinak szólította. (Én Puci néninek.) Remek szakácsnő volt, a hájas süteményeit mindenki egekig magasztalta. Amikor kérdezték, hogy mi a titka, csak vállat vont: "Érzés kell hozzá."

Anyámat is nagyon furdalta a kíváncsiság, de otthon hiába kísérletezett, az ő hájas süteményei utcahosszal maradtak el a testvérének hájas süteményeitől. Többször is faggatta Puci nénit, de az mindig kibújt a válasz elől.

Ez így ment húsz vagy harminc éven át, a hájas sütemények mindig a lakoma csúcspontját jelentették, elhangzottak a szokásos dicséretek és a szokásos válaszok. senki sem jött ré a titok nyitjára. Már kezdték azt hinni, hogy Puci néninek egyszerűen szerencsés keze van.

Igen ám, de egyszer Puci néni megbetegedett. Májrákja volt, és már ő is tisztában volt vele, hogy nem él sokáig. Meglátogattuk a kórházban. Már alig tudott beszélni. És akkor megtörtént a csoda. Odaintette magához anyámat.

- Sára, most elárulom, miért volt annyira finom az én hájastésztám - mondta alig hallhatóan. - Mindig tettem bele egy kis ...

És megmondta. Féltékenyen őrizgette a titkot, de nem akarta, hogy az újítása vele együtt sírba szálljon.

Én akkor épp nem voltam a kórteremben, valószínűleg lementem a büfébe, hogy valamit felhozzak a nagynéninek. Az egész történetről sokkal később értesültem. Anyám mesélte el. Akkor, amikor már neki sem volt sok hátra.

Ő már túl öreg volt ahhoz, hogy kipróbálja a receptet, régóta nem sütött semmit, de megőrízte a titkot. És nekem is továbbadta. De hát mit tehettem én? Sosem készítettem süteményeket, a titkos összetevőt hamar elfelejtettem.

A titok így örök időre elveszett. Puci néni még továbbadta, anyám is elmesélte nekem, de az én buta fejem nem volt képes megőrizni.

Azóta számtalan nőismerősömet kérdeztem, hogy szerintük mi kellhet a hájas süteménybe, amitől sokkal finomabb lesz, és volt, aki mondott is valamit, de egyikben sem ismertem rá arra, amit anyámtól hallottam.

Hát ezért nem lehet igazán jó hájas süteményt enni. Soha többé.

• Prózai írásaimból