A magyarországi (és azon belül a roma) szegénységről meddő vita folyik, a pénz kevés, a jó szándék üres, miközben tudni lehet, hogy társadalmi robbanás felé haladunk. De lehetne hozni egy intézkedést, amely - bár a hosszú távú problémákat nem oldaná meg - viszonylag gyorsan javíthatna valamit a helyzeten.

Javaslom, hogy adónk egy százalékát minden más állami program helyett kifejezetten a szegények helyzetének javítására fordítsuk. (Átmenetileg mind a két egy százalék erre mehetne.) Ez minden nagyszabású koncepciónál gyorsabban enyhítené a mélyszegénységben élők szenvedéseit.

Ki oszthatná szét ezt az összeget? Egy segélyezésben jártas civil szervezet vagy egy nemzetközileg ellenőrzött központi hivatal. Azok a magán- és közösségi alapítványok, amelyek rendszeresen szoktak kapni ezekből a felajánlásokból, keresztényi alapon beláthatnák, hogy ez a cél pillanatnyilag mindennél fontosabb.

Nyithatnánk segélyezési számlákat is (mint a cunamik, földrengések és más természeti katasztrófák után), és az erre a célra elküldött összegek csökkenthetnék az adóalapot. A befolyó pénzből élelmezési alapot lehetne létesíteni, illetve javítani a legnagyobb szükséget szenvedők egészségügyi és oktatási helyzetén.

Aztán majd ráérünk vitatkozni arról, hogy milyen párt, milyen kormány, milyen szervezeti forma tudná megváltoztatni a jelenlegi társadalmi-politikai körülményeket.

Publicisztikai írásaim

Magyar menü