Szín: a pápa fogadószobája.

VIII. Orbán pápa a karosszékében ül, lába egy zsámolyon pihen. Az idős tudós belép, és megáll előtte A pápa némán int, hogy foglaljon helyet.

A pápa: Nos, tudós barátom, megírtad, amiben megállapodtunk?

Galilei: Bólint, a köpenye zsebéből összecsavart papírlapot vesz elő.

Igen, Szentatyám.

A pápa: Halljuk!

Galilei: Olvasni kezd.

Én, Galileo Galilei, az ilyen és ilyen tudós társaságok tagja, az ilyen és ilyen egyetemek jeles professzora ... s a többi...

A pápa: Ezt átugorhatjuk.

Galilei: Bólint, majd tovább olvas.

Itt a lényeg: A katolikus egyháztól kérvén és a Szent Inkvizíciótól serkentvén...

A pápa: Az inkvizíciót hagyjuk ki!

Galilei: Ahogy óhajtja, Szentatyám. Szóval. A Szentszék és Isten előtt ezennel elismerem, hogy a véleményem a téves kopernikuszi elképzelésről szintúgy téves.

A pápa: Indoklás?

Galilei: Az is kell?

A pápa: Persze. Indoklás nélkül nem hangzik hitelesnek.

Galilei: Másik papírt vesz elő.

Van az is. Tehát. Bevallom, hogy a hiúság ördöge által ösztökélve meghamisítottam a megfigyeléseim adatait. Semmi sem igaz abból, amit leírtam az égboltról és a csillagok és azok csillagai mozgásáról...

A pápa: A csillagok csillagai felesleges. Azok is csillagok. Vagy nem?

Galilei: Látszik rajta, hogy mérlegel.

Igen, ha úgy vesszük. Szóval a csillagok mozgásáról. A Holdon nincsenek hegyek, a csillagok nem forognak egymás körül, a Tejút nem csillagokból áll. És bárki, aki távcsövet vesz a kezébe, igazolhatja, hogy semmi sem úgy van, ahogy én hiúságomban leírtam.

A pápa: Egy ideig mosolyogva hallgat.

Ravasz. Azt akarod, hogy mindenki az egeket bámulja, ahelyett, hogy a Bibliából tájékozódik? Vagy Arisztotelész írásaiból, amelyeket az elődeim is elfogadtak?

Galilei: Arisztotelésznek nem volt távcsöve.

A pápa: Mit számít az?

Galilei: Amikor Arisztotelész olyan dolgokat állít, amelyeket nem tud igazán, akkor ő is tévedhet. Végtére ő is csak egy ember. A Biblia, az más. Azt én is elfogadom csillagászati szaktekintélynek.

A pápa: Még szép.

Galilei: Megkönnyebbülve néz fel.

Akkor így megfelel?

A pápa: Dehogy. Ez a szöveg biztatást ad a további kutakodáshoz és a kételkedéshez.

Galilei: De hát csak ezáltal fejlődhetik a tudomány.

A pápa: Nézd, öreg barátom, én tudom, mennyire fájdalmas neked megtagadni a tanításaidat. De itt nem a világ, hanem az egyház dolgairól van szó. Mint a jóakaród átérzem a kétségbeesésedet. Mint az egyház feje viszont nem engedhetem meg, hogy arra lázítsd a gyermekded embereket, hogy önállóan vizsgálódjanak, és át nem gondolt következtetéseik miatt megrendüljön bizalmuk Istenben és az egyházban.

Galilei: Szentatyám, én is átérzem az egyház dilemmáját. De nem látok igazi ellentmondást az én felfedezéseim és a ...

A pápa: Felfedezéseid? Akkor hát mégsem tagadod meg az eretnek állításaidat?

Galilei: Jaj, dehogy nem. Annyira megtagadom, hogy jobban már nem is lehet. De nem lenne egyszerűbb az egyház álláspontját hozzá igazítani a valósághoz, mint a valóságot az egyház tanításaihoz?

A pápa: Lesujtóan néz.

Galile: Jól van, jól van, úgy értettem, hogy a magamfajta gátlástalanul töprengők által igaznak vélt nézetek egyike-másika előbb-utóbb mégis csak beigazolódhat. Ha nem is ilyen kezdetleges formában, ahogy én próbáltam őket igazolni. A gyermekded emberek pedig örökké gyermekdedek maradnak, ha nem vizsgálódhatnak.

A pápa: Az egyház ebben nem engedhet. A tudósoknak nem lehet igazságuk Istennel szemben. Az egyház már megtette, amit tudott, a kopernikuszi számításokat elfogadta matematikai modellnek. De itt meg kell állnunk.

Galilei: Meghajol, és a továbbiakban egy kissé meggörnyedve beszél.

Szentatyám, van itt még egy apróság.

A pápa: Éspedig?

Galilei: Tegyük fel, hogy egyszer majd egy nem keresztény tudós is ugyanarra a következtetésre jut, mint én...

A pápa: Előre hajol, és szigorúan ránéz.

Galilei: Mint tévelyegve én.

A pápa: Visszatér eredeti testtartásába.

Ezt hogy érted?

Galilei: Mondjuk megszületik valahol Indiában vagy Kínában. És az az illető ezeknek a felfedezéseknek, akarom mondani, téveszméknek az alapján olyan katonai eszközöket készít, saját tudatlanságában, amelyek kárára lesznek a keresztény világnak, akkor...

A pápa: Egy kézmozdulattal félbeszakítja.

Ilyen nem fordulhat elő. A Biblia állításait senki sem fogja tudni megcáfolni.

Galilei: Jól van. Akkor hát visszavonom a tanításomat. Ez így elég?

A pápa: Őszintén gondolod?

Galilei: Őszintén, persze. Elvégre én is gyarló ember vagyok.

A pápa: Kijelented, hogy a Föld a világ középpontja, és nem mozog?

Galilei: Egy ideig hallgat, majd vonakodva bólint.

Igen, kijelentem. A Föld a világ középpontja, és nem mozog.

A pápa: Ennyi persze nem elég. A tanácsnokaimmal magam is elkészíttettem egy vallomást.

Galilei: Az én vallomásomat?

A pápa: Igen. Ők mégis csak jobban értenek hozzá. Itt van.

Elővesz egy még nagyobb tekercset.

Így szól: "Igaz szívvel és nem színlelt hűséggel eskü által megtagadom, megátkozom és megvetem az eretnekségeket, és általában minden bármiféle más hibát, eretnekséget és szektát, melyek ellentétesek a Szent Egyházzal; és esküszöm, hogy a jövőben soha többé nem fogok sem mondani, sem pedig állítani szóban vagy írásban olyan dolgokat, melyek miatt hasonló gyanú támadhatna felőlem. Ha pedig megismernék bármilyen eretneket vagy olyan valakit, aki az eretnekségben gyanús, őt feljelentem ezen Szent Hivatalnál, vagy pedig az inkvizítornál.

Esküszöm továbbá és ígérem, hogy teljesítem és szem előtt tartom mindazokat a büntetéseket, melyeket ezen Szent Hivatal kiszabott vagy ki fog szabni reám; ha pedig bármiképpen megsérteném ezen ígéreteimet és eskümet, melytől Isten mentsen, alávetem magam minden kínnak és büntetésnek, melyeket a szent kánonok, valamint más általános és egyedi törvények hirdetnek és kiszabnak a hasonlóan vétkezők ellen. Isten engem úgy segéljen, és az ő Szent Evangéliuma is, melyet saját kezemmel érintek.

Én, a fentnevezett Galileo Galilei saját akaratomból esküvel megtagadtam, megesküdtem, megígértem és köteleztem magam, mint fent; és az igazság hiteléül saját kezemmel aláírtam ezen írást az eskümről, és szóról szóra elmondtam.”

Galilei: A saját akaratomból?

A pápa: Hát nem?

Galilei: De. Végül is.

A pápa: Jól van. Bíztam a bölcsességedben. Ezáltal talán meg tudlak menteni a kínoztatástól és a börtöntől. De az írást és a kutatásaidat abba kell hagynod. Hidd el, neked is így lesz jobb. Mindenesetre ha rákerül a sor, akkor majd ezt a vallomást írd alá!

Galilei: Értem. Nagyon hálás vagyok, Szentatyám.

A pápa: Jól van. Távozhatsz.

Galilei: Az ajtó felé megy, de ott megtorpan, és visszafordul.

De van egy kérdésem.

A pápa: Mi az?

Galilei: Mi van, ha mégis mozog?

• Színművek