Mándy Gábor

Fent és lent egyszerre

(A 168 Órának elküldött olvasói levél szövege; 2018. szept. 21.)


Örömmel olvastam Lendvai Ildikó írását a lapjuk szeptember 20-iki számában. Lakner Zoltánt idézve kifejti, hogy a politikai hatalmi harcokkal egyenértékű, ha konkrétan bekapcsolódunk a helyzet javításába, már amennyire módunk van rá. A kormány ugyan megpróbálja megbénítani az ellenzéket és a helyi szerveződéseket (Rákosiék is mindjárt az elején betiltottak minden társadalmi szervezetet), de ennek könnyebb ellenállni, mint megváltoztatni a „fenti” politikai erőviszonyokat. Azaz dehogyis könnyebb, nagyon is sok és nehéz munkával jár, több energiát emészt fel, mint plakátokat nyomtatni, de a hatása is maradandóbb. Egy elnyomó rezsimmel minden fronton egyszerre kell harcolni, fent is, lent is. De a lenti, a lakosság körében végzett tevékenység a döntő.

Érdekes módon erre éppen a Jobbik mutatott követendő példát, amikor hajdanán a politikájuk részévé tette a falusi lakosok konkrét segítését (favágás, udvarrendezés stb.). Erről csak akkor szoktak le, amikor már úgy érezték, hogy nincs szükség rá. Pedig a segítségre mindig szükség van, függetlenül attól, hogy a párt népszerűsége nő vagy csökken, vagy éppen meg is szűnik. És függetlenül attól, hogy melyik párt csinálja. Az éhezőt nem az érdekli elsősorban, hogy ki ül a parlamentben.

Politikai hátsószándék nélkül is lehet segíteni. Például a keresztény elvek komolyan vételével. A „kereszténydemokrata” kormányunk ezt is igyekszik lejáratni, de azért bízvást támaszkodhatunk rá. A kereszténység nem a vasárnapi boltzárat és az óvodások keresztény ideológiára való nevelését jelenti, hanem a segítő kezet. Mi is támogathatjuk a felebarátainkat, függetlenül attól, hogy kire szavaztak a választásokon. Azok a példák, amelyeket Lendvai Ildikó említ, közvetlenül levezethetők a bajba jutott felebarátaink megsegítésének jézusi parancsából. Igaz, hogy a rezsim igyekszik betiltani és büntetni a szolidaritást, de az is igaz, hogy ezen a területen lehet a leginkább ellenállni.

Az elesettek segítése az a pont, amely a zsidó, a keresztény és a muszlim vallásban is közös. Erre is hivatkozhatunk, amikor szembeszállunk a kilakoltatásokkal. Persze pénz híján nehéz lakást szerezni. De sok embert befogadhatnánk a saját hajlékunkba. Ugyanígy megvendégelhetjük az éhezőket vagy „különórákat” adhatunk azoknak az iskolásoknak, akikre szemellenzőt próbál feltenni az állami oktatáspolitika. És terjeszthetjük a valódi híreket (Facebookon, esetenként még tacepaón is), amelyek elől az állami média elzárja a lakosságot.

Ez az öntevékenység nem jelenti azt, hogy fél szemmel ne figyeljünk a politikai helyzet esetleges változásaira. Ha esély mutatkozik az országos politika megváltozására, felelős – és tájékozott - állampolgárként cselekednünk kell. A lényeg: ne arra várjunk, hogy majd mások lehetővé teszik a jobb életet. Nekünk kell tenni érte.

Minden naivitásuk és egyoldalúságuk ellenére tisztelem Jehova tanúiban azt az állhatatosságot, ahogy mennek házról házra, hogy terjesszék az általuk igaznak tartott hitet, illetve hogy az aluljárókban, közlekedési csomópontokon ott állnak és ajánlják a kiadványaikat. Hasonló tevékenységet fejtenek ki az Amerikából érkezett mormonok is (még a nyelvünket is képesek megtanulni ezért). A demokratikus mozgalmak vezetői és tagjai mikor lesznek hajlandók hasonló aktivitásra, öntevékenységre?

A magyar történelem arról győz meg bennünket, hogy a forradalmainkat és felkeléseinket nagyrészt a külföldi események hatásának köszönhettük (a Nagy Francia Forradalom és a magyar jakobinusok, a Habsburg-birodalom megingása és a Rákóczi-szabadságharc, a bécsi forradalom és 1848, az első világháborús összeomlás és 1918-1919, a Horthy-korszak felszámolása és 1945, Sztálin halála és 1956, Gorbacsov és 1989). Trump, Putyin, Erdogan és Hszi Csin-ping korában nem várhatunk ilyet. A 7-es cikkely elindítása legfeljebb arra késztetheti Orbánt, hogy kilépjen az Európai Unióból és még jobban Putyinhoz törleszkedjen.

Magunk vagyunk. A helyzetünkön is a magunk erejéből kell változtatnunk. Eddig sokan karosszékből szemlélték a fejleményeket. Eljött az ideje, hogy felálljunk abból a karosszékből.




  • Nem közölt olvasói levelek
  • Publicisztikai írásaim
  • Magyar menü