- Itt magasodik előttünk ez a kecses híd, amelyet Erzsébetről, Ferenc József császár hitvetésről neveztek el - mondta az idegenvezető. - A hossza két kilométer, a magassága 43 méter, nagy szélben akár 4 méterre is kileng. A súlya 73 ezer tonna, és ha a vezetékeit egymás után letennék a földre, egészen Prágáig, a Károly-hídig érne.

- És mit lehet még tudni róla? - kérdezte egy japán turista, és szorgalmasan jegyzetelt.

- A legenda szerint a Gellért-hegyen magasodó Szabadságszobor nagyon szeretett volna Pestre jönni, de akárhogy is ügyeskedett, nem tudott átkelni a Dunán.

- Csakugyan? - kérdezte egy másik turista.

- Hát, nem tudom, hogy a modern kutatások alátámasztják-e ezt, tudjuk, hogy a nép kézelete időnként elszakad a valóságtól. De én is így hallottam, mégpedig az öreganyámtól.

- És? Mi lett a szoborral? - kérdezte egy másik japán turista.

- Addig-addig hullottak a könnyei, amíg a Duna vizében össze nem álltak, abból lett az Erzsébet-híd. És azért ilyen ezüst színű. A végén a szobor át tudott jönni a pesti oldalra.

- Nagyon érdekes - mondta egy amerikai nyugdíjas hölgy. - Önöknél ilyesmik történnek?

- A népi képzelet szabadon szárnyal - mosolygott az idegenvezető. - Nem kell mindent elhinni.

- És mi történt, amikor a szobor átért?

- Hát, a folytatást már nem tudom, de feltételezhető, hogy attól kezdve gyakran átjött a hídon. Azt is hallottam, hogy éjféltől a kakas kukorékolásáig szabad neki ide-oda mászkálni - tette hozzá az idegenvezető.

- Azok nem a vámpírok? - kérdezte az amerikai hölgy. - Fred, figyelj, most vámpírokról van szó! - mondta a férjének. Az feljebb csavarta a nagyothalló készülékét.

- Ezeknél még vámpírok vannak. Milyen elmaradott ország! - suttogott egy német útitárs.

- Na, akkor most bemegyünk a Váci utcába. Itt szabadon lehet vásárolni, mindenféle szuvenírt. Ugye elég lesz a nézelődésre két óra?

- All right - mondta egy amerikai. - Hol lesz a meeting?

- Itt, ezen a sarkon. Akkor viszlát két óra múlva!

A turisták nézelődtek, bámészkodtak.

- Te, most nem Bécsben vagyunk? - kérdezte egy kövér angol úr a feleségétől.

- Az tegnap volt. De neked mindegy. A nap nagy részét átaludtad. Tudod, mit? Ülj be ide ebbe a kávézóba. Én addig Dorothyval elmegyek egy kicsit shoppingolni.

- Very good - mondta a férj. - De siess vissza, mert nem tudok egyedül eligazodni Bécsben.


A vendégek jöttek-mentek. Egy fekete fiatalember odahajolt az öreghez.

- Dheak ter mere, tudod azt?

De az öregúr nem válaszolt. Megint elaludt, és álmában már az angliai szomszédasszonnyal tereferélt.