(variációk egy témára)

1. Kire szavazzunk az EP-választáson?

Az együtt vagy külön indulás dilemmája az új Európai Parlament megválasztásánál is felmerül. (Az ÉS-ben legutóbb Radnóti András írt "az összefogás tragédiájáról", márc. 8.) Pedig a kérdés most másképp vetődik fel, mint az országos választásokon. Nem muszáj olyan közös listára szavazni, amely egyesíti az egyes ellenzéki pártokat, elég a pártcsaládra. Így kevésbé aprózódnának el a szavazatok, hiszen MSZP és DK így is szavazhatnának, mondjuk, a Liberális Demokraták Csoportjára (ennek megfelelő magyar nevet kreálva), és nyugodtan csatlakozhatna hozzájuk az LMP és a Momentum is, a saját pártlogójuk nélkül. (A Jobbikot ebből kihagynám, nekik már bérelt helyük van az euroszkeptikusok között.) Másodlagos jelentősége van annak, hogy melyik pártból ki kerül „befutó helyre”. Arra kellene törekedni, hogy minél többen kerüljenek be. Ennek a választásnak nem kell véglegesnek lennie, hiszen a képviselők utána könnyen abba a frakcióba ülhetnek át, amelyik jobban képviseli a rájuk szavazók érdekeit (például az LMP az Európai Zöldek frakciójába való). A lényeg a néppárt gyengítése (különösen a Fidesz elvtelen visszafogadása esetén). Radnóti szerint „Orbán leváltása – vagy éppen kisebbségbe szorítása az EP-ben – nem lehet önmagában cél.” Szerintem igenis lehet. Ez a választás nem a NER-ről vagy a magyarországi belpolitikáról szól, hanem Európa jövőjéről, a „két pogány” (azaz Oroszország és az Egyesült Államok) között őrlődő népközösségről. A pártkötődést erre az időre nemcsak fel lehet, hanem fel is kell függeszteni. Azt kell elérni, hogy csak az szavazzon a Fideszre, aki el akar távolodni Európától, aki gyűlölködni és nyomorogni akar. Hiszem, hogy ezek vannak kevesebben.

(Elküldve: Élet és Irodalom, 2019. márc. 8.)



2. Most Európa a tét

Az uniós parlamenti választásokon másképp vetődik fel a közös ellenzéki lista kérdése. Most nem a Fidesz kétharmadát kell megakadályozni, hanem azt, hogy Orbán tönkretegye az Európai Uniót. Ha a Néppárton belül marad, akkor az ő elvtelenségüket illene megbüntetni, ha kirakják a szűrét, akkor pedig azt, hogy a Fidesz az Unió széthullását erősítse. A döntés a mi kezünkben van. Ehhez képest huszadrangú kérdés, hogy milyen párt színeiben indulnak az ellenzéki pártok, hiszen a választás után (pontosabban Juncker utódjának megválasztása után) abba a pártcsaládba ülhetnek át, amelyikbe akarnak. Az ilyesmire több példa volt már. Annak sincs jelentősége, hogy kiket küldünk Brüsszelbe, hiszen a legkevésbé szimpatikus politikusok is a nemzeti érdekeinket védelmezik, nem az eredeti pártjukat szolgálják. Azt kell hangsúlyozni, hogy aki a Fideszre szavaz, az az Európai Uniót gyengíti, és hamarabb elfogy a kohéziós alap, egyre több ügyben indítanak ellenünk kötelezettségszegési eljárást (a büntetést az állampolgároknak kell megfizetniük), és előbb-utóbb a schengeni övezetből is kikerülhetünk. Mindezeket nem szenvedélyből írom, hiszen nekem már nincs olyan sok időm hátra, inkább csak kívülálló politikai tanácsadóként. Ingyen.

(Elküldve: Népszava, 2019. márc. 9., megjelent: márc. 14., 10. old.)



2b. Módosított befejezés:

És mi van, ha az ellenzéki pártok külön indulnak? Akkor a választónak kell okosnak lennie, és arra a listára szavaznia, amelyiknek a legnagyobb esélye van bekerülni. (Ez jelen pillanatban az MSZP-Párbeszéd. Talán még ők is felajánlhatják a listájukon való indulást azoknak a képviselőknek, akiknek van annyi eszük, hogy csatlakozzanak.) A többi párt pedig tűnjön el a magyar közéletből! Végleg.

(Elküldve: Népszava, 2019. márc. 10.)



3. Európa megmentése

Ez a választás nem Magyarországról szól, hanem Európáról. Arról, hogy Orbánnak és a többi antidemokratikus erőnek sikerül-e szétrombolni az Uniót. Úgy tűnik, az úgynevezett ellenzéki pártok nem akarnak összefogni, és így a töredékszavazatok is a várhatóan legerősebb párt, a Fidesz esélyeit növelik. A pártvezetők megint téves döntést hoztak. De még van remény. Az egyik ellenzéki párt még mindig felajánlhatja, hogy más pártok jelöltjeit is felveszi a listájára, hogy a töredékszavazatok ne vesszenek el. (Erre az MSZP-Párbeszéd látszik a legalkalmasabbnak.) A választások után ezek a „vendégek” abba a frakcióba ülhetnek be, amelyikbe eredetileg is akartak. Még a kampánykiadások sem nőnének, hiszen a befogadó pártnak ugyanannyiba kerül a médiajelenlét, függetlenül attól, hogy hányan csatlakoznak hozzá. A demokratikus Európa megmentése igazán megér egy kis taktikázást. Nekem ez a javaslatom. Kérdés, hogy a pártoknak van-e ennyi eszük.

(Elküldve: 168 Óra, 2019. márc. 10.)

Publicisztikai írásaim

Magyar menü