Mándy Gábor

Egydélutános kaland

A szeretkezés kitűnően sikerült. A férfi és a nő izzadtan pihegtek egymás karjában. A nő szelíden puszilgatta a férfit, és cirógatta a mellkasát.

- Ez csodálatos volt - súgta a fülébe.
- Az. Csodálatos - mondta a férfi.
- Máskor is megismételhetnénk.
- Benne vagyok.

Egy ideig hallgattak. Aztán a nő feltérdelt, felülről nézett le a férfira.

- Tudod, mire gondoltam?
- Mire?
- Bevennélek az üzletbe. Most már megbízom benned.
- Te tulajdonképpen mivel is foglalkozol? - érdeklődött a férfi.
- Ezoterikus termékek forgalmazásával. Megveszünk egy csomó cuccot, főleg lélekápolásit, egyensúly-stabilizálót, közérzetjavítót, ilyesmiket.
- És? Mit kezdünk ezekkel?
- Eladjuk. Te is szólsz a barátaidnak, én is szólok a barátaimnak. Hidd el, ezekkel gyorsan meg lehet gazdagodni.
- Na jó, de mekkora beruházás kell ehhez? - tamáskodott a férfi.
- Á, nem izgalmas. Csak az első szállítmányt kell megvásárolnunk. A többi már megy magától.
- Mennyibe kerül az az első szállítmány?
- Nem nagy összeg.
- De mégis mennyi?
- Ha jól emlékszem, kijön 300 ezerből - mondta a nő, és kedvesen nézett a férfira.
- Mennyi? Háromszáz ezer? Honnan szedjek én elő annyi pénzt?
- Hát, van az a motorbiciklid, amivel eljöttél a randira - duruzsolta a nő, és egy picit beleharapott a férfi fülcimpájába.
- Mi van vele?
- Ha azt eladod, abból meg tudod csinálni. És utána annyit kereshetsz, hogy két hónap múlva már vehetsz egy vadi újat. Egy modernebbet.
- Sajnálom, kedvesem, de ezért nem adom el a motort.

A nő felegyenesedett.

- Mi az, elgyávultál? Nem akarsz milliomos lenni?
- Nézd, nagyon szimpatikus vagy, talán még szeretni is tudnálak, de ezt a kockázatot nem vállalhatom.
- Ennyire be vagy tojva? Azt hittem, van fantáziád - vált haragossá a nő arca.
- Van fantáziám. Magam előtt látom, ahogy elveszítem a pénzemet, és akkor már neked se kellek.
- Hát, így nem is kellesz. Így bemajrézni! És én egy ilyen beszari alakkal feküdtem le!
- Megbántad?

A nő öltözködni kezdett. A férfi csak nézte, aztán visszafeküdt az ágyra.

- Mikor találkozunk legközelebb? - kérdezte.

A nő felkapta a táskáját, és csak az ajtóból fordult vissza:

- Én ezt a helyedben már meg se kérdeztem volna.

A férfi higgadtan nézte, ahogy a nő becsapja az ajtót maga után.

- Hú. Egy ügynök. Most nem jött be neki. De azt meg kell hagyni, hogy figyelemreméltó módszerei vannak.