Ara-Kovács Attila és Magyar Bálint cikke (Az Európai Egyesült Államok és Magyarország; ÉS, 2015. jún. 12., 3. old.) egy brit lap tanulmányát ismerteti és aktualizálja Magyarországra. Az európai integráció egy centralizált, de emellett liberális szövetségi állam irányába indult el. A "nemzetek Európája" koncepció ennek antidemokratikus, helyi hatalmi érdekeket szolgáló alternatívája, amely megragad az államszövetség szintjén. A gazdasági, jogi és szociális problémákat azonban ez a köztes formáció nem képes megoldani. A közös valuta igazán csak egy közös gazdaságpolitika mellett lehet erős. Enélkül mások is olyan helyzetbe kerülhetnek, mint Görögország.

A közvélemény egy része idegenkedik attól, hogy a központ beleszólhasson az ügyek intézésébe, de ez az idegenkedés irracionális és manipulált. Az egységes Európában az állampolgárok érdekei hatékonyabban érvényesülhetnek. (Elég utalni a magyar állam által elvesztett számos perre. Úgy tűnik, Strasbourg jobban véd bennünket, mint Budapest.)

Lehet, hogy egy ilyen magas szintű integráció egyelőre csak elméleti lehetőség, de így is érdemes beszélni róla, érdemes elképzelni a részleteket.

Az Európai Egyesült Államokkal megvalósulhatna a közvetlen európai állampolgárság, azaz a státusunk nem függene a tagállam tagságától. (Magyarországot bármikor kizárhatják az EU-ból, vagy a kormány maga is kiléphet, és akkor az uniós tagságunk sok előnye elillan. Ugyanez a veszély fennáll Nagy-Britanniában vagy Görögországban. Mint a középkorban: akié a régió, azé a religió.) Nagyobb biztonságban éreznénk magunkat egy szövetségi államban.

A központosítás ellenzői nem gondolják végig az előnyöket. Mert ki nem szeretné, ha egy európai központi forrásból kapnánk a nyugdíjat? Ki nem tartaná a spórolt pénzét a nyugati bankokban, a helyi törvények által korlátozott, büntető adókkal sújtott leányvállalataik helyett? Ki nem nézne egy olyan európai tévét, olvasna magyarul európai lapokat, amelyekre nem vonatkoznának a magyar médiahatóság megszorításai? Ki nem szeretné, ha a kormány nem vehetné el a saját megtakarításainkat? Ki ne fizetne szívesebben adót egy közös európai adóhivatalnak (amelyik garantálná az áttekinthetőséget, és lehetőség szerint kizárná a visszaéléseket)? Egy egységes államban nem lenne probléma a civil alapítványok szabadsága vagy az egyházak önállósága. A közös pénzügyi és szociálpolitika a hazai bérek emelkedését is jobban elősegíthetné, mint az unortodox, szabadságharcos nemzeti. Talán még az egészségügyi ellátás színvonalát is jobban kiegyensúlyozná az egyes tagországok között.

Ez az egységesülés természetesen a legjobb esetben is egy hosszú folyamat. De Amerikában sem volt gond nélküli a szövetségi gondolkodásra való áttérés. Gondoljunk James Meredith fekete diákra, aki 1962-ben jogerős bírósági engedély után is csak úgy tudott belépni a Mississippi Egyetem területére, hogy Kennedy elnök - a szegregációs helyi törvényekkel dacolva - fegyveres oltalmat biztosított a számára. Vegyük úgy, hogy az egyes EU-tagországok megannyi Mississippi állam, és az Európai Unió az USA. Ott nem számít, hogy melyik államban élek (ha betartom a kisebb jelentőségű helyi törvényeket az autóvezetéssel, az alkoholfogyasztással vagy a fegyverviseléssel kapcsolatban). Bármelyik tagállamba is költözöm, amerikai állampolgár maradok. Ugyanezt szeretném megérni Európában is.

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü