Szilágyi Gyula riportja az ÉS 2016. júl. 8-i számában) bemutatja a szexuális játékokban domináns szerepet játszó férfi alakját, és leírja a személyiség ilyen alakulásának lehetséges okait. Én is találkoztam már olyan hölggyel, aki fájdalomra vágyott, mintegy előjátékként, de szerintem ez a jelenség nem nagyon elterjedt. (Maga a fájdalom része lehet a szexuális élménynek, gondoljunk csak a kiharapott ajkakra, kiszívott nyakakra, a megharapott vállakra vagy megkarmolt hátakra. Ez azonban alkalomszerű, és egyáltalán nem büntetés, hanem serkentés, vadítás.) A nők szubmisszív viselkedése a kiszolgáltatottságukból és fizikai gyengeségükből fakadhat, és nem játék, hanem valóság.

Annál meglepőbb, hogy mennyi férfi vágyik rá, hogy egy nő megalázza, durván beszéljen vele, megkötözze, megkorbácsolja. Az ő esetüket az magyarázhatja, hogy belefáradtak a domináns szerepükbe (sokan közülük felső vezetők, tekintélyes üzletemberek, akik egy kis időre ki akarnak törni a parancsteljesítők, a hízelgők köréből). Gini Graham Scott doktori disszertációt is írt egy ilyen jellegű kaliforniai szadomazochista közösségről (Erotic power, 1983). Többek között megállapította, hogy az éles fájdalom ugyanúgy kiemel a problémákkal teli világból, mint az alkohol, de azzal ellentétben nem kábít, hanem ellenkezőleg, felfrissít. Korbácsolás közben az ember nem tud búsongani, a fájdalomélmény köti le a teljes figyelmét. (Azt is ő írta le, hogy a legjobb szadisták a mazochisták, mert ők tudják, hogy a fájdalom milyen gyönyört okoz, tehát mintegy szívességből gyötrik áldozatukat, közben maguk is átélve a fájdalom befogadásának élményét.)

Szerintem a női dominanciát az emberben meglévő "természetes" férfi dominancia elleni lázadás vágya hívja életre. (Sokan emiatt tekintik igazán perverziónak: a világrend a feje tetejére áll, ha csak egy rövid szeánsz idejére is.) Éppen ez a hátránya a férfi dominanciának., amely az amúgy is meglévő egyoldalú viszonyt erősíti, arra biztat, hogy az erősebb a gyengébbet gyötörje, ez pedig a kultúránk alapvető értékeivel szemben áll. Nemcsak hagyományellenes, hanem kultúraellenes is.

A macsó mentalitást a domina szolgáltatásainak igénybevétele látszólag ellensúlyozza. A férfi szenved, és ráadásul fizet is érte. Pedig ebben a viszonyban is alapvetően a nő a kiszolgáltatott. Mert jaj annak a dominának, aki nem a kívánt módon adagolja a megaláztatásokat, a szavakat és ütéseket. Könnyen elveszítheti a vendéget, és csődbe mehet. Gondoljunk a Nap szépe című Truffaut-film egyik jelenetére, amelyikben a mazoschista professzor felháborodottan távozik, mert a gyakorlatlan nő nem a megfelelő módon erőszakoskodott vele.)

Ahogy az élet minden területén, a szexualitásnak ebben a keskeny határsávjában is a virtualitás tör előre. A YouTube-on megszámlálhatatlan mennyiségben választhatók a szexuális dominanciával kapcsolatos videók és fotók. Ingyen. (Most tekintsünk el a gyakran ilyen dokumentumohoz hozzátapadó vírusoktól.) És mivel a végtermék ingyen fogyasztható, a szereplők sem nagyon kaphatnak pénzt a forgatásért, tehát ők is ingyen, élvezetből csinálják. Egy óriási virtuális közösség alakult ki, amely csak kis részben kapcsolódik konkrét üzleti tranzakciókhoz. Ez a fantázia birodalma. A Google a "maledom" kifejezésre 534 ezer találatot adott, a "femdom"-ra pedig elképesztően sokat, 15 milliót.

Férfiként szégyenkezve állapítom meg, hogy a szex világában (beleértve az üzleti és a magánszférát is) a férfak kielégíthetetlen vágyai domnálnak. Ők azok, akik fizetni is hajlandók, hogy átéljék (akár személyesen, akár virtuálisan) a legkülönfélébb extrém helyzeteket. Ők vernek, őket verik, és otthon, a számítógép vagy a DVD-lejátszó előtt is leginkább ők élvezik ezeket a jeleneteket. Honnan ez a féktelen élményszomj? Csak találgatni tudok. Talán túl kényelmesen és kockázatmentesen élünk. Talán a mindennapi életünk túlságosan egyhangúvá vált, miközben záporoznank ránk a vizuális, érzéki hatások a tévéből, a reklámokból. Talán túl sok a csábítás, és túlságosan kevés az engedélyezett kielégülés. Talán a férfi szerep gyengülése is közrejátszik. Mindenesetre úgy tűnik, hogy de Sade márki és Leopold von Sacher-Masoch szelleme a XXI. században is tovább él.

Nem közölt olvasói levelek

Publicisztikai írásaim

Magyar menü