Mándy Gábor
Cigányország helyett
(Megjelent a Népszabadság 2014. október 11-iki számában, a 10. oldalon. A kihagyott
részeket döltbetűs szedéssel jelzem.)
A Népszabadság szeptember 20-iki számában
Czene Gábor és Ladányi János felveti, hogy ha a
jelenlegi trend folytatódik, Magyarország
északi-keleti részein kialakulhat egy romák
lakta összefüggő körzet, amely hosszú távon
(és különösen egyesülve a határon túli,
szomszédos területekkel) kiszakadhat
Magyarországból, és ily módon létrejöhet egy
autonóm entitás, egy külön állam, egy
Cigányország (ezt a folyamatot túldramatizálva
"második Trianonnak" nevezik).
Ez a perspektíva irreális. A cigányok eleve nem
egy nyelvet beszélnek, és ehhez hozzájön az a
szókincs, amelyet a befogadó ország nyelvéből
vettek át. Egy szlovák-ukrán-magyar-román cigány
terület lakosai nem nagyon értenének szót
egymással. Még nagyobb akadály a jelenlegi
államok lakosságának "honvédő" attitüdje, a
"szent" hazai föld mindenáron való védelme.
(Gondoljunk bele: ha a holland gazdák sem
vehetnek földet, akkor hogy engedné meg a
magyarok többsége, hogy az ország fizikai
értelemben is rövidüljön.)
De ha ez a folyamat már spontán módon megkezdődött, és vannak teljesen
vagy szinte teljesen cigány falvak és városi kerületek Magyarországon,
akkor meg kellene vizsgálni, hogy mivel lehetne segíteni őket. Határozottan
ellene vagyok az erőszakos szegregációnak, de az oktatásban erősíteni
kellene a felzárkóztató, a kulturális hátrányokat fokozatosan ledolgozó
kollégiumokat, minden szinten - akár a felsőoktatásig. Egy csak romákat
oktató iskola ugyanúgy nevelhet öntudatra, a saját értékek megbecsülésére
és fejlesztésére, mint a női oktatási intézmények (Hillary Clinton történetesen
egy ilyen, női főiskolán, a Wellesley College-ban végzett - és meglehetősen
sokra vitte, illetve még viheti.)
A szemléletváltozást nem lehet kívülről, valamiféle felsőbbrendű,
misszionáriusi attitüddel elérni. A cél a művelt, sok irányban
tájékozott és öntudatos cigány értelmiség és szakmunkásréteg
megerősödése.
A cigányok évszázadokon át különböző mesterségek folytatásából
tartották fenn magukat - a vályogvetéstől és a teknővájástól
a kupeckedésen át a muzsikálásig. Sokan helytálltak a munka
frontján (a bányákban, az építkezéseken, a gyárakban),
hangsúlyozni kellene - bennük is, a nem cigányokban is -
ezeket a munkahagyományokat.
Javaslom, hogy az állam fokozott figyelmet fordítson a
roma többségű települések fejlesztésére, a beruházások
odairányításával, a helyi menedzserképzéssel, a
vállalkozásokhoz szükséges ismeretek oktatásával, és
ha kell, a bérterhek (pl. a minimálbér) eseti
csökkentésével, a helyi beruházások jogszabályi
könnyítésével. Ha nálunk is van sok dolgos kéz
(és nagyon alacsonyak a bérek), akkor miért szaladna
a nyugati tőke egészen Indiáig? Ha van sok dolgos
kéz és nincsenek beruházások, sok munkahelyet önerőből
is lehetne létesíteni (élelmiszertermelés és -feldolgozás,
bedolgozás más üzemekbe). Lehet, hogy túl naív vagyok, de
szerintem a gazdasági tevékenységek egész vertikumát
lehetne kialakítani. (A helyi szintű együttműködésnek
sok felhasználható tapasztalata van Amerikában, különösen
a gazdasági válság nyomán.) Feltételezem, hogy a roma
eredetű termékek legalább olyan olcsók és kapósak
lennének, mint a kínai vagy vietnami áruk.
Budapesten a lomtalanításban a legfeltűnőbb a roma családok
részvétele. Már kora reggel ott ülnek, kiválogatják a
kidobott tárgyak közül a még használhatót. Ez ellen a hatóságok
a köztisztaság nevében fellépnek, holott a szelektálás
logikus munkafázis. (Kairóban egy időben a helyi kopt közösség
a szelektív hulladékfeldolgozásra szakosodott, és aránylag
tisztességesen meg tudtak belőle élni.) Mi lenne, ha
ezekből a guberáló családokból külön egységet képeznének,
és a munkájukat beépítenék a rendszerbe? (Fizetést talán nem
is kérnének, hiszen most is ingyen dolgoznak.) Az utcai
árusokat is vegzálja a rendőrség, holott akár kereskedői
engedélyeket is adhatnának nekik, adókedvezménnyel segítve
a munkájukat. (Közben egyre terjed a "multilevel marketing",
mert a személyes rábeszélésnek nagy szerepe van az áruk
értékesítésében.)
Cigányország belátható időn belül nem lesz. De a
cigánykérdés (és szegénykérdés) itt van. A nyakunkon.
Kezdeni kellene vele valamit. A többségnek is, a
kisebbségnek is. (Jó lenne, ha e témában olvashatnánk
néhány vezető cigány értelmiségi véleményét!)
Publicisztikai írásaim
Magyar menü