Magukra maradtak. A katasztrófa után az utolsó hajó is elment, a területet teljesen kiürítették. Florentino bácsi és Amy (teljes nevén América Vicuna) szomorúan nézték a tengert. A kiürítést vezénylő tiszt nem vette észre, hogy ők ketten hiányoznak, és tekintve a helyzet áttekinthetetenségét, már nem is fogja. Még szerencse, hogy a kantin tele volt élelmiszerrel, így egy jó darabig nem kell éhezniük.

Amy serdülő kislány volt, mindössze 14 éves, és rettentően unatkozott, Florentino bácsi pedig ötvenöt évesen nem nagyon tudott mit kitalálni a szórakoztatására. A lány gyakran odajött az öreghez, szüksége volt valakire, hogy ne féljen. A férfi lyenkor magához ölelte, igyekezett vigasztalni. De igazából ő sem tudta, hogy mit hoz a jövő. Hogy egyáltalán lesz-e jövő.

Egy nap aztán egy kicsit hosszabbra nyúlt a vigasztaló ölelés. Florentino bácsi simogatta a kislány vállát, a derekát, és a keze lassan lejjebb csúszott a hasára. Amy megremegett, és ő is közelebb bújt a férfihoz. Ezt a férfi bátorításnak vette, és a nagy lapát tenyere becsúszott a lány combjai közé.

- Most mutatok valamit - mondta a férfi rekedtes hangon. - Akarod?
- Igen - mondta a lány. - Akarom.

Hát, így kezdődött. Florentino fokozatosan bevezette a kislányt a testi örömökbe, a kezével és a szájával kényeztette, a lány pedig egyre jobban feloldódott, élvezte ezt a játékot. Néha magától odajött a férfihoz, felhúzta a ruháját, és forró ágyékát odadugta a férfi arcához. És akkor Florentino bácsi megint csinálta.

Ez így ment jó pár napig. Egy nap azonban az öreg észrevette, hogy a kislány magában sírdogál.

- Mi a baj, szívem?
- Semmi. Csak arra gondoltam, hogy ha jön valaki, és kiment bennünket, akkor hozzád mehetek-e feleségül.
- Ó, nem kell azt elsietni. Te még nagyon kicsi vagy. Várj, amíg nagykorú leszel.
- És ha addig elszakítanak bennünket egymástól?
- Arra még ráérünk gondolni, kiscicám. Egyelőre élvezzük, hogy legalább mi megvagyunk, és senki sem bánt bennünket.
- Florentino bácsi, én azt hiszem, szerelmes vagyok beléd - mondta a kislány, és nagy szemeit a férfira vetette.
- Ne csacsiskodj, ez még nem szerelem. Tetszik, amit csinálok, de mindenki más is ugyanígy csinálná. És majd találsz valakit, aki sokkal jobban csinálja.
- De én úgy szeretem, ahogy te csinálod. Ha elvesznek tőled, nekem megszakad a szívem.
- Dehogy szakad meg. Egy darabig hiányozni fogok, mint ahogy te is nekem. De ez hamar elmúlik. Ahogy találkozol az első igazán kedves fiúval.
- Á, a fiúk mind bunkók. Senki sem volt hozzám olyan kedves, mint te.
- A jövőt senki sem tudhatja előre - mondta a férfi, és felállt, hogy a konyhában tegyen-vegyen.

A kislány feltárulkozása elgondolkodtatta Florentinót. Vigyáznia kell rá, hiszen még gyerek, az nem lehet, hogy vele élje át az első szerelmét.

A viszony persze folytatódott, de a férfi megpróbált egy kicsit visszafogottabb lenni. Inkább simogatta a lányt, mintsem felizgatta volna. Emiatt időben hosszúra nyúltak a szerelmeskedések, de a végén mindig eljutottak az orgazmusig. A lány orgazmusáig. Mert a dolog nagyon egyoldalú volt. Ezt Amy szóvá is tette.

- Ez neked is jó, Florentino bácsi?
- Persze, szívem. Miért kérdezed?
- A suliban a lányok azt mondták, hogy a fiúk sokkal többet akarnak. Be akarják dugni. Tudod, hogy értem - mondta a lány, és elpirult.
- Én azt élvezem, hogy neked jó.
- De neked mi jó benne?
- A puncikádnak a szaga, az íze, a forrósága - mondta a férfi elgondolkozva. - Nagyon finom vagy, imádlak ott puszilgatni.
- Másnak is csináltad?
- Igen, nagyon régen. Egy idősebb asszony tanított meg rá.
- Szerelmes volt beléd az az asszony?
- Á, dehogy. Csak úgy vélte, nem árt, ha megtanulom. Sok nő így szereti.
- Én is így szeretem - mondta a lány komolyan.

A férfi elnevette magát.

- Na persze, mert még nem ismersz más módszert.
- Mást is megmutatsz majd?
- Nem. Legyen ennyi elég. Talán már meguntad?
- Dehogyis.

Még hetek teltek el, és a férfinak sikerült a viszonyt barátsággá szelídíteni. A szerelmeskedések ritkultak, viszont minden esetben a lány kezdeményezte azokat. A férfi úgy gondolta, vissza kell fognia magát. A lányt már-már úgy szerette, mintha a kislánya lett volna. Csak persze akkor eszébe sem jutott volna "úgy" szeretni.

Aztán egyszer csak feltűnt egy hajó. Mindketten izgatottak lettek, integettek, tüzet raktak, ahogy az ilyen regényekben lenni szokott. És a hajó észrevette őket, közeledni kezdett.

Amy nagy örömében Florentino nyakába ugrott, és azonnal szerelmeskedni akart. A férfi engedett, kielégítette, de tudta, hogy ez már az utolsó alkalom.

Egy csónak kötött ki a parton. Két napbarnított matróz ült benne. Florentino hozta a cókmókot, és a lányt besegítette a csónakba, de ő maga nem szállt be.

- Te nem jössz? - kérdezte Amy meglepetten.

A férfi megrázta fejét.

- Nekem még itt egy kis dolgom van. Egy hét alatt megvagyok vele. Majd mondják meg az első kikötőben, hogy a katasztrófának még van itt egy túlélője.

A matrózok eleveztek, vissza a hajójukhoz. Amy nem tudta levenni a szemeit Florentinóról, a szeméből csorogtak a könnyek.

- A férfi nem akkor férfi igazán, amikor megszerez valamit, ami nem az övé - gondolta Florentino -, hanem akkor, amikor lemond valamiről, ami az övé lehetne.



(A két nevet Gabriel García Márquez egyik művéből kölcsönöztem, amelyben a férfi főszereplő egy 12 éves lánnyal keveredik bűnös viszonyba.)

• Prózai írásaimból