(Népszava, 2019. jan. 10., 10. old.)

Lomtalanítás közben a kezembe jutott a TIMES OF MALTA 2018. november 16-i száma, amelyben az egyik cikk hírül adja, hogy az emlékezetes népszavazás óta évről évre emelkedik a máltai állampolgárságot kérő britek száma. Én régóta aggódom az uniós állampolgárságukat akaratuk ellenére elveszítő britekért (és magunkért), és emiatt számos fórumon sürgettem az országunk tagságától független, közvetlen, személyes EU-állampolgárság intézményének bevezetését. Senki sem találta fontosnak és megvalósíthatónak az ötletet. Sem az Európai Unió állampolgársági biztosa nem válaszolt, sem a magyar EU-képviselők nem képviselték az ügyet, és a Nyugat-Európában élő honfitársaink sem biztattak semmi jóval.

De ha nincs intézményes megoldás, még mindig létezhet egyéni út, és lám, a britek meg is találták. Olyan számban törekednek az uniós országokba -- az Eurostat adatai szerint 2015-ről 2016-ra több mint duplájára (2478-ról 6555-re) nőtt az állampolgársági kérelmek száma -- hogy annak már neve is van: Brexodus. Máltán 2016-ban 382, a következő évben 619 brit polgár kérte a honosítását, 2018 első tíz hónapjában pedig már 704. Ez nekünk is ad valamiféle halvány reményt a demokratikusabb államalakulatban való maradásra. Azért csak halvány ez a remény, mert amilyen gyorsan rohanunk vissza a múltba, könnyen bezárulhatnak a határok, és a Nemzeti Együttműködés Rendszere is fel tud húzni egy új berlini falat.

Publicisztikai írásaim

Magyar menü