Mándy Gábor

Apokrifosz evangéliuma

(Apokrifosz görög tudós, a 4. században élt. Elfeledett írására a KGB vlagyivosztoki titkos arcívumában akadtam rá.)

Mivelhogy sokan kezdették megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek beteljesedtek, tetszenék nékem is, hogy a Szent Lélektől bátorítván és az igazság felderítésének vágya által hajtván magam is, aki a görög könyveken nevelkedém, leírjam a Názáreti Jézus igaz történetét, nem azt ismételve, amit mások már, mendemondákra alapozva leírtak, hanem hogy utánajárjak, valójában hogy is történhettek ezek a csodás események.


1.Jézus születése

1. Józsefnek, az ácsnak, és Máriának, a feleségének, a Szent Lélek áldásával fiúgyermeke születék, akit Jézusnak neveztek el.

2. A gyermek már korán felhívta vala magára a figyelmet. Okos vala, betéve tudott egész szakaszokat a Tórából.

3. Érzékeny vala, akinek megesett a szíve a szegényeken, még a bajba jutott kis állatokon is.

4. És a gyermek gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.


2. Megkeresztelkedése

1. Amikor pedig elterjede a híre egy férfiúnak, akit Keresztelő Jánosnak is neveztek, mert a Jordán vizében megtisztulást hirdetett vala, Jézus is oda mene, és megkeresztelkede.

2. Amikor János meglátá őt, isteni sugallatra megismeré benne azt a személyt, aki majd nem vízzel, hanem Szent Lélekkel fog keresztelni.

3. A keresztelkedéskor Jézus vállára egy galamb szálla, és Keresztelő János egy hangot halla az égből: Ez az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm.

4. Ennek a híre pedig elterjede az egész országban, és az emberek elkezdének beszélni róla.


3. Elkezdi tanítói hivatását

1. Jézus is elgondolkoda a történteken, és ráébrede arra, hogy nem véletlenül született vala a világra, hanem küldetése van.

2. A galileai tenger partján járván meglát vala két halászt, Simon Pétert és Andrást, amint a tengerre hálót vetének. Monda nekik: Jertek velem. Ezentúl emberekre fogtok halászni.

3. Azok vonakodának, de megszólala bennük egy belső hang: Menjetek vele! Azok pedig engedelmeskedének.

4. Ugyanígy történt vala Jakabbal és Jánossal, akik a belső hang hatására még saját atyjuk hajóját is elhagyák.

5. És bejárá Jézus az egész Galileát, zsinagógákban hirdetvén Isten országának eljövetelét, bátorságot öntvén a gyengékbe, és segítvén azokat, akik rosszul valának. Nemsokára nagy sokaság kezdé követni őt.


4. A hegyi beszéd

1. Mikor pedig Jézus látá a sokaságot, felméne egy hegy oldalába, hogy mindenki láthassa és hallhassa. És megnyitván száját, tanítja vala őket, többek között mondván:

2. Boldogok lesznek a szegények, mert övék lesz a mennyek országa.

3. Boldogok lesznek, akik most sírnak, mert a mennyekben megvigasztaltatnak.

4. Boldogok lesznek a szelídek, mert az erőszakosoktól megszabadulván ők fogják örökölni a földet.

5. Boldogok lesznek, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert megvilágosíttatnak.

6. Boldogok lesznek az irgalmasok, mert ők is irgalmasságot nyernek.

7. Boldogok lesznek, akiknek szívök tiszta, mert ők látják meg Istent legelőször.

8. Boldogok lehetnek a békességre igyekvők, mert már bennök van az Isten.

9. Boldogok lesznek, kik háborúságot szenvednek az igazságért, mert bőséges kárpótlást kapnak.

10. Valaki, aki énhozzám jő, és hallgatja az én beszédimet, és azokat megtartja, hasonlatos az valamely házépítő emberhez, aki kősziklára vete fundamentumot, és azt az árvíz sem mozdíthatá meg.

11. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki fundamentum nélkül építe a házát, amely az árvíztől azonnal összeomola.


5. A Törvényről

1. Nem azért jöttem közétek, hogy eltöröljem a Törvényt, hanem hogy megújítsam azt.

2. Hallottátok, hogy mondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellent a gonosznak. Isten dolga az ítélkezés.

3. Hallottátok, hogy mondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket is. Tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölnek, mert a szeretet őket is megváltoztatja.

4. Mindennek pedig, aki tőled kér, adj, és ne várj érte viszonzást.

5. És amint akarjátok, hogy veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal. Jót tegyetek, és a ti jutalmatok sok lesz a mennyországban.

6. Legyetek irgalmasok, mert a ti Atyátok is irgalmas.

7. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.

8. Ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok, megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik.

9. Adjatok, néktek is adatik


6. Az apostolok kiválasztása

1. És lőn azokban a napokban, hogy Jézus kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozással tölté el.

2. És amikor megvirradt, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is neveze.

3. Látván a sok lelki és testi beteget, Krisztus azt mondta a tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.

4. Rendele azért másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként minden városba és helyre, ahová ő menendő vala.

5. És a tanítványait összehíván, azt monda Péternek: Téged választalak kősziklának, hogy rajtad építhessem fel az én anyaszentegyházamat.

6. És néked adom a mennyek országának kulcsait. És a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen, és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.

7. De te és az utódaid jól vigyázzatok! Aki visszaél ezzel a hatalommal, és megrontja az én egyházamat, ez a kőszikla a lába alatt szét fog porladni, és aki ezt mívelé, a pokolba jut nyilván.


7. Példázat az elveszett juhról

1. Közelgetnek vala pedig őhozzá a bűnösök is, hogy hallgassák őt.

2. És zúgolódnak a farizeusok és írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához.

3. És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, a megtérésre.

4. És elbeszéle nékik ezt a példázatot, mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?

5. Mondom néktek, hogy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.


8. Jézus betegeket gyógyít

1. Jézushoz özönlöttek vala a betegek, mert elterjedt, hogy mindenkit meg tud gyógyítani.

2. Jézus Istenhez imádkoza, és kéré őt, segítsen neki gyógyítani.

3. És lőn. A betegek meggyógyultak vala.

4. Jézus később is sok embert meggyógyított vala. Amikor egy gutaütöttet hoztak elébe, azt mondta néki: Bízzál, fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.

5. Az írástudók azt mondák egymásnak: Ez káromlást szól. Isten helyett cselekszik. Mert ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?

6. Jézus pedig, hallván ezeket, felele nékik, mondván: Isten megbocsát azoknak, akik hisznek, és elveszi tőlük a szenvedést.


9. A szombatról

1. Jézus szombatnapon a zsinagógában vala. És ímé, vala ott egy beteg ember, akit Jézus meggyógyít vala. És a farizeusok megkérdék őt, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?

2. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt?

3. Mennyivel drágább az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon is jót cselekedni.


10. Példázatok az Isten országáról

1. Jézus példázatokat ada eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett.

2. De amikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége, és konkolyt vete a búza közé, és elméne.

3. Mikor pedig felnevelkedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.

4. Látván a szolgák, megkérdezék: Akarod-é, hogy elmenvén összeszedjük azokat?

5. Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netán a búzát is kiszaggatjátok.

6. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mindkettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek, a búzát pedig takarítsátok be.

7. Akinek van füle a hallásra, hallja.


11. Jézus jóllakat ötszáz embert

1. Jézus elméne egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallván gyalog követé őt a városokból. Sokan megéhezének, de összesen csak öt kenyerük és két haluk vala.

2. Jézus azt monda: Hozzátok azokat ide hozzám.

3. És vevé az öt kenyeret és két halat, szemét az égre emelvén, imádkozék. Majd ötszáz apró falatra morzsolva megáldá azokat. És mindnyájan evének, és a megáldott apró falatokkal teljesen betelének.


12. Krisztus bevonulása Jeruzsálembe

1. Amikor eljöve az idő, Jézus szerze egy szamarat, hogy beteljesedjék Zakariás próféta jóslata a szegény és szamárháton ülő Szabadítóról. És azon ülve bemene Jeruzsálembe.

2. A sokaság pedig, látván őt jőni, pálmaleveleket lengete és kiálta vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében!

3. És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik ott árulnak és vásárolnak vala, és monda nékik: Az imádság házát csak az Isten iránti alázat gyanánt használjátok!

4. És a templomban sok beteget meggyógyíta.

5. A főpapok és írástudók pedig haragra gerjedének. Kérdék: Ki adá néked ezt a hatalmat?

6. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Nem én cselekszem, hanem az Úr cselekszik általam. Én magam gyönge vagyok, de az Úr erős. De hiszen ezt ti is tudjátok.


13. A legnagyobb parancsolat

1. A farizeusok közül egy megkérdezé Jézust: Mester, melyik a legnagyobb parancsolat a törvényben?

2. Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első nagy parancsolat.

3. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.

4. E két parancsolat betartása alapján ítéltettek meg.


14. Az irgalmas szamaritánus

1. És ímé egy törvénytudó kérdé: Ki az én felebarátom?

2. Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.

3. Mene alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé. Hasonlóképpen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment és azt látta, elkerülé.

4. Egy szamaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala, és amikor azt látta, könyörületességre indula.

5. És bekötözé annak sebeit, és felhelyezvén őt a tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.

6. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?

7. Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta.

8. Monda azért néki Jézus. Eredj el, és te is aképpen cselekedjél.


15. Az utolsó ítéletről

1. Jézus monda: Mikor pedig eljő a Megváltó az ő dicsőségében, elébe gyűjtetnek mind a meghalt lelkek. És elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

2. Akkor azt mondja a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottjai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

3. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjúhoztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem.

4. Mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és vigasztaltatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

5. És ha megcselekedtétek ezeket eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.

6. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz: Távozzatok, ti nem juthattok be a mennyeknek országába, a ti sorsotok az örök halál.


16. A főpapok Jézus élete ellen

1. Egybegyűjték a papi fejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? Ez az ember sok rendkivüli dolgot mível.

2. Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki rá fog hallgatni, és eljőnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.

3. Kajafás pedig, aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.


17. Az utolsó vacsora

1. Ahogy az elrendelt ideje már nagyon közel vala, Jézus összegyűjté a tanítványait a húsvéti bárány elfogyasztásához.

2. Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret, és hálát adván megtöré, és adá a tanítványoknak, és monda: Amikor kenyeret esztek, gondoljatok az én testemre, amely nem lesz soha többé.

3. És vevén a poharat, bort tölte bele, és hálát adván, adá azoknak, ezt mondván: Amikor ezt isszátok, gondoljatok az én véremre, amely sokakért kiontatik, bűnösöknek bocsánatára.

4. És ez az új szövetség az Isten és az ember között, örökkön örökké.


18. Gyötrődés a Gecsemáné kertjében

1. Akkor elméne Jézus velök egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és imádkozom.

2. És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár! Mindazáltal úgy legyen, ahogy te akarod.

3. Akkor méne a tanítványokhoz, és monda: Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.


19. Jézus elfogatása

1. Júdás késve érkeze, a főpap emberei pedig a nyomába eredének, követék őt, és kezeiket Jézusra veték.

2. Mikor pedig Júdás látá, hogy akaratlanul is ő vezeté nyomra a martalócokat, elbujdosa, és nagy bánatában megölé magát.


20. Jézus kihallgatása a főpapnál

1. A főpapok és a vének hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölethessék őt.

2. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú. Mondák: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépítem azt.

3. Jézus felele: Én semmit sem cselekedhetem egymagamban. Az Úr az, aki rombolhat és építhet. Én csak a kéz vagyok.

4. És én nem magamtól szólok, hanem az Atya szól általam. Az Úr sugallja, mit cselekedjek és mit mondjak. Isten általam tanít és gyógyít.

5. A főpap monda néki: Mondd meg nékünk, hogy te vagy-é az Istennek Fia?

6. Jézus azt felele: Isten engem a fiának fogadott.

7. Ekkor a főpap azt monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságra?


21. Jézus Pilátus előtt

1. Amikor reggel lőn, a főpapok és a nép vénei megkötözvén őt, elvivék, és átadák Poncius Pilátusnak, a helytartónak.

2. Jézus pedig ott álla a helytartó előtt, és kérdezé őt a helytartó, mondván: Miért neveznek téged a zsidók királyának?

3. Jézus felele, mondván: Apám Dávid király nemzetségéből származik. De hát te is Ádámtól származol, mint mi mindannyian.

4. Akkor a főpapok és a vének tovább vádolák őt, de Jézus már nem válaszola a vádakra.

5. Pilátus kérdé: Miért nem szólsz semmit? Miért nem próbálod megmenteni magad?

6. Jézus pedig monda: Az Írás szerint egy prófétának meg kell halnia, hogy feltámadván elhozza a világnak az igazságot. Én vagyok az a próféta. Mert az embereknek szükségük van a reményre.


22. Jézus és Barabbás

1. Ünnepenként az vala szokásban, hogy egy bűnöst szabadon bocsátanak. Pilátus a helytartói palota erkélyére hozatá Jézust és egy gyilkost, akit Barabbásnak neveztek.

2. Pilátus megkérdezé a sokaságot, hogy az ünnep alkalmából melyiküket engedje szabadon.

3. És ugyanazok, akik nemrég még pálmalevelekkel és hozsannával fogadák a szamárháton bejövő Jézust, a főpapok rágalmaitól felizgatván ellene fordultak vala, és Barabbás szabadon bocsátását követelék.

4. Pilátus ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust.

5. De azok ellene kiáltának, mondván: Barabbást akarjuk!

6. Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez ember vérétől.

7. Ez után arra utasíta a katonák parancsnokát, hogy ne hagyják Jézust sokáig szenvedni.

8. Jézus engedelmesen tűré a szenvedését. Amikor korbácsolták és köpködték vala, felkiálta: Atyám! Bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

9. Amikor pedig Jézus visszaadá lelkét a Teremtőnek, nagy vihar támada, villámok csapdosának, és minden ott lévőt félelem szállt vala meg.


23. Jézus feltámadása

1. Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, aki maga is tanítványa vala Jézusnak.

2. Ez Pilátushoz menvén, kéri vala Jézus holttestét.

3. És magához vévén azt, begöngyölé tiszta gyolcsba, és elhelyezé a sírba, amelyet a sziklába vágatott vala.

4. Három nap eltelvén Mária Magdaléna oda mene a sírhoz, és látá, hogy a holttest már nincs ott. És monda: Ahogy megjósoltatott, Jézus feltámadott a halálból.

5. Amikor a tanítványok az Emmaus felé vezető úton menének, egy hangot hallának. A hang azt monda nékik: Menjetek, és mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy feltámadtam. Beteljesedett az Írás.

6. A tizenegy apostol pedig elméne Galileába, a hegyre, ahova Jézus rendelte vala őket. Szivárvány jelene meg felettük, amiből Jézus hangja hallatszott vala: Elmenvén tegyetek tanítványotokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.

7. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én tanítottam néktek. És ímé, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Ámen.

8. Ez pedig az én történetem vége. Éljetek Jézus tanításai szerint, szeressétek egymást, és a mennyei Atyátok megjutalmaz benneteket nyilván.