Mándy Gábor

Albert


Emma gondosan kiöltözve csöngetett be a legjobb barátnője ajtaján. Kedd délután volt, amikor rendesen kávézni szoktak.

Ajtónyitás és a szokásos üdvözlések után ezzel ült le:

- Ismered Albertet? A Szabadalmi Hivatalból. Tudod, akinek olyan mókásan áll mindig a haja.
- Miért, mi van vele? - kérdezte a legjobb barátnő.
- Képzeld, tegnap találkoztunk!
- Nem először. Gyakorlatilag udvarol neked.
- Hát, azt nem tudom. Néha kedves hozzám. De tegnap valami nagyon furcsát mondott.
- Mit? - kérdezte a legjobb barátnő mohón.
- Azt mondta, hogy E egyenlő MC négyzet.
- Erre te felpofoztad.
- Nem, dehogy - mondta Emma, és elpirult. - De nagyon fura. Még senki sem mondta ezt nekem. Vajon mire gondolhatott?

A két nő hosszú hallgatásba merült. Két másodperc múlva a legjobb barátnő óvatosan azt mondta: - Nézzük csak. Az E nyilvánvalóan Emma, azaz te vagy. Az M az mellet jelenthet. A C lehet, hogy cici. És az egész lehet, hogy azt jelenti, hogy észrevette, neked két cicid van.
- Gondolod? - mondta Emma ellágyulva.
- Persze ez nem nagy teljesítmény egy tisztviselőtől. Hogy kettőig tud számolni - jegyezte meg flegmán a legjobb barátnő. Közben elkészítette a kávét.
- Biztos másik nője is van - tette hozzá, amikor a kávét az asztalkára tette. - Vagy hogy egyszerre két nővel akarja. A férfiak mind ilyen disznók. Egy nő már nem is elég nekik.
- De végig nagyon finoman viselkedett. Miközben beszélt, tűnődve nézett maga elé - mondta Emma.
- Tudod mit? A héten találkozom Grétivel - mondta a legjobb barátnő. - Majd tőle is megkérdezem. Ő aztán ismeri a férfiakat. Patikus az ura!
- Nem bánom - mondta Emma félénken. - De diszkréten, kérlek.
- Hogyne, diszkréten - nyugtatta meg a legjobb barátnő.
- Nem értem. Nem értem - mormolt Emma.
- A férfiakon nem lehet kiigazodni - mondta a legjobb barátnő. - Ne is törődj vele. Beszéljünk másról!

A következő két órában érintőlegesen megtárgyalták Gréti izléstelen estélyi ruháját, a lopós cselédet, a városba érkező lovasezred kapitányának bajszát, valamint a karperecek nyugtalanító áremelkedését.

Puszi, puszi, végül Emma elbúcsúzott.

Aznap este a legjobb barátnő ezt írta a naplójába: "E. megpróbálta elvenni a kedvemet Alberttől, a Szabadalmi Hivatal szépreményű ifjú tisztviselőjétől. De én átláttam a szitán."