Anno decumal, a Flame-n feladtam az elsö novellát, aztán
belekezdtem a folyta-
tásába. Ami most jön, az az elözmény,
ezt már ne, azonban a másikat folytat-
hatod.
--- Hatházy-trilógia I. ---
Hatházi-trilógia
Elsô kötet
Egyszerû történet
1. Fejezet
A kezdet
1960-as évek eleje.
A regény fôhôse egy esôs,
ôszi napon született. Az eget sötétség
borította be, sehol sem volt az az égszínkék
égbolt, ami a verôfé-
nyes nyarat idézné az olvasó emlékezetében.
Erôs szél fújt, a lomb-
talan fák recsegve-ropogva hajoltak a földre,
és az emberek fázósan
húzták még összébb
a kabátjaikat. Arra, hogy ô lenne a regény hôse,
ez idôtájt még nem utalt
semmi, de eléggé baljós jelnek tekinthetô
így utólag a szülész
elsô szavai a boldog anyukához:
- 3 kiló 20. Maradhat? - kérdezte, kezében
egy hentesbárddal...
Nos, igen. Nem egy jó ómen, ám szerencsétlen
újszülöttet a késöbbi-
ekben is elkerülte a szerencsecsillaga. Kezdôdött
azzal, hogy a ke-
resztségben a Hatházi Edömér nevet
kapta, ami élete hátralevô részét
igen megnehezítette. Testi felépítése
mondhatni szokványos volt, nem
ütött el a többi gyermektôl, talán
csak az nem volt rajta mindenna-
pos, hogy a bal lábfején két ujj
össze volt nôve. Ezt sokan a Sátán
jeleként tartják számon, de mi egészen
biztosak lehetünk abban, hogy
ez csak testi fogyatékosság
inkább, mintsem valami isteni jel.
Szülei amúgy jómódban
éltek, minden nap jutott kenyér az asztalra.
Más nem nagyon. Nagy szeretettel várták
azonban a kisfiú megérkezé-
sét, oly annyira, hogy édesapja
már kilenc hónappal korábban megé-
rezte eljövetelét. Ez mondjuk
nem eshetett különösebben nehezére,
hiszen gyanítható volt. Már az az égi
jel is erre utalt, hogy elsza-
kadt a gumi. Hatházi Gedeon, Edömér
apukája a szakmunkások minden-
napját élte: reggel egy sör,
délben egy sör, este egy sör. Ez nem
sok egyáltalán. Meg az étkezések
utáni féldecit sem vethetjük ennek
a szorgos, dolgos embernek a szemére.
Az ötórai nagyfröccsöt meg
szinte meg sem kellene említeni. (Mivel kollegáival
állandó vitatéma
volt, hogy az ötórai fröccs
az a reggeli, vagy a délutáni ötórára
vonatkozik-e, és nem akart
haragban lenni egyik csoporttal sem,
ezért "biztos, ami biztos" reggel, és
délután is megitta nagy-
fröccsét.) Más szenvedélye
ezenkívül nem volt. Csak a cigaretta, a
kávé és a totó. Valamint
fanatikus lovi rajongó volt, és pénteken-
ként vett lottószelvényt
is. Bár, nem hitt különösebben
abban,
hogy valaha is lesz kettesnél többe. Nem
is lett. Hatházi Gedeonné,
Edömér anyukája, akit leánykori
nevén Graslics Eufrozinának hívtak,
nem volt egy világszépe.
Volt valami visszataszító a mosolyában,
pedig a fogorvosa minden tôle telhetôt megtett,
de nem sok sikerrel.
A kis Edömérkére visszakanyarodva
el kell mondani, hogy sajnos a
gyermekkoráról nem tudni sokat, csak annyit,
hogy az óvodában mindig
ôt állította az ovónéni
a sarokba, pedig alapjában véve csendes
gyermek volt, csak nagy néha jött rá
a törni-zúzni vágyás, de akkor
elemi erôvel robbant ki belôle. Úgy
napjában kétszer. Menetrendsze-
rint vagdosta társai fejéhez
az apróbb játékokat (maci, homokozó
lapát, dömper), de nem is ez
volt az igazi ok, ami miatt az ovónô
nem szerette. (Állítólag egyszer
azt mondta a kis, 3 éves Edökének,
hogy a szülei inkább moziba
mentek volna helyette. Persze ezt egy
ilyen kis csöppség még nem
érti, mindenesetre az elsô adandó alka-
lommal elgáncsolta az ovónôt.
Miközben épp a lépcsôn ment lefelé.
Persze nem rosszaságból, csak azért,
hogy ne jöjjön ki a gyakorlat-
ból.) Az ovónô -
akit egyébként Zsazsa néninek hívtak,
de jött
annélkül is - családját
távoli rokonság fûzte Hatházi Béla unoka-
testvéréhez, aki egyébként Edömér
nagyapjának mostohatestvére. A két
rokonság ki nem állhatta egymást.
2. Fejezet
A fordulópont
1960-as évek vége.
De aztán ennek is vége lett, és
jöttek a boldog iskolásévek. Vagy
legalábbis ezt tervezte az egész Hatházi
család, azonban ebbôl csak
az iskolásévek jöttek be,
a boldog jelzô elveszett valahol. Persze
eleinte, még itt sem volt semmi különösebb
probléma Edökével, hanem
aztán kiismerték az osztálytársai.
Ettôl a pillanattól fogva Edömér
magábazárkózó, a
többieket kerülô, kissé különc színfoltja
lett az
osztálynak. A társai véleménye
megoszlott róla, volt aki erôszakos
taplónak titulálta, de volt olyan is,
aki agresszív bunkónak. Azon-
ban Grossewald Matildnak (Edöke padtársának)
az élete a késöbbiek-
ben, az iskola után néhány
évvel tragikusan összefonódott Edöméré-
vel, de ne rohanjunk annyira elôre az idôben.
3. Fejezet
Grossewald Matild életének tragikus összefonódása
Hatházi Edömérével
a késöbbiekben.
Napjainkban.
- Anyúúú! Hol van a fogkrém?
- üvölt ki a fürdôszoobából egy péntek
este a 17 éves Treblics Aranka,
miközben attól fél, hogy lekési a
buszt.
- Az öcséd használta el. - feleli a kissé
ideges Treblics Ottokárné,
Aranka anyukája.
- De hiszem nem is szokott fogat mosni!
- Ezüstöt tisztított vele...
- Aha... Csessze meg! - höbörög
még egy kis ideig Aranka, majd úgy
dönt, hogy bekap három mentolos
rágót. Talán az is megteszi. Nagy
sokára kijön a fürdôszobából,
ahova eszelôsen ront be az anyja, hogy
el ne késsen a munkahelyérôl, de ô
is tudja, hogy felesleges ennyire
rohannia. Már elkésett. Gyorsan
végez, és már indul is el, de az
ajtóból még visszaszól lányának:
- Szia Bogaram! Elmentem!
- Szia! Mindjárt elmegyek én is.
- feleli Aranka, miközben erôseen
szemez egy uborkakonzervvel, majd csöndesen hozzáteszi
- Remélem...
Néhány kilométerrel távolabb.
Edömér fázósan kell fel egy
padról, ahol az éjszakát töltötte. Ál-
mosan nyújtózik egyet, majd elolvassa
a takaróként használt tegnapi
újságot, és elszívja
mellé a pad alatt talált csikket. Az emberek
megvetô pillantással mérik végig,
azonban Edömért már nem különöseb-
ben zavarja, hogy mit gondolhatnak
róla. Mire végez az újsággal,
befut egy sorstársa - akivel együtt szokott
koldulni az egyik alul-
járóban -, és kölcsönkéri
az újságot. Edömér odaadja, bár magába
eltünôdik, hogy vajon minek neki, hisz nem
is tud olvasni. Pár perc
múlva vissza is jön Karesz,
ám az újságot elfelejti visszahozni.
Komótosan összeszedelöcködnek,
és megindulnak a szokott helyükre az
aluljáróban.
Eközben.
Eközben Ottokárné leszáll
a buszról, és megindul a metró felé, ám
az aluljáró forgatagában kissé
eltéved.
Az aluljáróban.
- Te, Edö, nézd mán, ott egy flancos liba.
Az talán ad egy kis pízt.
- Na, majd meglássuk! - feleli Edö Karesznak,
és odamegy a nôhöz.
- Ne haragudjon asszonyom! Nem tudna egy kis pénzel
kisegíteni?
A nô ijedten húzódik félre.
De...
De aztán Ottokárné, legyôzve
az elsô ijedtségét, alaposan szemügyre
veszi a szakadt alakot, aki pénzt kéreget
tôle. Majd úgy dönt, hogy
ad neki egy kis aprót. Mialatt kotorászik
a zsebében, furcsán néze-
geti a szakadt alakot. Mintha ismerôsnek
tünne... Hasonlít egykori
padtársára. "ÁÁÁ, az nem
lehet!" gondolja magában, majd aztán mégis-
csak megkérdezi:
- Ne haragudjon, hogy megkérdezem,
de véletlenül nem Hatházi
Edömérnek hívják?
- De. De honnan tudja?... - mondja Edö, és
alaposan szemügyre veszi
az érdeklôdô kuncsaftot. De nem rémlik
semmi.
- Én vagyok az! Grossewald Matild! - feleli reménykedve.
Edömérnek ugyan gôze
sincs, hogy honnan kellene ismerni a nôt, de
mivel egy zöldhasú akadt a
nô kezébe, ezért azt mondja, amit a nô
hallani akar:
- Naháááát! Tényleg! Micsoda
véletlen!
- Veled meg mi történt? Egyszer feltétlenül
találkoznunk kell! Most
rohannom, ne haragudj! - mondja Matild,
és odaadja a zöldhasút
egykori padtársának, kibe titkon szerelmes
volt.
- Kösz, viszlát! - mondja Edö,
és gyorsan zsebrevágja a pénzt, még
mielött a társa észrevenné.
- Na, mennyit adott? - kérdezi reménykedve Karesz.
- Kicsoda? Ja, az a nô? - hátrapillant,
de Matildot már elnyelte a
tömeg. - Semennyit.
- Smucig dög.
- Ja.
Este.
Edömér lefekszik a padjára, magárahúzza
a Népszabadságot. Kiköp az
újság alól, és becsukja
a szemét. És ekkor hirtelen eszébejutnak az
elfeledett évek, megannyi kellemes és
kellemetlen élmény. Feltétle-
nül meg kell találnia Matildot.
Beszélnie kell vele. Csak ô képes
megállítani a Gonoszt! Elalvás elött,
félálomban még halkan
annyit mond, hogy:
- Vigyázz Matild! A Gonosz...
Néhány kilométerrel távolabb.
Matildra a fürdôkádban hirtelen heves csuklás
jön rá, így nem veszi
észre, hogy a falra akasztott kereszt el kezd repedezni,
és a szobá-
ban hirtelen hideg lesz. Majd csend
borul a lakásra. Mély csend.
Halálos csend.
De ez már egy másik történet...
--- Hatházy-trilógia I. ---
That's all, folks!
Vory
... Füles Mackó INKAL-os lett, s szétverti a
fejedet...
--- FMail/386 1.22
* Origin: An Archie BBS (+361)-310-0331, 22h-06h, 14.4kbps
(2:371/58)
Na, ezt lehet folytatni... :)
(Persze, csak az elözmények ismeretében. Lásd
másik levél.)
--- Hatházy-trilógia II v0.2 ---
Hatházi-trilógia
Második kötet
A Gonosz eljövetele
1. Fejezet
Azok a boldog, szép napok
A '46-os Vata lázadás után nem sokkal.
Az Alföld kies vidékén, egy istenháta
mögötti faluban nagy az izga-
lom. Új család költözött
Magyarország ezen távoli zugába. A Skóciá-
ból kivándorolt Clark Sixhouser
és családja. Azonban nem csak ôk
jöttek, hanem a Sixhouserek,
és a nép tudtán kívûl egy bizonyos
Edward D. Evil is, kinek eltökélt szándéka
volt, hogy véres bosszút
áll a Sixhouser famílián hetediziglen,
amiért Clark ükapja elszeret-
te Johnson D. Evil mennyasszonyát,
akit Edward az ükanyjának
tekintet, de tulajdonképpen semmiféle rokoni
kapcsolatban nem álltak
sohasem, és nem is fognak. Ez igen valószínû,
ugyanis a fent emlí-
tett menyasszony már vagy 150 éve a föld
alatt van. Ami az igazságot
illeti, a Sixhouserek is azért költöztek
át Magyarországra, mert nem
volt nyugtuk a kissé megszállott Edward-tól.
Clark Sixhouser elsô ténykedése
az volt választott új hazájában,
hogy a nevét megváltoztatta
Hatházi Károlyra. Erre persze mit is
csinálhatott volna Edward, mint, hogy ô is nevet
változtatott...
Az ezután következô mintegy 1100
évrôl nem sokat tudni, és azt sem
biztosan. Olyan pletykák is
napvilágot láttak, hogy... Á, de nem
érdemes feszegetni a múltat!
2. Fejezet
A Gonosz
2136. Június 12.
Délelött 10 óra 28 perckor H. Balog
Ottó professzor bekapcsolta az
általa CaroLy-nak elnevezett kibernetikai egységet.
Hiába hangoztat-
ta kollégáinak, hogy "Karoli"-nak kell ejteni
a CaroLy-t, ez azonban
nem zavarta a többi munkatársát,
akik továbbra is csak Károlyként
emlegették az "ördögi
masinát". Voltak olyanok is, akik egyenesen
Karesznak becézték, amitôl Balog
teljesen kikészült. Azonban, mikor
meghallotta fônökei tervét,
mindjárt jobb kedvre derült. Ugyanis
CaroLy-nak kellett volna tesztelnie a nemrég
elkészült IdôKapu-t.
Balog professzor gyorsan beprogramozta Karesz-t, és
jelentette fônö-
keinek, hogy készen áll a
"Nagy Út"-ra. Azt valahogy elfelejtette
jelenteni, hogy egy kis programot rejtett
el még pluszban CaroLy-
ban. Nincs mit csodálkozni azon,
hogy nem jelentette, hiszen az a
program, amit betáplált a gépbe,
kicsit nagyon is öncélú volt. Egy
régesrég elfeledett, és
az idôk mély tengerébe veszett ügyet akart
végérvényesen lezárni...
2136. Augusztus 27.
CaroLy belép az IdôKapu Molekuláris Átalakító
Részlegébe, és várja,
hogy a Kapu letapogassa, és
rögzítse testének minden, atomnál is
kisebb egységét. Fél
perc is beletellik, míg végez a több
mint
ötszázmilliárd Terrabyte információ
rögzítésével, ám a mûvelet ezzel
még korántsem ért
véget. Hátra van még a
mintegy öt perces,
PshychoBackupDrive által készített
mentés, ami talán a legkényesebb
része az egész mûveletnek, ugyanis,
ha itt akár a legkisebb hiba is
történik, akkor a személyiség
és az egyéniség örökre eltorzulhat,
nem csoda, ha a tudóscsoport lélegzet visszafojtva
figyeli az esemé-
nyeket. A mûvelet úgy
tûnik sikeres volt, mert felvillan a zöld
lámpa, és halk, sziszegésszerû
hang kiséretében megnyílik az idô,
majd a másodperc milliárdod
része alatt atomjaira hull CaroLy, és
eltûnik a fülkébôl. Halk pukkanás,
és az idô ismét olyan, mint volt.
Egyirányú.
1980-as évek közepe.
--- To be continued?? ---
That's all, folks!
Vory
From : Munchausen
2:371/48 10 Nov 97 12:33:00
To : All
Subj : Hatházi II.
--------------------------------------------------------------------------------
Hello All!
Hatházi Trilógia II.
3. fejezet
Treblics Aranka megszületése.
80-as évek nyara. (A pontos dátum Treblics Aranka
személyi igazolványából
kiolvasható!)
Treblics Ottokár a Péterfy kórház portásfülkéjében
szorongott egynehány
sportbuzi apajelölt és néhány e pillanatban
szabad orvos, ápoló között
és természetesen az olimpiai közvetítést
bámulta, amikor Zsuzsa nôvér a
meglehetôs lárma miatt üvöltve közölte
vele, hogy lánya született. Ottokár
nem kifejezetten örült a hírnek fiút várt,
ha nem kapunk, mármint a magyar
csapat egy újabb gólt, akkor valószinüleg
el sem ment volna, hogy megnézze
elsôszülött gyermekét, de így erôt
vett magán és engedelmesen ballagott
Zsuzsa nôvér után a másodikra, miközben
elnézvén az elôtte haladó amazon
hátsó felének nemmindennapi méreteit,
azon tünôdött, hogy mit tesz akkor, ha
Matild (akinek ugyan sikerült még a 9. hónapban
is megôriznie a
körülményekhez képest karcsú alakját)
ennyire elhízik a második gyerek után,
mert mostmár biztosan lesz második gyerek, hiszen
Ottokár volt a Treblics
család egyetlen nemzôképes férfitagja,
ha nem sikerül egy fiú utódot
produkálnia, akkor kihal a Treblics név végérvényesen
e világról.
Tünödését az elôbb említett
hatalmas hátsó fertyálynak történt ütközése
szakította félbe, ami jelezte, hogy elérték
a célállomást a gyermeket rejtô
bemutatóterem üvegablakát.
- Itt várjon kérem! - Mondta Zsuzsa nôvér
a padra mutatva. - Szólok Karesz
nôvérnek, hogy hozza ki a kislányát,
mi is a neve, Anna? - Kérdezte Ottokárt
aki e pillanatban már tétova mozdulatokkal próbálta
megtalálni a kórházi
padon azt a testhelyzetet, amiben várhatóan eltölti
majd az itt következô
ki tudja hány unalmas percet.
- Sajnos nem tudom, talán Aranka. - Szabódott Ottokár.
- Tudja, - Folytatta.
- Fiút vártam és a leányneveket nemigazán
beszéltük meg.
- Sebaj, Treblicsbôl úgyis csak egy lesz az osztályon.
- Mondta Zsuzsa nôvér
és a méreteihez képest fürgén
elviharzott magára hagyva Ottokárt, akiben
kusza zavaros gondolatok keringtek a sport és az utódnemzés
témakörében. Ami
egyébként nála egy megszokott dolog volt.
Jó ideje ücsörgött már Ottokár
a padon, mitagadás egy kicsit elszendergett,
ebbôl az állapotából zavarta fel a kopogó
hang.
Az üvegablakon kopácsolt Karesz nôvér,
aki újdonsült tagja volt az ápoló
személyzetnek, alighanem kevés férfi dolgozott
nôvéri beosztásban rajta
kívül szülészeten. Karesz nôvérrôl
az a hír járta, hogy alighanem kevéssé
vonzódik a nôi nemhez, mivel ahhoz képest,
hogy jóképü kisportolt fickó, aki
ráadásul ki tudja mibôl, de érzékelhetôen
jó anyagi körülmények között él,
eddig csupa, csupa visszautasítással örvendeztette
meg a reá törô
hölgyeményeket. Eddig barátnôje tutti
nem volt, ezt a nôvérek pletykahálózata
már 100%-os bizonyossággal tudatta mindenkivel akit
érintett a dolog.
De most nem is Karesz nôvér személye a fontos,
hanem a karjában tartott
"gyönyörû" csecsemô, aki élénk
visító hanggal tudatta a külvilág felé
nemtetszését. Mintha már most tudná,
hogy késôbb ô maga sem fogja kiváltani
a külvilág tetszését, csak majd valamikor
16 éves kora körül fog bányarémbôl
un. érdekes arcú lánnyá változni.
Ottokár nézte a lányát és kezdte érezni,
hogy nehéz lesz majd tartania a nemérdekel ha lány
lesz álláspontját, mivel
kezdte azt érezni, hogy felülkerekedik benne az apai
büszkeség érzése.
Csak a gyermekét a karjaiban tartó férfi furcsa
tekintete zavarta.
A fickónak olyan volt a tekintete, mintha többezer
éves lenne...
Innen folytatható. :)
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
Némi magyarázat, ha be szeretnél szállni:
A történetben H. Balog Ottó professzor egy híres
fizikus a 2100-as években.
Ellenlábasa nevezzük ôt egyszerûen X.-nek
szintén híres fizikus, aki ugyanarra a
nagyreményû pályázatra nyújtott
be tervet mint H. Balog. X és H. Balog közös
ôstôl származnak.
Treblics Ottokár (gyermektelen)
I
Hatházi Edömér --- Treblics Ottokárné
--- Balog Huba
I (Matild)
I
I
I
Treblics Aranka Balog
Adolf
I
I
.....
.....
I
I
X. Fizikus
H. Balog Ottó
Treblics Aranka voltaképpen Edömér és
Matild gyermeke, de ezt Karesz1 érdekében
nem szabad megtudnia, mivel akkor 1997-ben nem a példás
életû Pável bélához,
hanem a kissé iszákos Rívó Ferenchtôl
ágaztatik majd le X. tehetségtelen
fizikusként.
Tehát a jó és Gonosz kareszek érdeke
egyben azonos, Treblicsnek mindenképpen el
kell válnia Matildtól és Balog Hubá-nak
el kell vennie Matildot, hogy
megszülethessen H. Balog Ottó. Azonban a jó,
(hosszú ideje volt rá) rájön, hogy
H. Balog Ottó (a saját) terve ha elnyeri a pályázatot,
akkor nagyon rossz
hatással lesz a világ késôbbi sorsára,
tehát nem szabad megengedni, hogy a most
egyébként nyerésre álló X. gyengébb
fizikus legyen.
A Gonosz Karesznek az a célja, hogy Treblics Aranka _ne_
ismerje meg azt a
titkot, hogy apja valójában egy iszákos csavargó
és _nehogy ez okból_
_meggyûlölve_ a léhább életmódot,
Pável Bélát válassza.
A gonosz célja az, hogy Aranka, Rívó Ferenchez
menjen hozzá.
A jó célja pedig az, hogy csináljon iszákos
csavargót Hatházi Edömérbôl és
ezáltal érje el, hogy Pável Bélához
menjen Aranka. Ezt egyébként 1997-re mint
olvashatod eléri, de majd csak 18 éves korában
1998-ban fog férjhez menni
Aranka, tehát még egy évig vigyáznia
kell arra, hogy ne tudja meg Aranka, hogy
ki az apja.
Mi volt az eredeti terv? :
A Kareszekbôl eredetileg csak egy lett volna, a terv az volt,
hogy az 1943-as
Philadelphiai kisérletben létrehozott hatalmas mágneses
erôtér szolgált volna
"vevôként" az idôutas Caroly (Karesz) számára,
aki a számitások szerint
eredetileg 1980-ban érkezett volna és pusztán
csak Aranka elpusztítása és a
Matild-Balog Huba házasság létrehozása,
Balog Adolf megszületése körüli
bábáskodás lett volna a célja, ha sikerült
volna 1980-ba érkeznie. Ez nem
sikerült, sôt ugye két Karesz lett a "jó"
1-es karesz 1943-ban maradt a "rossz"
2-es karesz pedig nem 1980-ba, hanem 1997-be került. Emiatt
lettek
bonyolultabbak a feladataik.
Gondolom igy elsô látásra zavarosnak tünik
a dolog, de gondold végig és rájössz
majd, hogy van benne logika.
Ps: Persze még mindig lehet rajta változtatni.
Némi adat még:
A Kareszek kibernetikus szerkezet lévén nem öregszenek,
de minden paraméterükben
megfelelnek egy normális egészséges 20-30
körüli férfinak, szóval fizikai
adottságaikat tekintve nem Superman-ek. Tudszintjük
azonban gyakorlatilag
megegyezik H. Balog Ottó tudásával, H. Balog
Ottó-nak szinte minden valamikori
gondolatát is örökölték. Eredetileg
100 évre elég "töltéssel" bírnak. Ennek
a
kb. 100 évnek a leteltével elpusztulnak.
... Majd még folytatom a hátteret egy köv. levélben.
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
Ha senki nem vállalja a folytatást, akkor megírom
a köv. részt.
Ha valakihez eljutott a terület és a route szerint
túl van a 2:371/48-on, akkor
kérem NM-ben vagy itt a területen jelezze. Elôre
is köszi.
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
* (1997. November 21. (Péntek) 22:23)
Munchausen -> All
* Na, már megint "Hatházi II."...
M> Ha senki nem vállalja a folytatást, akkor
megírom a köv. részt.
M> Ha valakihez eljutott a terület és a route
szerint túl van a
Nagyon ritkán jutok egy ideig a géphez, szóval,
ha gondolod, akkor folytathatod,
és nem kell rám várnod.
That's all Folks!
Vory
... "42? 7 and a half million years and all you can come up with
is 42?!"
--- FMail/386 1.22
* Origin: An Archie BBS, Budapest, Hungary (2:371/58)
ping.
Szabad a pálya, jöhetnek novellák is... :))
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
Akarja valaki folytatni?
=== Begin Novella.005 ===
A végtelen ûrben egy ûrhajó közeledett
egy távoli bolygó felé, melyen értelmes
élet nyomait vélték felfedezni még
két generációval korábban a tudósok.
Az
expedició szigorúan feltérképezési
céllal indult, azonban Xrodf parancsnok, ez
a kicsinyes, elfojtott komplexusok elszakíthatatlan hálójában
vergôdô alak
egyéb terveket is dédelgetett sötét és
hideg lelke mélyén. Megérkezvén a cél-
bolygóra megfigyelô állást vettek fel.
Látták, hogy egy bizonyos Fekete Kéz
lelött egy embert, és ez a sport annyira megtetszett
a többi embernek, hogy
ôk is egymásra kezdtek lôdözni. Az egész
játék egy mondatra indult, ami így
hangzott: "Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam." Az ûrhajó
utasai
ugyan elveztették a fonalat, hogy mire gondolhatott ez a
nagybajuszú örökmozgó,
de nem sokat törôdtek vele. Érdekes játéknak
látszott, és a lények rendületlenül
fogadtak a csapatokra. A körmérkôzés végén
az egyik sportklub, az OMM vesztesen
került ki a versenybôl. Ezt szívbôl sajnálták
az idegenek, és elhatározták, hogy
a legközelebbi meccsen segitenek nekik. E részrehajlás
azzal volt magyarázható,
hogy az idegenek nyelvén az OMM azt jelentette: "A fény
gyermeke, kit az égiek
segítenek és vezetnek útján. Most és
mindörökké. Ámen."
=== End Novella.005 ===
That's all Folks!
Vory
... Two most common elements in the universe: Hydrogen & Stupidity.
--- FMail/386 1.22
* Origin: An Archie BBS, Budapest, Hungary (2:371/58)
/* (MESE.ASC)
Mese tanulság nélkül
Mese tanulság nélkül
Volt egyszer egy ember, aki mondókákat meg szavakat
árult, és elég jól
megélt belôle, bár sokan voltak, akik alkudoztak
vele, és árengedményt
kértek. O majdnem mindig engedett, s így nagyszámú
vásári mondókát tudott
eladni az árusoknak, meg egynéhány sóhajt
tehetôs hölgyeknek, de elkeltek
szépen a szavak is: jelszavaknak, hirdetésnek, levélfejnek,
alkalmi
hazugságnak vásárolták ôket.
Mikor emberünk érezte, hogy közeleg a halál
órája, kihallgatást kért a
hazája zsarnokától, aki olyan volt, mint akármelyik
zsarnokkollégája; mikor
fogadta az embert, körülbástyázta magát
tábornokokkal, titkárokkal meg
kávéscsészékkel.
- Azért jöttem, hogy eladjam az utolsó szavait
- mondta a férfi.
- Meglehetôsen fontos volna, mert az adott pillanatban ön
nem fogja
megtalálni a helyes szavakat, pedig nagyon is szüksége
lenne rájuk, hogy
abban a súlyos helyzetben végleg beírja magát
a történelembe.
- Fordítsd le, mit beszél - parancsolta a zsarnokocska
a tolmácsnak.
- Argentinul beszél, excellenciás uram.
- Argentinul? Akkor mért nem értem?
- On nagyon is jól megértett - mondta a férfi.
- Ismétlem: az utolsó szavaiit
jöttem eladni.
Ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, a zsarnokocska fölállt,
és remegését
visszafogva megparancsolta, hogy tartóztassák le
a férfit, és vigyék abba a
különleges tömlöcbe, amely ugyebár mindig
megtalálható ezekben a
kormánykörökben.
- Kár - mondta a férfi, amikor megragadták.
- On ugyanis, ha üt az utolsó<
órája, valóban el szeretné majd mondani
az utolsó szavait, és szüksége is
lenne rá, ha végleg be akarja írni magát
a történelembe. Én csak azt akartam
eladni önnek, amit majd akkor el szeretne mondani, nincsen
ebben semmi
csalás. De ha ön nem fogadja el az ajánlatom,
és nem tanulja be elôre ezeket
a szavakat, hiába akarnak majd az ajkára törni,
ha eljön az a pillanat, ön
természetesen nem fogja tudni kimondani ôket.
- De miért ne tudnám kimondani, ha egyszer ki akarom
mondani ôket? -
kérdezte a zsarnokocska, egy újabb csésze
kávé mögül.
- A félelem miatt - mondta szomorúan a férfi.
- Mert hálóingben lesz, s a<
nyakában kötél, és reszket majd a hidegtôl
meg a félelemtôl, és úgy fog
vacogni, hogy egy szót se tud kinyögni a száján.
A hóhér meg a segédei, akik
közt a jelenlevô urakból is lesznek ott egypáran,
várnak majd néhány percet
illembôl, de amikor végre szólásra nyílik
az ajka, és csak nyöszörgéstôl meg
csuklástól eltorzult könyörgés jön
ki belôle, mert könyörögni minden
nehézség nélkül tud majd, akkor ezek
elveszítik a türelmüket, és
fölakasztják.
Nagyon felháborodtak ezen a titkárok és a
tábornokok, de fôleg a tábornokok;
körülvették a zsarnokocskát, és
kérlelték, hogy tüstént lövesse agyon a
férfit. De a holtsápadttá vált zsarnokocska
durván kidobta ôket, és
bezárkózott a férfival, hogy megvásárolja
tôle az utolsó szavait.
Ezalatt a tábornokok és a titkárok, akiket
porig alázott ez a bánásmód,
sietve felkelést szerveztek, és másnap reggel
rajtaütöttek a zsarnokon,
mikor a kedvenc lugasában épp szôlôt
evett. S nehogy kimondhassa az utolsó
szavait, ott helyben agyonlôtték. Aztán nekiálltak
megkeresni a férfit, aki
közben eltûnt az elnöki palotából,
és nem sokkal késôbb meg is találták
a
piacon; éppen kikiáltószöveget adott
el a mutatványosoknak. Betuszkolták egy
rabszállítóba, és az erôdbe vitték,
ahol megkínozták, hogy kiszedjék belôle,
mik lettek volna a zsarnokocska utolsó szavai. De mivel
sehogy sem tudták
kicsikarni tôle a vallomást, hát agyonrugdalták.
Az árusok, akik mondókákat vásároltak
tôle, továbbra is kiabálták a szavait
az utcán, és az egyik ilyen mondóka lett a
jelszava annak az
ellenforradalomnak, amely véget vetett a tábornokok
és a titkárok uralmának.
Néhányan közülük, mielôtt meghaltak,
ködösen arra gondoltak, hogy ez az
egész tulajdonképpen egy buta félreértés-sorozat,
mert mondókákat és
szavakat, bármilyen lehetetlennek tûnik is, szigorúan
véve csak eladni
lehet, de venni nem.
Aztán mind elporladtak lassan: a zsarnok, a férfi,
a tábornokok, a titkárok,
de azok a mondókák néha-néha még
fölhangzottak az utcasarkokon.
Az elôbbi kis novella Julio Cortázar tollából származik.
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
A tükrök viselkedése a Húsvét-szigeteken
Amikor a Húsvét-szigetek nyugati oldalára tesznek
egy tükröt, késik.
Amikor a Húsvét-szigetek keleti oldalára tesznek
egy tükröt, siet.
Aprólékos számításokkal meg
lehet találni azt a pontot, ahol ez a tükör
éppen jól jár, de nincs rá biztosíték,
hogy az a pont, amelyik ennek
a tükörnek megfelel, a másiknak is meg fog felelni,
mert a tükröket
különbözõ anyagokból gyúrták,
és azt teszik, amire kedvük szottyan.
I'gy aztán Salomón Lemos, a Guggenheim-alapítvány
ösztöndíjas
antropológusa, amikor a sziget keleti oldalán a borotválkozótükrébe
pillantott, önmagát látta meg, amint épp
belehalt a tífuszba. Ugyanakkor egy
tükröcske, amit a Húsvét-szigetek nyugati
oldalán felejtett, az iskolába
igyekvõ rövidnadrágos Salomón Lemost
mutatta a senkinek (a kövek között
hevert), majd a meztelen Salomón Lemost egy fürdõkádban,
amint a papa meg a
mama lelkesen szappanozza, majd Salomón Lemost Trenque Lauquen
egyik
tanyáján, amint Remeditos nagynéni örömére
éppen ezt mondja: csecse.
üdv -=Munchausen=-
--- Terminate 5.00/Pro
* Origin: MADHOUSE POSTPOINT Nagy megoldások egy kis
nódnak (2:371/48.2000)
MÉLYVÉNÁS TROMBÓZIS
A Ratio Educationis kiötlõjét Svájcban
boszorkényként
elégették
A "Kamikaze" szó peruban azt jelenti,hogy bélpolip
Az összes jezsuita templom magán hordozza az állatgenetika
jegyeit
A Föld újrazöldesítésében
nagy szerepet játszottak a
torzított koponyák
A méhek táncnyelvének hívják
Zsukov marsall emlékiratait
Bodajkon néphagyomány a reydeni óriást
mongúzhoz
hasonlítani
"A Berezovka folyón kizárólag Homo Erectusok
hajóztak"
Colombo lesz isten ostora
Odin talál fel szert a hiperaktivitásra
A Dél Csillaga nem más mint a Szaljut II.a krími
kánságban
Róbert Gida egy fatális enzimhiba
Móka Miki fontos tagja a táplálékláncnak
Károly Róbert aranyforintján szívnagyobbodást
láthatunk
Alilai szt. Teréz London levegõjével kezelt
leprásokat
Brecálel,prágai rabbi a legelterjedtebb hobbiállat
Júdás csókja miatt támad korunk pestise
Bartók összes mûve nyelõcsõzáródási
rendellenesség
üdv -=Munchausen=-
--- Terminate 5.00/Pro
* Origin: MADHOUSE POSTPOINT Nagy megoldások egy kis
nódnak (2:371/48.2000)
Howard Phillips Lovecraft
Polaris
A Sarkcsillag hátborzongató fénnyel
ragyogott be szobám északi ablakán át.
Ott
sütött végig a sötétség hosszú
óráin keresztül. És az idô ôszre
fordultával, amikor az északi szelek tomboltak és
jajongtak, s a mocsár vöröslevelû fái
csak
ôk tudják, mirôl pusmogtak egymás között,
a kora reggeli órákban a sarlóvá fogyatkozott
hold alatt én az ablaknál ültem, és figyeltem
a csillagokat. A szikrázó Cassiopeia csavarjaitól
lejjebb, amint az órák múlóban voltak,
mialatt
a Göncölszekér felkapaszkodott a páraáztatta
mocsári fák mögül, amelyek hajladoztak
az éjszakai
szélben. Pirkadat elôtt az Arcturus hunyorított
vörösen
a temetô fölül az alacsony dombocskán, és
a Coma Berenices csillámlott különösképp
messzi
a misztikus keleten; de amíg a Sarkcsillag le nem bukott
mindig
ugyanarról a helyrôl a fekete égbolton, visszataszítóan
hunyorgott; mint egy ôrült figyelô szeme, mely
számos
furcsa üzenetet igyekszik közvetíteni, de nem
emlékeztet
másra, mint hogy valaha képes volt közvetíteni
egy üzenetet. Néha, amikor felhôs volt az ég,
tudtam aludni.
Jól emlékszem a nagy Aurora éjszakájára,
amikor a mocsár fölött a démoni fény
sziporkái
játszottak sokkolón. A sugár után felhôk
jöttek, és ekkor alaludtam.
És a sarlóvá fogyatkozott hold alatt történt,
hogy elôször láttam meg a várost. Csöndesen
és álmatagon hevert egy különös fennsíkon,
különös hegyek közötti üregben. Kísérteties
márványból voltak falai és tornyai,
oszlopai,
kupolái és járdái. A márványutcákon
márvány támpillérek álltak a
felsôbb
részeken, s ezekbe szakállas férfiak voltak
faragva.
A levegô meleg volt, és nem kavargott. És homlokegyenest,
mindössze tíz fokra a zenittôl a izzott a figyelô
Sarkcsillag. Hosszú ideig bámultam a várost,
de a
nappal nem jött el. Amikor a vörös Aldebaran, mely
csillag
alacsonyan hunyorog a égen, ámde sosem nyugszik,
egy negyedet
kúszott az útján a horizont körül,
fényt
és mozgást láttam a házakban és
az utcákon.
Köntösük furcsa alakú volt, de egyszerre
nemes és
otthonos, sétáltak széltében-hosszában
a sarlóvá fogyott hold alatt, a férfiak bölcsen
szóltak egy nyelven, amelyet megértettem, bár
elütött
minden más nyelvtôl, amelyet valaha is hallottam.
És
amikor a vörös Aldebaran tovakúszott útjának
felén a horizont körül, újra sötétség
és csönd honolt.
Amikor felébredtem, már nem az voltam, aki voltam
azelôtt.
Emlékezetembe beivódott a város víziója
és lelkemben más és bizonytalan emlékek
ébredtek,
melyek természetében nem voltam biztos. Attól
kezdve
a felhôs éjszakákon, amikor aludni tudtam,
gyakran
láttam meg a várost; néha egy olyan nap meleg,
sárga
sugarai alatt, amely nem nyugodott le, de alacsonyan került
egyet
a horizonton. És a tiszta, felhôtlen éjszakákon
a Sarkcsillag bámult rosszindulatúan, mint még
soha
annakelôtte.
Fokozatosan azon kezdtem töprengeni, mi lehet az én
helyem
abban a városban, a különös fennsíkon
a furcsa
csúcsok között. Elôször kielégített
a kilátás, a mindentlátó, testetlen
jelenlét
élménye Ú most arra vágytam, hogy tisztázzam
a kapcsolataimat, és hogy megszólaltathassam elmémet
az ünnepélyes emberek között, akik mindennap
beszélgettek
a köztereken. Azt mondtam magamban: äEz nem álom,
ami nemjelenti-e
azt, hogy próbára tehetem a magasabb realitást
azzal
a másik élettel ott a kô- és téglaházban,
délre a baljóslatú mocsártól
meg attól
a temetôtôl az alacsony dombocskán, ahol a Sarkcsillag
minden éjszaka bekandikál az északi ablakomon?ö
Egy éjszaka, amint a társalgást hallgattam
a számos
szobrot magába foglaló nagy téren, változást
éreztem; és felfogtam, hogy végül valóságos
formát öltöttem. Idegen sem voltam Olathoe utcáin,
mely Sarkia fennsíkján fekszik, a Noton és
a Kadiphonek
csúcs között. A barátom volt az , aki beszélt,
Alos, és az ô beszéde olyan volt, hogy az örömet
okozott a lelkemnek, mert az egy igaz ember és hazafi beszéde
volt. Azon az éjszakán érkeztek a hírek
Daikos
bukásáról és az inutosok elôretörésérôl;
zömök, pokoli, sárga ördögök, akik
öt
évvel ezelôtt jelentek meg az ismeretlen nyugatról,
hogy feldúlják a mi királyságunk határait
és megsarcolják számos városunkat.
Hogy a hegyek
lábánál megerôsített helyekre
visszavonultunk,
útjuk most nyitva áll a fennsíkhoz, hacsak
nem áll
ellent minden lakos tíz férfi erejével. Mert
a zömök
kreatúrák felettébb jártasak voltak
a háború
mûvészeteiben, és nem ismertek olyan aggályokat
a becsület terén, amelyek a mi magas, szürkeszemû
lomari férfiainkat visszatartották a könyörtelen
hódításoktól.
Alos, a barátom a fennsík minden erôinek parancsnoka
volt, benne feküdt országunk utolsó reménye.
Ez alkalommal ô beszélt a veszélyekrôl,
amelyekkel
szembe kell majd nézni, és buzdította az olathoei
embereket, a lomariak legbátrabbjait, hogy tartsanak ki
ôseik
hagyományai mellett, akik amikor délre kényszerültek
költözni Zobnából, mielôtt a nagy
jégtakaró
fejlôdött (amint valamikor leszármazottainknak
kellett
menekülni számos napn át Lomar földjérôl)
vitézül és gyôzedelmesen söpörtük
félre a szôrös, hosszúkarú, kannibál
gnophkeheket, akik utunkban álltak. Alos kiállt mellettem
a harcosok egy pártjának ellnében, merthogy
gyönge
voltam, s különös eszméletvesztésekre
hajlamos,
mikor nélkülöznöm kellett, és megterheltem
magam. De az én szemeim tükrözték a legnagyobb
lelkesedést a városban, ellenére annak, hogy
minden
nap hosszú órákat szenteltem a Pnakotikus
Kéziratok
tanulmányozásának és a Zobnai Atyák
bölcsességének; így a barátom
nem csalódván
bennem nem ítélt el tétlenségemért,
s megjutalmazott engem azzal a kötelességgel, amely
a második
legkevésbé fontos dolog volt. Taphnen ôrtornyába
küldött engem ott szolgálni mint ôrszem
hadseregünket.
Az inutosiak megpróbálhatták volna elérni
a
citadellát egy keskeny szoroson a Noton hegyok mögött
és ezáltal meglepni a helyôrséget, és
én voltam hivatott leadni a tûzjelet, amely riasztaná
a várakozó zsoldosokat, és megmentené
a várost
az azonnali pusztulástól.
Egyedül álltam ôrt a toronyban minden izmos testû
férfiért, akikre a lenti szorosban volt szükség.
Agyam fájón kábult az izgatottságtól
és fáradtságtól, mert napok óta
nem
aludtam; még határozott célom volt, mert szerettem
az én lomari szülôföldemet és a márványvárost,
Olathoét, mely a Noton és a Kadiphonek csúcsok
közében
feküdt.
De amint a torony legfelsô kamrácskájában
álltam,
a párán át, amely a messzi Balof-völgy
fölött
lebegett, megpillantottam a vörös és baljóslatú,
sarlóvá fogyatkozott holdat remegôn. És
a tetô
egy nyílásán át szikrázón
fénylett
a Sarkcsillag, remegve, mintha élne. És figyelve,
mint valami
ördög vagy egy csábító. U'gy rémlett,
lelke gonosz tanácsokat suttogott, áruló álmosságba
ringatva kárhozatos, ritmikus ígérettel, mely
újra
meg újra ismétlôdött:
Aluszva lesôk álmát
Hat- s húszezer éven át
Keringve tértem én
Oda, hol enyém a fény.
Más csillagok kelnek
Tüstént a tengelynek,
Csitító csillagok,
Édes feledést adók:
Mikor útam véget ér,
A múltnak árnya kél.
Hiábavalóan küzdöttem a rám
törô álmossággal keresvén a kapcsolatot
ezekkel a furcsa szavakkal, megannyi tanával az egeknek,
amelyekkel
a Pnakotikus Kéziratokban ismerkedtem meg. Fejem súlyos
volt és szédült, lehanyatlott a mellkasomra,
és
amikor legközelebb felpillantottam, egy álmomban jártam,
a Sarkcsillag vigyorgott le rám az ablakomon át,
egy álommocsár
hajladozó fái fölül. És én
még
mindig álmodtam.
Megszégyenülten és kétségbeesetten
üvöltöttem,
néha ôrjöngve, könyörögve a körülöttem
lévô álomteremtményeknek, hogy ébresszenk
fel, mielôtt az inutosiak fellopódznak az ösvényen
a Noton csúcsa mögött, és a meglepetés
erejét
kihasználva elfoglalják a citadellát; de ezek
a teremtmények
démonok voltak, mert nevettek rajtam,és elmondták
nekem, hogy nem álmodom. Lóvá tettek engem,
mialatt
aludtam, és ami alatt a zömök, sárga ellenség
felkúszhatott hozzánk csöndesen. Kudarcot vallottam
megbízatásomban, és cserben hagytam Olathoe
márvány
városát, Alosnak, barátomnak, parancsnokomnak
próbája
rosszul végzôdött. De még álmomnak
azok
az árnyai is kigúnyoltak engem. Ö''k elmondták,
hogy ez nem lomari föld, csak éjjeli képzelôdésem;
hogy ezekben a birodalmakban, ahol a Sarkcsillag magasan ragyog,
és
a vörös Aldebaran alacsonyan kúszik körbe
a horizonton,
smmi sem volt, csak jég és hó évezredek
óta,
és soha egy ember, csupán zömök, sárga
teremtmények,
elfagyasztva a hidegtôl, akiket ôk äEsquimauxö-nak
hívnak.
És amint gyötrödtem bûnös agóniámban,
ôrjöngve, hogy megmentsem a várost, amelynek
veszélye
minden pillanatban nôtt, és hiábavalóan
törekedtem
lerázni a kô- és téglaháznak
eme természetellenes
álmát, délre a baljós mocsártól
és a temetôtôl az alacsony dombocskán
a Sarkcsillag,
gonosz és szörnyûséges, lepillantott a
fekete
égboltról, visszataszítóan hunyorogva,
mint
egy elmebeteg szeme, amely üzeneteket próbál
közvetíteni,
semmire sem emlékeztetve, csak hogy valaha tudott üzeneteket
közvetíteni.
Varga Illés Nándor fordítása
Polaris copy; 1965, August Derleth
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
Julio Cortázar
A haj elhullajtása és visszaszerzése
Idôsebb unokafivérem, hogy a pragmatizmus és
a hasznos cselekedeteket
támogató szörnyû irányzatok ellen
harcoljon, az alábbi eljárás lelkes
hirdetôje lett: kitép a hajából egy
marékravalót, középen összecsomózza,
majd finom mozdulattal belehullajtja a mosdó lefolyónyílásába.
Ha a hajcsomó
netán fennakadna azon a kis rácson, amely általában
a lefolyók nyílását
fedi, elegendô kissé megnyitni a vízcsapot,
és máris eltûnik szem elôl.
Ekkor egy pillanatot sem szabad elvesztegetni, hanem azonnal hozzá
kell
látni a haj visszaszerzésének feladatához.
Az elsô mûvelet csupán a mosdó
szifonjának szétszerelésére korlátozódik,
mivel a hajcsomó fennakadhatott
annak egyenetlen felületén. Ha nem, szét kell
szedni a központi lefolyóhoz
vezetô csövet. Ezen a kis szakaszon általában
igen nagy mennyiségû haj
található, és ahhoz, hogy a hajkupacok egyenkénti
átvizsgálásával
megkerüljön a csomó, a család többi
tagjának a segítségét kell kérni. Ha
mégsem kerül elô a haj, úgy megkezdôdik
az érdekfeszítô feladat, melynek
során egész a földszintig szét kell verni
a csöveket, de ez természetesen
komolyabb erôfeszítést igényel, és
ráadásul az unokafivéremnek nyolc vagy
akár tíz évig is kell dolgoznia valamelyik
minisztériumban vagy kereskedelmi
vállalatnál, hogy összegyûjthesse a pénzt
az alatta levô négy lakás
megvásárlására. Mindez persze együtt
jár azzal a kellemetlenséggel, hogy ez
alatt a nyolc-tíz év alatt nem szabadulhatunk attól
a nyugtalanító érzéstôl,
hogy a hajkupac már nincs ott a csôben, hiszen csak
különös véletlen folytán
akadhatott volna fenn a csôrendszer valamely forrasztott,
egyenetlen
részén.
Elérkezik a nap, amikor az összes lakások összes
csöveit darabokra
törhetjük, és hónapokon keresztül
nyirkos hajjal teli tálak és edények közt
élhetünk, alkalmi munkások és koldusok
társaságában, akiknek bôkezûen
fizetünk azért, hogy kutassanak, válogassanak
és osztályozzanak, s hogy
elhozzanak nekünk minden számba jöhetô hajcsomót,
a kívánt bizonyosság
megannyi zálogát. De ha most sem kerül elô,
sokkalta bizonytalanabb és
bonyolultabb szakaszhoz érkezünk, mert a következô
munkafolyamat már a város
nagyobb szennyvízcsatornáiban zajlik. Elôször
is beszerzünk egy különleges
öltözéket, majd begyakoroljuk, hogy hogyan kell
az éji órákban egy erôs
fényû zseblámpával és oxigénmaszkkal
felszerelve szennyvízcsatornákban
kúszni, s így végül átvizsgálhatjuk
a kisebb és nagyobb alagutakat. Ehhez
azonban célszerû azoknak az alvilági egyéneknek
a segítségét kérni, akikkel
idôközben megismerkedtünk, és akiknek oda
kell adnunk annak a pénznek egy
részét, amelyet napközben a minisztériumban
vagy a kereskedelmi irodában
keresünk.
Gyakran úgy tûnik, hogy elérkeztünk a
feladatunk végéhez, mert olyan
hajcsomót találunk (vagy hoznak nekünk), mely
hasonlít a keresetthez; de
mivel nincs tudomásunk olyan esetrôl, hogy a hajon
emberi kéz beavatkozása
nélkül csomó keletkezzen, csaknem mindig arra
a megállapításra jutunk, hogy
a szóban forgó hajcsomó csupán a haj
átmérôjének egyszerû megvastagodása
(bár hasonló esetrôl sincs tudomásunk),
vagy netán szilikát, esetleg
rozsdalerakódás, amit a nedves felülettel való
hosszas érintkezés váltott
ki. Valószínû, hogy így haladunk elôre
különbözô kisebb és nagyobb
csatornákon, amíg elérkezünk arra a helyre,
ahonnan túlra már senki sem
merészkedik: a fôcsatornába, amely a folyóhoz
tart, a szennyvizek hömpölygô
egyesüléséhez. Itt aztán nincs tovább,
a további keresést már se pénz, se
hajó, se megvesztegetés nem teszi lehetôvé.
De lehetséges, hogy elôbb, és talán
sokkal elôbb, mondjuk, néhány
centiméterre a mosdó lefolyónyílásától,
vagy a második emelet magasságában,
vagy akár az elsô föld alatti csôben rátalálunk
a hajcsomóra. Elegendô, ha
az ekkor érzett örömre s a puszta szerencsével
megtakarított erôfeszítések
megdöbbentô mennyiségére gondolunk, hogy
igazoljuk, kitûzzük s gyakorlatilag
megköveteljük az efféle feladatok elvégzését,
ami egyébként minden
lelkiismeretes tanárnak a kötelessége volna:
ezt kellene tanácsolniuk a
tanítványaiknak, már zsenge gyermekkoruk éveiben,
ahelyett hogy a
hármasszabállyal meg Cancha Rayada siralmas történetével
gyötörnék ôket.
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
Thomas Mann
A ruhásszekrény
Borús, félhomályos, hûvös idô
volt, mikor a berlin-római gyorsvonat befutott egy
közepes nagyságú pályaudvar csarnokába.
Egy elsôosztályú kupéban a csipketartós,
széles plüsspamlagról magányos utas állt
fel: Albrecht van der Qualen. Álmából
ébredt. Kelletlen ízt érzett a szájában.
Testét eltöltötte az a cseppet sem
kellemetlen érzés, amelyet hosszabb utazás
után a vonat hirtelen megállása, a
kerekek ritmikus zakatolásának elnémulása
okoz, az a csend, melybôl a külsô
zajok, kiáltások és sípjelek furcsa
jelentôséget kapva rikítanak ki. Hasonlít ez
az állapot a mámorból, a kábulatból
való fölocsúdáshoz. Idegeink egyszercsak
elvesztik a ritmus tartó erejét, melybe eddig be
volt ágyazva; most roppantul
földúltnak és elhagyatottnak érzik magukat.
Kivált akkor, ha egyidejûleg az
utazás közben ránk szállt tompa álomból
ébredünk.
Albrecht van der Qualen nyújtózkodott egy kicsit,
az ablakhoz
lépett, és leeresztette az ablaktáblát.
Végignézett a vonat mentén. Amott, a
postát szállító kocsinál néhány
férfi csomagok beÚ és kirakodásával
foglalatoskodott. A mozdony különféle hangokat
adott, egy kicsit prüszkölt és
köhögött, aztán elhallgatott és csöndben
maradt; de csak úgy, mint ahogy
csöndben áll a ló, de reszketve emelgeti patáját,
mozgatja fülét és mohón vár az
indulást jelzô gyeplôrántásra.
Egy nagy, kövér hölgy, hosszú esôköpenyben,
végtelenül aggódó arccal, fél
térdével elôrebökdösve cipelt egy mázsás
útitáskát
ide-oda a vagonok mellett, némán, hajszoltan, ijedt
szemekkel. Különösen az
elôrebiggyesztett felsôajkán, amely apró
izzadságcseppekkel gyöngyözött, volt
valami kimondhatatlanul megindító kifejezés.
Ú Te kedves, te szegény! Ú gondolta van der
Qualen. Ú Ha
segíthetnék rajtad, ha pártfogásba
vehetnélek, ha megnyugtathatnálak, semmi
egyébért, csak a felsôajkadért! De ki-ki
segítsen magán, ahogy tud, ez már a
sors rendelése, és én, aki e pillanatban minden
szorongástól mentes vagyok, itt
állok és nézlek téged, mint egy bogarat,
amely a hátára esett.
Félhomály derengett a szerény csarnokban.
Este volt-e vagy
reggel, az utas nem tudta. Az úton aludt, és egyáltalán
nem volt tisztában
afelôl, hogy két vagy öt vagy tizenkét
órát aludt-e. Hiszen már az is megesett
vele, hogy huszonnégy órát, sôt többet
is aludt egyfolytában, mélyen, igen-igen
mélyen. Ú U'riember volt, félhosszú,
sötétbarna télikabátot viselt, bársonyos
gallérral. Arcvonásaiból nagyon nehezen lehetett
az életkorára következtetni; az
ember huszonöt és a harmincas évek között
találgathatott. Arcbôre sárgás volt,
de a szeme izzófekete, mint a szén, és mélyen
körülárnyékolt. Ez a szem semmi
jóra nem vallott. Több orvos, komoly és ôszinte,
férfias négyszemközti
beszélgetésekben, alig néhány hónapot
adott már neki. Sötét haját oldalt, simán
elválasztva viselte.
Berlinben Ú noha nem Berlin volt útjának kezdôpontja
Ú az éppen
induló gyorsvonatra szállt fel, vörös,
bôr útitáskájával, a vonaton aludt, és
most, hogy fölébredt, annyira függetlennek érezte
magát az idô múlásától, hogy
valósággal elöntötte ez a jólesô
érzés. Boldog volt abban a tudatban, hogy a
nyakába akasztott vékony aranyláncon csak
egy kis medaliont viselt a
mellényzsebében. Nem szerette tudni, hogy hány
óra van, de még azt sem, hogy
melyik napja az évnek, mert még naptárt sem
hordott magánál. Hosszabb ideje már
leszokott arról is, hogy tudja, melyik hónap hányadikánál,
sôt hogy milyen számú
esztendônél tart az idôszámítás.
Hadd lebegjen minden a levegôben, szokta
mondani gondolatban, és ezen elég sok mindent értett,
noha kissé homályos
kifejezés volt. Ez a tájékozatlanság
ritkán vagy sohasem zavarta, mert hiszen
épp ezáltal igyekezett magától távoltartani
mindent, ami zavarhatta volna. Talán
nem volt elég csak úgy hozzávetôleg
észlelni, melyik évszakban vagyunk?
Körülbelül ôsz lehet most, gondolta, mialatt
kitekintett a ködös, csatakos
pályaudvarra. Többet nem tudok! Tudom-e egyáltalán,
hogy hol vagyok?
És erre a gondolatra belsô elégedettsége
hirtelen valami rémült
örömbe csapott át. Nem, azt sem tudta, hol van!
Még Németországban?
Kétségtelenül. Észak-Németországban?
Ez már nem bizonyos! Az alvástól még bódult
szemmel látta, hogy kupéjának ablaka elhalad
egy kivilágított tábla elôtt, amely
alkalmasint az állomás nevét mutatta Ú
de az értelme egyetlen betû képét sem
fogta fel. Ebben az félig részeg állapotban
hallotta, amint a kalauz
kétszer-háromszor is kikiáltja a helynevet
Ú egy hangot nem értett belôle. Ott
azonban, a sûrû félhomályban, amelyrôl
azt se tudta, hajnalt jelent-e, vagy
alkonyatot, ott egy idegen helység terült el, egy ismeretlen
város. Ú Albrecht
van der Qualen levette a hálóból nemezkalapját,
fogta vörös, bôr útitáskáját,
amelyeknek csatolószíja egy piros-fehér kockás,
selyem gyapjútakarót is tartott,
s ebbe megint egy ezüstfogantyús esernyô volt
beledugva Ú s noha útijegye
Firenzéig volt érvényes, elhagyta a kupét,
keresztülhaladt a szerény csarnokon,
poggyászát lerakta az illetékes irodában,
szivarra gyújtott, két kezét Ú
minthogy se bot, se esernyô nem volt nála Ú
télikabátzsebébe dugta, s elhagyta a
pályaudvart.
Kinn a ködös, s meglehetôsen üres téren
öt-hat bérkocsis
pattogtatta ostorát, és egy egyensapkás férfi,
aki hosszú köpenybe burkolózva
fagyoskodott, kérdô hangsúllyal mondta: äAranyszarvas
szálló?ö Van der Qualen
udvariasan megköszönte, és ment az utcán.
Az emberek, akikkel találkozott, mind
fülükre húzták a köpenyük gallérját;
ezért ô is belemélyesztette állát a sima
bársonyba, rágyújtott, és se nem gyorsan,
se nem lassan bandukolt elôre.
Alacsony kôfal mentén haladt el, ódon kapu
két tömzsi tornya
alatt egy hídra jutott, amelynek mellvédjén
kôszobrok álltak, s alant a víz
zavarosan és tunyán hömpölygött, hosszú,
korhadt csónak úszott el a híd alatt,
farán egy férfi hosszú lapáttal evezett.
Van der Qualen egy pillanatra megállt
és áthajolt a mellvéden. Lám egy folyó,
gondolta; a folyó. Kellemes, hogy nem
tudom, minek hívják közönségesen,
azután továbbment.
Egy darabig még egyenesen haladt egy utca kövezetén,
amely se
nagyon széles, se nagyon keskeny nem volt, majd valahol
bal kéz felé
lekanyarodott. Este volt. Az elektromos ívlámpák
kigyúltak, néhányszor
föllobbantak, azután zizegve világítottak
a ködben. Épp most zárták a boltokat.
Nos hát, mondjuk, minden vonatkozásban ôsz
van, gondolta van der Qualen, és
tovább gyalogolt a nedvességtôl fekete járdán.
Sárcipôt nem viselt, de a cipôi
rendkívül szélesek, szilárdak és
tartósak voltak, és mégsem nélkülözték
az
eleganciát.
Állandóan balfelé tartott. Emberek sétáltak
és siettek el
mellette, dolguk után jártak, vagy dolgukról
jöttek. Járok közöttük, gondolta,
és oly magányos, oly idegen vagyok, amilyen talán
soha senki nem volt. Nincs
dolgom és nincs célom. Még egy botom sincs,
amire támaszkodjam. Talajtalanabb,
szabadabb, elszigeteltebb senki sem lehet nálamnál.
Senki sem tartozik nekem
köszönettel, és én sem tartozom senkinek
köszönettel. Isten sohasem tartotta
rajtam a kezét, nem ismer. Jó, hogy hû hozzám
a balsors, alamizsna nélkül;
elmondhatom magamról: nem vagyok adósa Istennek.
Már-már kiért a városból. Alkalmasint
középtôl szelte át
keresztbe. Egy széles külvárosi utcán
találta magát, kétfelôl fák, villák
húzódtak, azután letért jobbra, végigment
három-négy csaknem falusias, csupán
gázlámpákkal világított utcán,
s végül megállt egy szélesebb utcán egy
fakapu
elôtt, egy piszkos, sárgára mázolt közönséges
ház elôtt, amely teljesen
átlátsztalan, erôsen ívelt tükörablakaival
vált ki a többi közül. A kapun pedig
tábla volt ezzel a felírással: E ház
harmadik emeletén szobák bérbe kiadók. Ú
U'gy? Ú mondta, eldobta szivarcsutkáját, belépett
a kapun, egy palánk mentén,
mely a telket a szomszédjától elválasztotta,
a bal kéz felôl esô udvari kapun át
a két lépés széles elôcsarnokba
ért, melynek padlóját ócska, szürke,
nyomorúságos futószônyeg borította,
onnét elindult fölfelé az igénytelen
falépcsôn.
Az emeletre nyíló ajtók is nagyon szegényesek
voltak, tejüveg
ablakaikon kívül drótfonat, azon valamiféle
névtábla. A lépcsôfordulókat
petróleumlámpák világították
meg. A harmadik emeleten azonban Ú ez már az utolsó
volt, utána a padlás következett Ú a
lépcsôtôl jobb és bal kéz felôl
is voltak
bejáratok: egyszerû, barnás szobaajtók;
név nem volt rajtuk látható. Van der
Qualen meghúzta középen a sárgaréz
fogantyút Ú csengetett, a csengetésre bent
nem lett semmi mozgás. Bekopogott balra. Ú Semmi
válasz. Bekopogott jobbra. Ú
Hosszú, könnyû léptek hallatszottak, s
valaki ajtót nyitott.
Egy nô volt, magas, szikár úrihölgy, öreg
és hórihorgas. Fôkötôt
viselt hosszú, halványlila szalaggal és régimódi,
nyakig zárt, fekete ruhát.
Beesett madárarca volt, és homlokán kerek
anyajegy látszott, mohaszerû kinövés,
eléggé undorító.
Ú Jó estét Ú szólalt meg Van
der Qualen -, a szobák miatt...
Az öreg hölgy bólintott; bólintott és
lassan, némán, megértôen
mosolygott hozzá, és szép, fehér, hosszúkás
kezével lassú, fáradt, elôkelô
mozdulatával a szemközti, a baloldali ajtóra
mutatott. Azután visszavonult és
mosdótállal a kezében jelent meg újból.
Nézd csak, nézd, gondolta a férfi, aki
mögötte állt, mialatt kinyitotta az ajtót.
Kegyed olyan, mint egy lidérc, mint
Hoffmann valamelyik mesefigurája, nagyságos asszonyom.
Ú A nô leakasztotta a
szegrôl a petróleumlámpát, és
beengedte az idegent.
Kicsiny, alacsony, barnapadlós szoba volt; falait a padlótól
a
mennyezetig szalmaszínû gyékény borította.
A jobb hátsó falon lévô ablakot
hosszú, keskeny ráncokban omló, fehér
muszlinfüggöny takarta. Jobb kéz felé
nyílt a szomszéd szoba fehér ajtaja.
Az öreg hölgy benyitott és magasra tartotta a
lámpát. Ez a szoba
szánalmasan sivár volt, csupasz fehér falai
mellett a tulipirosra lakkozott
három nádszék úgy rikított,
mint az eperszemek a tejszínhabban. Egy
ruhásszekrény, egy mosdóasztal... az ágy,
hatalmasra méretezett mahagóni bútor,
szabadon állt a szoba közepén.
Ú Van valami kifogása? Ú kérdezte az
öreg hölgy, és szép, hosszú,
fehér kezét könnyedén végighúzta
homlokának mohos kinövésén. U'gy hatott, mintha
ezt csak szórakozottságból mondta volna, mintha
pillanatnyilag nem jutna eszébe
valamilyen hétköznapi kifejezés. Mindjárt
hozzá is tette: Ú Hogy úgy mondjam Ú ?
Ú Nem, nincs semmi kifogásom Ú felelte Van
der Qualen. Ú A szobák
berendezése nagyon elmés. Kibérlem... Szeretném,
ha valaki a holmimat elhozná az
állomásról, itt a cédula. Lesz szíves
az ágyat és az éjjeliszekrényt
elkészíteni... És fogom kérni mindjárt
a kapukulcsot, meg az ajtókulcsot...
Továbbá szükségem lesz néhány
törülközôre. Szeretném magam kissé rendbe
hozni.
Ebédelni megyek a városba, azután hazajövök.
Nikkelezett dobozt vett elô a zsebébôl, abból
szappant, és a
mosdóasztalnál kezet és arcot mosott. Közben
az erôsen kifelé ívelô
ablaktáblákon át le-lepillantott a gázvilágítású,
sáros külvárosi utcára, az
ívlámpákra és a villaházakra.
Mialatt kezét törülgette, átment a szobán
a
ruhásszekrényhez. Esetlen, barnára pácolt,
kissé ingatag alkotmány volt
együgyûen cifrázott párkányzattal,
és a jobb oldali fal közepetáján pontosan be
volt állítva egy másik fehér ajtó
mélyedésébe, ezen át nyilván azokba
a
lakásrészekbe lehetett jutni, amelyekbe a lépcsôházból
a középsô fôbejárat
nyílik. Sok minden jól van elrendezve a világban,
gondolta Van der Qualen. Ez a
ruhásszekrény úgy illik ebbe az ajtómélyedésbe,
mintha csak ide készült volna.
Kinyitotta. A szekrény teljesen üres volt, fönt
több sor akasztóval. Kiderült
azonban, hogy a derék bútornak hátsó
fala nem volt, hanem valami szürke
kelmével, közönséges rongypokróccal
volt elrekesztve, amelyet a négy sarkon
szögekkel és rajzszögekkel erôsítettek
meg.
Van der Qualen bezárta a szekrényt, vette a kalapját,
megint
feltûrte felöltôjének gallérját,
eloltotta a gyertyát, és elindult. Ahogy
keresztülment az elülsô szobán, úgy
rémlett neki, hogy lépteinek zaján át a
szomszédból, a lakás többi részei
felôl valami hangot hall, fémszerû, halk, éles
zengést; de nem volt benne biztos, hogy nem cseng-e a füle.
Mintha aranygyûrû
hullna ezüsttálba, gondolta magában, mialatt
ráfordította a kulcsot a lakásra,
azzal lement a lépcsôn, és könnyen visszatalált
a városba.
Az egyik élénk forgalmú utcán egy kivilágított
étterembe ment be,
és az elülsô asztalnál foglalt helyet,
hátat fordítva a világnak. Káposztalevest
evett pirított kenyérrel, bifszteket tojással,
befôtt gyümölcsöt és bort, egy
darabka zöld gorgonzolasajtot és egy fél körtét.
Mialatt fizetett és öltözött,
néhányat szippantott egy orosz cigarettából,
azután szivarra gyújtott és elment.
Egy kicsit csavargott még, aztán megkereste a külváros
felé vivô utcát, és
sietség nélkül hazasétált.
A tükörablakos ház feketén és némán
állt, amikor Van der Qualen
kinyitotta a kaput és fölfelé haladt a sötét
lépcsôn. Egy szál gyufával
világított maga elé, és a harmadik
emeleten balfelé benyitott a barna ajtón,
amely a szobáiba nyílt. Miután felöltôjét
és kalapját lerakta a díványra,
meggyújtotta a nagy íróasztalon álló
lámpát, s ott találta utazótáskáját
a
takaróba göngyölt esernyôvel együtt.
Kibontotta a plédet, és konyakospalackot
húzott elô, majd a bôrtáskából
egy kis poharat, és mialatt a karosszékbe ülve
végigszívta a szivarját, néha hörpintett
egyet. Kellemes, gondolta, hogy azért
csak akad a világon egy kis konyak. Azután a hálószobába
ment, ott az
éjjeliszekrényen gyertyát gyújtott,
kint eloltotta a lámpát, és vetkôzni
kezdett. Egymás után rakta le szürke, egyszerû
és tartós öltönyének darabjait az
ágyához állított vörös székre;
de mikor a nadrágtartóját kigombolta, eszébe
jutott, hogy kalapja és felöltôje még
a díványon hever; értük ment és kinyitotta
a ruhásszekrényt... egy lépést hátrahôkölt
és háta mögött megmarkolta az ágy
négy sarkát díszítô nagy, sötétvörös
mahagónigolyók egyikét.
A csupasz, fehérfalú szoba, melybôl a vörösre
lakkozott székek
kirikítottak, mint a tejszínhabból az eperszemek,
a gyertya nyugtalan fényében
derengett. Amott azonban, a ruhásszekrény, melynek
ajtaja tárva volt, az a
szekrény nem volt üres, állt benne valaki, egy
alak, egy lény, oly tündéri, hogy
Albrecht van der Qualen szíve egy pillanatra megdermedt,
azután, telten, lassan,
szelíden kezdett tovább dobogni. Ú Meztelen
nô volt, keskeny, gyöngéd karjait a
magasba emelte, mutatóujjával pedig átfogta
a szekrény felsô szélén a fogas
egyik kampóját. Hosszú, barna haja ráhullámzott
gyermeki vállára, melybôl olyan
bûbáj áradt, hogy erre csak zokogás
lehet a válasz. Hosszúkás fekete szemei a
gyertya lángját tükrözték. Szája
kissé széles volt, de oly édes kifejezésû,
mint
az a csók, melyet gyötrelmes napok után homlokunkra
lehel az álom. Sarkait
szorosan összezárva állt, és karcsú
lábszárai egymáshoz simultak.
Albrecht van der Qualen megdörzsölte a szemét
és látta... látta
azt is, hogy ott lent a szekrény jobbsarkában a szürke
rongypokróc levált.
Ú Ejnye Ú szólalt meg... Ú nem akarna
bejönni?... Vagy hogy is
mondjam... kijönni? Nem parancsol egy pohár konyakot?...
egy fél pohárkával?...
De erre nem várt választ és nem is kapott.
A nôalak keskeny,
fényes, fekete szemei, amelyek kifejezéstelenek,
mélységesek és némák voltak Ú
ezek a szemek rászegezôdtek, de mintegy cél
nélkül lebegve, elmosódva, mintha
nem is látnák ôt.
Ú Meséljek neked? Ú szólalt meg egyszerre
a tünemény nyugodt,
fátyolozott hangon.
Ú Mesélj Ú válaszolta a férfi.
Ülôhelyzetben az ágy szélére
hanyatlott, a térdén hevert a felöltôje,
arra tette összekulcsolt két kezét.
Szája kissé nyitva volt, szemét félig
lehunyta. De testében melegen és jólesô
lüktetéssel keringett a vér, a füle halkan
zúgott.
A nôalak leült a szekrényben, gyöngéd
karjaival átfogta egyik
felhúzott térdét, másik lábát
kifelé nyújtotta. Kicsiny keblei a két felsô
karjától összepréselôdtek, térdének
feszült bôre csillogott. Mesélt... halk
hangon mesélt, mialatt a gyertyaláng nesztelenül
járta táncát.
Szerelmes pár mendegélt a rónán, és
a nô feje a férfi vállán
pihent. A réti füvek erôsen illatoztak, de már
felhôs esti ködök szálltak fel a
mélybôl. I'gy kezdôdött. És gyakran
versre fordult a szó, csodálatosan könnyû és
édes rímjátékba, ahogyan néha
lázas éjszakákon zenél a lelkünk. De a
vége... a
vége oly szomorú volt, mint mikor ketten ölelkeznek
elválhatatlanul, s mialatt
lelkük összeforr, egyik a másiknak széles
kést döf a szívébe, s megvan rá a jó
oka. I'gy végzôdött bizony. Azután a nôalak
végtelen halk és serény mozdulattal
felállt, fellebbentette a szekrény hátfalát
pótló szürke rongypokróc jobb alsó
csücskét, és már el is tûnt.
Ettôl fogva Van der Qualen minden este odaült a ruhásszekrény
elé, és hallgatta a tünemény szavát.
Ú Hány este telt el? Hány napon, hány héten
és hónapon át maradt a lakásban, ebben
a városban? Ú Senki nem menne vele
semmire, ha ide írnánk a pontos számot. Kinek
telne öröme egy nyomorult
számjegyben? Ú És tudjuk már Ú
Albrecht van der Qualennek több orvos megmondta,
hogy már nem sok hónapja van hátra.
A tünemény mesélt neki. Szomorú, vigasztalan
történetei voltak;
de édes teherként lepték meg a szívét,
és lassúbbá, boldogabbá enyhítették
a
verését. Van der Qualen gyakran megfeledkezett magáról.
A vér fölgerjedt benne,
kezét kinyújtotta a tünemény felé,
és ez nem ellenkezett. Ámde azután több estén
nem jelent meg a szekrényben, és amikor visszatért
is, még több estén át, nem
mesélt semmit, de azután lassanként újra
kezdte mindaddig, amíg a férfi újból
meg nem feledkezett magáról.
Meddig tartott ez Ú ki tudja? Ki a megmondhatója
csak annak is,
hogy Albrecht van der Qualen akkor délután felébredt-e
csakugyan és bement-e az
ismeretlen városba; hogy nem maradt-e inkább alva
az elsôosztályú szakaszban,
miközben a berlin-római gyorsvonat irtózatos
sebességgel rohant vele
hegyen-völgyön át? Melyikünk vállalná
teljes határozottsággal és felelôsséggel,
hogy erre a kérdésre választ adjon? Ez mind
egészen bizonytalan. Hadd lebegjen
minden a levegôben...
1897
Lányi Viktor fordítása
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
AGNUS DEI
Istennek bárányának születtünk
Vérrel, kínnal tengernyi könnyel
Senki sem gyanította, hogy az ördög
fattyai még élnek
A Pokolból, ahová a Názáreti vetett
bennünket, van kiút
Át a földi dimenzióba
De ez az út gyötrelmes
Vérrel, kínnal tengernyi könnyel
Juthatunk át az örök Éjszaka,
Az örök Derengés Birodalmából.
De itt vagyunk...
Még csöndben, erõt gyûjtve
Hogy aztán kirántsuk a Bosszú kardját
És a hazug istent ledöntsük trónjáról
Itt van a mi idõnk, a végpusztulás városa
Itt van.
A díszes templomok elporladnak
A szentháromság ideje a múlté
Beköszönt a fényes tudatlanság helyett
A sötét alvilági bölcsesség
Az elnyomottak hite és vére
Elsötétül az emberi tudat
Útban a végsõ tanítás megértése
felé
És megindul a rajzás
Az Otthon állatai uralják az eget
Az ég, mely vörös Jehova vérétõl
És forró a Pokol tüzétõl
A tisztítótûz a mennyet nyaldossa
Ím, eljött az idõ
Meg nem értett örültek, bolondok
Kitörnek a börtönükbõl
Õk lesznek a Kirekesztettek légióinak
Vezérei
Gyõzelmeik után elsöprik az égrõl a
Betlehemi csillagot, a bestia száma erõt ad nekik
Az árulók lelke táplálja a tüzet
Melyet nem olt el semmi
A szentek vért könnyeznek
Érzik, közeleg egy új, erõsebb hatalom
A Bukott Angyal visszatért
És keresi az egyetlen gyermeket
Hogy vérével oltsa szomját
A vér folyókká áll össze
Nincs semmi és senki aki megállíthatná
A bibliák elhamvadnak, hírül adva a
Helytartó eljövetelét
A Sötét Tudás Magisztere eljött, és uralkodni
fog
Mindörökkön örökké míg ember él
a földön
Ott lesz mindenkivel mindig...
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
Láng Zsolt
BESTIÁRIUM TRANSYLVANIAE
Az ugató gyurgyalag
Sapré bárónak apró termete, hajlott
válla, vékony és görbe lábszára
volt,
gyér haja és szakálla, sárgás-zöldes
és száraz bõre, nagy és lapos füle, kicsi
és mélyen ülõ szeme, amellyel csak ritkán
pislogott, vagyis tökéletesen úgy
nézett ki, ahogyan a Szaturnusz fiait lefestik a jellem
ismerõi -
mindazonáltal õ a Hold gyermeke volt. Éjjeleken
ritkán töltötte alvással az
idejét, a vastag felhõkön keresztül is
képes volt követni a holdtányér lassú
vándorlását. Ha úton volt éppen,
és Xénia eltûnése óta az ilyen napok
igencsak
megtornyozódtak, amíg emberei a szolgák harsányságával
hortyogtak a parázsló
tûz körül, õ a kocsi kerekének tövében
párnájára telepedett, és a kékes
holdfényben elmerülõ arcáról azt
lehetett leolvasni, hogy érzékei minden más
elõtt bezárultak, és vézna testének
matériáján kívül immár mindene
fölröppent
a Holdba. Egyik éjszaka a csorbulatlan korong elõtt
egy hatalmas madár
lassan elúszó körvonalait pillantotta meg. Örömmel
dobban meg a szíve,
reménykedõn eszébe véve, hogy bölcs
madara, a szürke holló, végre kiszabadulva
a szapora porverebek szakadatlan csivitelésétõl
rátelepedett letargiájából,
visszatért szolgálatába, ám mégsem
az volt. Különös és megdöbbentõ jelenség,
és a báró, talán mert a gigászi
madár mégiscsak látomás volt, utána
eredt,
egyszerre suhanva át tereken és korokon, mígnem
egy városba jutott, ahol a
sokablakos épületek olyan rendben sorakoztak egymás
mellé, ahogy katonák a
csatabeli rohamok elõtt. A szárnyas szörny,
mert hogy madárnak lefesteni
oktalan hízelgés lett volna, leereszkedett a legmagasabb
épület tetejére,
összevont szárnyait beletemette bõrének
függélyes redõi közé. Ijesztõen rút
alakja volt, de az emberek, mert egy rozsdás vashágcsón
leereszkedett közéjük,
egészen másként vélekedtek: csupán
rápillantottak, és a lény könnyed, derûs,
ám mégis delejezõ tekintetében, mely
átható volt, és súlyos, mint egy pecsét,
váratlan bizalom és szeretet ébredt bennük,
és bár a lény nem beszélt,
legalábbis nem mozgatta a száját, mindannyian
értették, mit akar, és
készséggel válaszoltak neki:
- Nem, sajnos nem láttuk azt a lányt...
- Pedig egy perccel ezelõtt, igen, az elõbb
hagytam õt itt, csak egy perce...
Saprét e látomás fellelkesítette, és
olyan hangon, hogy emberei azonnal talpra
ugrottak, tüstént kiadta a parancsot, indulnak a Türei
hegyek lábához.
Két nap múlva oda is értek, s mivel Sapré
újbóli bosszúságára mégsem akadtak
a lány nyomára, jobbat nem tehetvén, az utak
szeszélyére bízva magukat, a
kudarc megkétszerezte csüggedéssel bolyongani
kezdtek.
Közben a báró naponta küldözgette
leveleit István fejedelemnek, az égig
magasztalta annak bölcsességét, dicsérte
elõrelátását, buzdította, ajnározta,
édesgette, kecsegtette õt, mindent elkövetett,
hogy kigyomlálja belõle a
közönyt és a pipogyaságot. O'vta attól,
hogy a körülállók észrevegyék rajta
a
legkisebb ingadozást, mert akkor nemcsak a hatalma, hanem
az élete is
veszélybe kerül.
Két dologra intette még: ne engedjen jövendõmondókat
és alkimistákat udvarába,
mert azok idõ elõtt megnyitják elõtte
a hideg sírkamra ajtaját, miként elõdei
közül sokak elõtt, és õrizkedjék
az asszonyoktól, akiknek szeszélyét, csapongó
vágyait soha senki sem ismerheti ki igazán.
Berecnél járt, amikor fülébe jutott,
hogy a Fejedelem nõsülni akar, Zsigmond
özvegyét készül feleségül venni.
Azonnal Fejérvárnak fordult, eleinte
bosszankodva, hogy a keresést újfent föl kell
függesztenie, de aztán már nem
bánta, hogy a keresést megszakítva, néhány
napot a vastag falak között
hûsölhet.
Emberei is jó néven vették, hogy nem kell
a bivalyoknak való forróságban
lovagolniuk, naphosszat a legyeket csapkodni, és kispekulálni,
hogy vajon
merre ágazzon útjuk a következõ fordulónál.
Amikor a megrögzött udvari ármánykodók
Sapré halálát jelentették neki, Istvánt
villámként sújtotta a hír, mert legfõbb
bizalmasa nélkül nemcsak a jövõ vált
fenyegetõvé, hanem a múlt is, hiszen fölmerült
benne a sötét gyanú, hogy
Sapré nevében az ellenségei írogatnak
neki, ekként csalva õt mérges hálójukba.
Támaszra van szüksége, ez az egyetlen világos
gondolat járt a fejében, amibõl
aztán kicsírázott az azonnali nõsülés
terve, és máris hívatta a nõkben
expertálódott Bazsányi grófot, aki
a fejedelem bizalmát oly módon igyekezett
meghálálni, hogy a legpolitikusabb irányba
tette meg javaslatát: vegye el a
néhai Zsigmond özvegyét, így a fejedelmi
titulus minden oldalról erõsítést
nyer. A nõsülés terve felbolygatta az udvart,
mert ahogy kitudódott a
fejedelem szándéka, s világossá vált
a benne rejlõ kalkulus, mások is hasonló
intenciókkal jelentkeztek, az önjelöltek köré
kis sugdolózó csoportok
szervezõdtek, ellenségesen meresztve szemüket
egymásra.
Sapré megjelenése, akárha kísértetet
látnának, megdermesztette az
udvarbelieket. István viszont mentõangyalaként
örült neki, gyermeki
rajongással forgolódott körülötte,
s máris sorjázta az elszenvedett
megpróbáltatásokat.
- Az álnok és hiú udvaroncok, a haza
javát álcaként maguk elé tartó hazug
és
haszonlesõ urak, elegem van belõlük...
Az udvarra telepedett dermedtség csak pillanatig tartott,
de a röpke ijedelem
közösségében egymásra találtak
az ellenséges csoportok, s most már az
összetartozás erejét megízlelve, egymás
fülébe ugyanazt sugdosták: az ország
is erõsebb lenne, ha közös kormányzat irányítaná.
A félelem gyakran fordul át
vakmerõségbe...
Saprénak nem maradt kétsége, hogy az utolsó
pillanatban érkezett.
Azt is belátta, hogy miközben túlságosan
elmerült a lány keresésében, magukra
hagyta az elindított eseményeket. Istvánnak,
bárha híjával van a megfelelõ
készségek seregének, maradnia kell, meg kell
tehát szilárdítani a hatalmát.
A nyüzsgésben legtöbbször elég egyetlen
pontot elmozdítani, és ellenõrizhetõvé
válik a mozgás.
Azzal kezdte, hogy megjövendölte Dóczi Mihály
közelgõ balvégzetét, és
jövendölése ez alkalommal is beigazolódott.
A macskaképû Dóczi a közös
gubernium leghangosabb szószólója volt, ugyanakkor
az árva fejedelemasszonyt
is feleségül akarta; szakállát már
kifehérítette az idõ, mégis reménykedett,
mert mint mondják, ifjúkorában eredményesen
ostromolta az asszony szép-laki
várát, és hát könnyen felmelegednek
az efféle kontaktusok.
Reggel hiába keresték Dóczit. A szolgák
beszámolóiból annyi vált bizonyossá,
hogy az ágyasház és az árnyékszék
közti nyárhajnali ösvényen veszett nyoma,
eltûnt, mint akit forgószél ragad el. Hat nap
után találtak rá a Maros
partján, jóllehet egy pár nap azzal is elszaladt,
hogy megbizonyosodjanak
kilétének valódiságáról,
mert a víz a felismerhetetlenségig szétáztatta
a
testet. Végül egyik szolgája a meglilult ajkak
közé dugván ujjait és
tapasztalva, hogy a szájüregben egyetlen fog sincsen,
bátran kijelentette,
hogy a gazdájára találtak, aki néhány
éve a süly nevû ritka kórban valamennyi
fogát elhullatta.
Dóczi csúf vége lecsillapította a magyar
urakat, ám jottányit sem csendesedtek
a szászok. Szász János szebeni királybíró
régtõl fogva szajkózta, hogy ideje
volna a szász nátióból is fejedelmet
adni az országnak, ha már az õ pénzükbõl
épülnek a legszebb városok. Illõ volna,
ha végre mandátumot kapnának azok is,
akiknek eddig sokat ígértek, de keveset adtak.
Sapré hamis feljelentések fabrikálásával
elérte, hogy a szászok vérszemet
kapott grófját a Direktorok elé idézzék,
ahol aztán az mindenki számára
döbbenetes váratlansággal hosszú és
vérfagyasztó vallomást tett elkövetett
bûneirõl. A jegyzõk kezében megtorpant
a toll, a direktorok falfehérré váltak
a százféle gonoszság hallatán, mert
a szász gróf jószerével teljes életét
rossz praktikákkal töltötte, méreggel takarította
el az elõmenetelét
akadályozó nemeseket és polgárokat,
elszedte marháikat, megrontotta és
megbecstelenítette lányaikat és asszonyaikat,
akik a velük megesett szégyen
súlyától szólni sem mertek; ha kellett,
a pápistákkal szövetkezett ha kellett
az új tanok hirdetõivel, de leginkább magával
az ördöggel cimborált. Mindent
elbeszélt, majd siralmas konfessziója végén
azt kérte, vegyék fejét, embertõl
nem kér magának grátiát, hanem minden
bûnét a Megváltó sebeibe berakja, onnan
vár bûnös lelkének kegyelmet, és
örül annak, hogy nem kell látnia azokat a
nyomorúságokat, amelyeket az itt maradóknak
még el kell viselniük.
A szász nemzet nem érzett részvétet
grófja iránt, megkönnyebbült, amikor
nevének és becsületének bemocskoló-ján
végrehajtatott a megérdemelt ítélet,
mindazonáltal e nemzet legfõbb támogatója,
a német császár elõtt mégiscsak
hasznosnak mutatkozott a rokon vér hullását
valamivel ellensúlyoztatni.
Sapré maga mondta tollba a levelet, amelyben István
az elfogadott türelmi
határozatokra emlékeztetve beengedi a jezsuitákat
az ország valamennyi
városába. A császár kellõ diadallal
bocsáthatta útjukra a szerzeteseket, nem
csak Jézus, hanem a Róma antik dicsõségét
visszaállító Birodalom katonáinak
is nevezvén õket.
De hogy a Porta se nyugtalankodjék, még ugyanazzal
a tintával a penna hegyén
fogalmazódott protestáló levél az áttért
pópák püspökei ellen, akik a Bécsbõl
üzengetõ jezsuiták ingerlésére
katonaságot küldtek a becsületes, hittartó
pópák házaihoz. A törökök egyszerû
mókánál többre taksálták az effajta
pápista bosszantást, kedvelték, s mindenkor
bátorították azokat, akik borsot
törtek amazok orra alá.
Ha majd a német lesz a világ ura, akkor majd mindenestül
az oltalmába
ajánlhatod magad, addig viszont nem vehetjük le szemünket
a törökrõl.
István hatalma biztos talapzatra tétetett, Sapré
elégedetten dörzsölhette
össze ösztövér kezeit. A lendület már-már
elragadta: lehetnél a lengyelek
királya is, kecsegtette Istvánt, de ennél
jobban nem is ijeszthetett volna rá.
Este a nagy hõségre való tekintettel jeges
vizet öntetett a
borába, és egy citromot is belefacsartatott, mohón
lehajtotta, elszopogatta
a jeget is. Éjjel kirázta a hideg, a gyomrát
fagyos kõnek érezte, meleg téglát
rakatott rá, amitõl úgy-ahogy helyre jött.
Másnapra az idõ lehûlt, szél
seperte, derûs ég ragyogott, sokan parádéztak
a templom elõtti téren vagy a
felsõvárosi lépcsõkön, ahol a
kanálisok bûze sem érzõdött. Sapré
Istvánhoz
ment, hogy elbúcsúzzon tõle, gyalogosan vágott
át a téren, csak egy vékony
selyemdolmány volt rajta. Mikor visszatért szállására,
torka, szeme, feje
fájt, remegett egész teste. Szolgái azonnal
ágyba dugták, és szalasztottak a
doktorért. Maga Basinius professzor érkezett, hogy
megvizsgálja, miféle
nyavalya kínozza a beteget. Pleuritis, állapította
meg, eret vágott rajta,
izzasztással kúrálta, porokat etetett vele.
Három napig semmi változás, utána
pedig csak rosszabbra fordult a báró állapota,
hányás és hasmenés kezdte
bántani. A doktor kolerára gyanakodott, áthívatta
Cselebi Mihályt, a fejedelem
orvosát, kielemeztek mindent, s a konzílium sem mondhatott
mást.
Mindenki lemondott a báró életérõl,
senki sem hitte, hogy valaha is felkel az
ágyból. Basinius doktor Sapré lakájától,
Domine Valentinétõl érdeklõdött,
vannak-e a bárónak hozzátartozói, akiket
értesíteni lehet.
Sapré egy ideig követte a körülötte történõket,
aztán egyszer csak nem
értette, miért van ágyban. Nem vesztegelt
tovább, kikelt ágyából, és
könnyedén, mintha szárnya nõtt volna,
elhagyta szobáját. Az ajtaja elõtt
strázsáló szolgáját, Brotnyiki
Jánost, annak pimaszkodó megjegyzésétõl
feldühödve megmarkolta a lába között,
és hihetetlen erõvel felszakította a
testét. Lidérces hangon terelte félre az útjába
sodródókat, majd István
testõrein keresztül gázolva (egyiküknek
a szemébe döfve mélyesztette ujjait
az agyvelejébe), behatolt a fejedelmi tanácsterembe,
fölnyalábolta a
hebegõ-habogó Fejedelmet, rádobta a papírtekercsekkel
megpakolt asztalra,
majd a falról leakasztott hosszú, nehéz pallossal
a lábától indulva olyan
akkurátusan, ahogyan a hagymát metélik, fölaprította.
Lávafolyamként
sistergett tovább, letarolta a várost, feltartóztathatatlan
rohamától
megrészegülve végigrobogott az országon,
egy-egy iszonytató kiáltással vetve
oda a teljes megsemmisülésnek a pusztító
szélvész habjain hányódó
településeket. Az emberek a kapuk elé kiállva,
belenyugodva várták közelítõ
halálukat, alig szuszogtak a lángoktól felhevült
levegõben, a rettegés
béklyója kötözte lábaikat, s csak
kába ösztöneiktõl ellökve próbáltak
a
fölébük tornyosuló áradat elõl
az utolsó pillanatban elrohanni, hajukba vörös
lángok akaszkodtak, végül kínoktól
vonagolva hullottak Sapré elé, hogy óriási
markában szétmorzsolódva megszabaduljanak
a további szenvedéstõl.
Amikor e hátborzongató és sistergõ földrengés
véget ért, ott térdelt elõtte
a keresett lány is, kezét esdve nyújtotta
felé, de õ a menekülés legkisebb
reményét is elvette tõle: hatalmas kõládába
gyömöszölte, a ládát egy súlyos
kõlappal lezárta. Ereje még mindig akkora
volt, hogy ujjai, miként puha
agyagba, belemélyedtek a kõfedélbe. Ekkor
fölharsant a kakas elsõ kiáltása.
Sapré a kõládára roskadt, az égre
emelte tekintetét. Hidegen áradt szét a Hold
fénye, bevilágította s egyszersmind szertefoszlatta
a láz színes delíriumait.
Sapré magához tért, verejtéktõl
lucskos ágyában találta magát, éjszaka
volt,
telihold ragyogott az ablakon túl. Olyan hirtelen nyerte
vissza az egészségét,
mint erejét a földet megérintõ Sámson.
Szolgái egymást ledöntve szaladgáltak a
konyhára, hogy tyúkfiból fõzött
levesekkel enyhítsék visszatért gazdájuk
éhségét. Három napi lábadozás
után végképp felkelhetett az ágyból.
Még a lábadozás órái alatt, kikerülve
a láz gáttalan vízióiból elgondolkozott
mindazon, ami történt. Gondolatai úgy kitisztultak,
hogy üvegkristályokként
emelhette maga elé õket.
Rájött, hogy valamit elhibázott.
Hogy nem számolt mindennel.
Amikor elindította a történetet, gondosan kitervelve
valahány lehetséges
fordulatát, a figyelmét elkerülte valami. Az
esze hiába mûködött oly pontosan,
hiába volt az ország legeszesebb és legravaszabb
embere, a történetbe
belemerítkezett maga is, és a teste anyagának
kisugárzásában titokzatos
szellemek elevenedtek meg és támasztottak láthatatlan
örvényeket, õ pedig e
szellemeket nem vonta az uralma alá.
A lányt segítõ gigászi madár
felbukkanása csalhatatlanul megerõsítette és
igazolta mindezt. Miközben a színtiszta, átható
észre bízta magát, az
ellenkezésre hivatott erõk olyan határokon
sodorták túl, ahol az ész immár
tehetetlen; ha gyõztesen akar kikerülni, akkor szolgálatába
állítva az ottani
világ hatalmait, elnyerve az anyag nászából
születõ erõk támogatását, a
matéria patrocíniumát, föl kell hágnia
arra a magaslatra, ahonnan beláthatja
az ész elõtt ködbe veszõ világot
is.
A betegség figyelmeztetõ intés volt, nem szabad
késlekednie. Ezért elméjének
addigi szüleményeit félredobva Zsombék
várába indult, hogy megvilágosulásának
bõkezû adományait használva, a mágia
fortélyait is alkalmazva, új erõket
toborozzon szolgálatába.
A menetbõl Székelytámadnál kivált
Domine Valentine, és anélkül, hogy útja
közben megaludt volna, vagy betért volna egy pohár
borra valamely útszéli
házba, a következõ nap, a déli harangozás
alatt belovagolt Segesvárra.
Deli Mihály hírhedt ezermester lakott ott. Trükkös
szerkezeteit felküldözgette
a császárnak is, hadd gyönyörködjék
bennük. A császár mindannyiszor dicsõítõ
oklevéllel hálálta meg küldeményeit,
olykor néhány aranytallérral megtoldva.
Ám Deli nem elégedett meg ennyivel, hamis pénzt
kezdett veretni, saját
matricáival, a szeretett fenség képmásával.
Az ügyeskedése kitudódott, s annak
idején épp a szebeni bíró, Szász
János utasította a perzekútorokat, hogy a
segesvári mestert arresztálják. Deli még
azok érkezése elõtt Bécsbe szaladt,
már útközben pápistává
lett, és térdre borulva kérte a grátiát
a császári
fenségtõl, amit huzavona nélkül meg is
kapott. Ezzel a grátiával aztán
visszatért, a héttornyú város polgárai
elõtt szertartásosan bemutatta a
menlevelét, mi több, elérte azt is, hogy õ
legyen a város polgármestere.
Legkülönösebb találmánya egy ezüstlemezekbõl
összeszege-cselt madár volt,
ezüstgyurgyalagnak hívták a napfényben
sziporkázó ezernyi színe miatt.
A testében elrejtett szerkezet segítségével
képes volt az ég madarait utánozva
a magasba emelkedni: legyezõszerûen szétnyíló
szárnyaival sebesen verdesni
kezdett, aztán csattogva elszakadt a földtõl,
és néhány kört írt le a város
házai felett. Ámuldozva és a látványtól
némileg szorongatva tekergették
nyakukat az utcákra kivonulók. Domine Valentine,
hogy mi módon, ez az
események szempontjából nem lényeges,
megszerezte az ezüst gyurgyalagot, majd
ugyanolyan kitartással, mint ahogy errefelé vágtatott,
elporzott Vidrány
irányába. Az utak leggyorsabbikát választva,
csak a szükségét enyhíteni
hagyván el szívós lova nyergét két
és fél nap alatt megérkezett oda is.
A bárótól kapott utasítás úgy
szólt, hogy jól kifundált
ürüggyel csaljon ki az elkóborolt ingó
holmija közül valamit, vagy ha erre
módja nem lesz, szerezze meg titokban.
Domine Valentine megdöbbenésére (noha távol
állt tõle, hogy az élet váratlan
fordulatai zavarba ejtsék) a kastély helyén
hamu és üszök hevert; a hamu
megkérgesedett halmain már burjánzás-nak
indultak a pusztulás sárga virágai,
de ha megbolygatta mélyüket, tárgyak után
kutatva, sûrû, selymes porfelhõk
röppentek föl. O'rák alatt, mialatt szenvedett
a portól, semmit sem sikerült
kibányásznia, egyetlen csorba cserepet sem, amibõl
azt a következtetést vonta
le, hogy a tûz ereje mindent felemésztett, vagy a
környékbeliek már alaposan
átfürkészték a helyet.
Köhögéstõl kínozva, már-már
üres kézzel visszafordult volna, amikor
szerencséjére egy nemes vonalú, de az éhhalál
szélére jutott girhes eb bukkant
föl a mogyoróbokrok közül, és a lakáj
hívására odatámolygott annak lábaihoz.
Domine Valentine megveregette az eb nyakát, szíjjakkal
hevedert formázva
fölszerszámozta az állatot, fölemelte,
átvetette a nyeregkápa elõtt,
odakötözte, s mint valami eredménytelen vadászat
végén mégis elejtett hízott
zsákmányt, elégedetten vitte magával.
Sapré hazatértekor a szürke holló ugyan
leírt egy fáradt kört a vár fölött,
de aztán visszatért a toronyszoba párkányára,
piszkának bûzlõ vackára, fejét
besüppesztette a széltõl bolyhodzó tollpihék
közé, és úgy gubbasztott az
értelmetlen várakozás unalmába burkolózva,
mint egy beteg tyúk.
Sapré nem foglalkozott vele. Nekiállt, felnyitogatta
ládáit, és az egyik
mélyérõl elõkotorta Marsilius Ficinus
De triplici vita címû könyvét, amely
fiatalkori vándorlásai során, a leégett
Friss palotából került a birtokába.
Buzgón beletemetkezett az olvasásába.
Honnan származik az élet? A tûzbõl.
A tûzben rejlik láthatatlanul az egész
világmindenség, és a tûz lobogó
lángja latens teremtés. Teremteni és
pusztítani egyet jelent. Mindennek megvan a titkos mûvészete.
Vér és arany,
Hold és tûz. A tûzbõl minden elõállítható,
mert a tûz az anyaöl. A Hold és tûz
láthatatlan ívben egyesíti erõit, és
a holt anyagból eleven lesz. A megolvadt
aranytinktúra. A tiszta ércekben az õstûz
lobog. Az élet oly folyó rész, amely
az ércek legvékonyabb leheletébõl,
párájából áll. A kémiai nász
során az anyag
megfürdik az ércek leheletében. A kémiai
nász fenséges csoda.
Amikor az új tan híveiben az elõttük
becsapódó kapuk dörrenése, a szavaikból
újra meg újra felfakadó szent elhivatottságot
elfojtó durva elutasítás
elkeseredéssé keményítette a lelkükben
ápolt szelídséget, majd a keserûség a
további gyarapodásban dühbe csapott át,
akkor nekitámadtak a bezárt lapuknak
és nem álltak meg a küszöbön, megtorlásra
megtorlással válaszoltak, átokra
átokkal feleltek, értetlenséggel szembe féktelen
fanatizmusukat állították:
az elfoglalt templomokból kihajigáltak mindent, bemeszelték
a falakat, kõbõl
és bárdolatlan gerendákból szószéket
és padokat állítottak föl. Az
aranyosgerendi templom is hasonló sorsra jutott, a rettenet
örvényei a
szemétdombra vetették szép faragványait,
míves ereklyéit, tûz emésztette el
csodatévõ oltárképeit. Egy ismeretlen
származású és rendeltetésû kettõs
aranytálnak, mert közönséges, használható
tárgynak látszott, azonnal akadt
gazdája, aki házába vitte, és mert
anyaga, a temérdek arany sokat ért, sokszor
gazdát cserélt az idõk folyamán, míg
emez is a báró kincseskamrájába jutott.
Sapré értette a tál aljába karcolt
betûk értelmét és jelentését,
ismerte a
tál titkát. A bolognai ikertál, az alkémisták
számára mindennél fontosabb,
még a matéria prímánál is, mert
ebben a tálban nem hûl ki a megolvasztott érc,
a jég nem olvad vízzé. Mintha az egymásra
tapasztott tálak belsejében megállna
az idõ, illetve egy másik mérõdne.
Domine Valentine nem pihente ki fáradalmait, gazdája
máris munkába állította.
Bõrkötényt erõsített maga elé,
kezére is vastag bõrkesztyût húzott.
A kialvatlanság dacára olyan pontosan végezte
a feladatait, mintha százszor
begyakorolta volna.
Acélpenge villant, a holló szívébõl
kifröccsent a vér, és egymás nyomában
hömpölygõ hullámokban folyt bele az aranytálba.
Eltévedõ cseppjei sisteregve
csapódtak a pádimentum kõlapjaira, megperzselték
a lakáj kötényét: áradása
sûrû gõzpárába vonta a szobát.
A kutya szûkölve próbált szabadulni a
rátekert bõrszíjaktól. Domine Valentine,
miután a holló kiürült tetemét kivetette
az ablakon, ölébe emelte az ebet,
majd másodszor is villant a penge a kezében, és
a Sapré megjelölte helyen
behatolt az állat remegõ testébe. A nemes
állat vére sûrû és hûvös volt;
csak
néhány cseppet engedtek a tálba belõle.
Elkészült a mágikus fürdõ.
Megvárták, hogy a Hold zenitjére hágjon,
akkor Sapré felemelte az ezüstbõl
kovácsolt gyurgyalagot, és belemerítette a
gõzölgõ fürdõbe. Majd ikerpárjával
letakarta a tálat. Egy kémiai hónapnak kellett
eltelnie.
Sapré az elkövetkezõ éjjeleken a toronyszoba
ablakához húzott széken üldögélt,
karjait a sárkánykarmokban végzõdõ
karfán pihentette. A háta mögött, a
zsámolyra állított bolognai tálban
meg- megkoccant az ezüst gyurgyalag.
Olybá tûnt, hogy a báró arcáról
visszaverõdõ kékes holdfény az egész
szobát
besugározza. Medio tutissimus ibis, a kémiai nászban
igyekezni kell az anyagot
tisztán tartani, megóvni a rontás tengerének
szirénusi veszedelmeitõl,
kerülni kell a kedves hallású szavak és
látványok kibocsátásával a nász
megrontására ösztökélõ szellemlények
közelségét. Gondolatait nem engedte
elkalandozni, fülét bedugta, elzárkózván
ez egyszer a völgybõl fölszálló
hangok megfejtésétõl is, nyugalmát
még a rosszkedvûen érkezõ, de amúgy heves
égzengés sem tudta megrendíteni.
A kémiai hónap elteltével leemelte a fedõként
szolgáló tálat, és a felcsapódó
párafelhõbõl kibontakozott az elevennél
is elevenebb madár. Gyors
szárnycsapásokkal libegett Sapré arca elé,
farkának billegõ mozdulataival is
egyensúlyozva magát, és egy félkört
leírva, sebesen kifordult a nyitott
ablakon.
Szeme élesebb volt, mint a szürke hollóé,
röpte merészebb, és olyan
érzékenységgel válaszolt minden változásra,
mintha mágnestûk rejlenének
finommívû tollaiban.
Az alant lakók, akik nem is olyan régen felsóhajtva
nyugtázták elnémulását a
szürke hollónak, amelynek gyûlöletük
a generál Karaffa nevét kölcsönözte, most
új pánikkal fordultak a kísértetvárból
kieresztett, csattogó szárnyú madár
felé. A rettegés megtestesítõje ekkor
minden indíték nélkül beleüvöltött
a
levegõbe, kiáltása egy éhes kutyafalka
csaholására hasonlított, és annyira
erõs volt, hogy az emberek a fülükre tapasztották
tenyerüket. A baromfiudvar
éktelen lármát csapva felbolydult, a tehenek
bõgni kezdtek, a lovak ijedten
toporzékoltak béklyóikban, általánossá
téve a rémületet. És mire napnyugta
után minden elcsendesedett volna, az égi kutyafalka,
alkalmasint kedvét
találván a rémisztgetésben, fertelmesen
ugatva, most a vár tornyainak irányába,
ismét felbukkant fölöttük, álmukból
riasztva õket. Nagy Máté, a zsomboki
falunagy, aki már a szürke holló Karaffával
is sokat viaskodott, ezen az
éjjelen elméjében megbódult, többé
sem enni, sem inni nem kért, keservesen
sóhajtozott és sírt, szüntelen való
hallgatásban töltötte az idõt, ha pedig
szót bocsátott ki, az is értelem nélkül
volt, a fogait vicsorgatta,
recsegtette, fogaival mindent egyberágott, köntösét,
ingét mindegyre letépte
magáról, némelykor felette elkomorult, némelykor
nevetett, némelykor szépen
dudorászott is, így aztán különös
viselkedése miatt kisvártatva nagyobb
látványosság lett belõle, mint
az égen ugató lidérces madár.
Sikerült!, ujjongott a báró.
U'gy látott mindent, akár a tiszta tükörben.
A szürke holló mágikus párja nem
csak a földi világ vásári sürgés-forgásáról
számolt be, hanem a láthatatlanul
mesterkedõ elemek sphéráiba is elvezette a
gazdáját, aki ilymód megint olyan
nyugalommal tudta magát vezérelni, miképpen
megtervezte históriájának
kezdeténél állva. Mert bár nem volt
még birtokában a lány, az ezüstmadár
elétárta, hogyan juthat el hozzá, és
miképpen vonhatja bûvkörébe. Sapré
képzeletében biztonsággal rajzolódott
ki a jövõ, és e biztonságnak az öröklét
lágy fuvallataként beleköltözõ érzésétõl,
régi szokásaként, meghatódottan
könnyezni kezdett.
Véget ért tehát a hosszú és
eredménytelen, idõfecsérlõ keresés,
amely már-már
belerántotta abba zavaros történetbe, ahol kétséget
kizáróan végképp
elsüllyedt volna a saját anyaga kavarta örvényekben.
Marosvásárhely
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
Kazár József A küzdelem
1.
Az éjszakai ügyeletes
fáradtan járta megszokott
körútját az
elmegyógyintézet folyosóin.
Minden hófehér, patyolattiszta
és
ultramodern volt. Azok, akik itt feküdtek, általában
gazdag rokonokkal
rendelkeztek. Itt még az ápolóknak és
a személyzetnek is megkönnyítették
az ôrültek elviselését. A hagszigetelés
jó volt, úgyhogy általában nem
hallatszott ki a dühöngôk üvöltése.
Ö'' nem érzett szánalmat a betegek
iránt, mint azt általában
az itt dolgozók tették, de korántsem volt
érzéketlennek nevezhetô. Neki is voltak érzelmei
az itt lakók irányában.
Ö'' félt. Nem, nem
attól félt, hogy esetleg ezek
a dühöngôk
kiszabadulhatnak, és kárt tehetnek valakiben vagy
valamiben. Ö'' azt az
érzést élte át, amelyet egy horrorrajongó
él át újra és újra, amikor egy
filmet megnéz, vagy elolvas egy könyvet.
"Mindez velem is megtörténhet
egyszer", mondogatta magának gyakran,
és mindig ez járt a fejében,
amikor be-benézett egy-egy rácsos
ablakon, és egy szerencsétlen
ôrülettôl eltorzult arcát
meglátta, és tekintete találkozott
annak
embertelen, rettegô vagy éppen földöntúli
módon gonosz tekintetével.
Ilyenkor megremegett és visszahôkölt
az ablaktól. Mégis újra és újra
megismételte ezt, valami perverz módon
élvezve a saját rettegését.
Tulajdonképpen ezért választotta
ezt a szakmát. Az
ôrültekre, a lelkibetegekre
és a bomlott agyúakra eszmélése
óta
áhítattal gondolt. Azért lett ápoló,
hogy a közelükbe kerülhessen. Orvos
nem lehetett. Bár jó képességû
gyerek volt, a szorgalom hiányzott
belôle, meg egyébként is,
sokkal jobban szerette gondolatainak szabad
szárnyalását, mint a biokémia magolását.
Amikor egy ôrültre nézett, nem
tudományosan gondolt rá, hanem fantáziálni
kezdett. Kedvenc olvasmánya
volt az Ördögûzô, és a betegekre
is úgy tekintett, mint valami démon
által megszállottakra, és
ez még jobban elmélyítette a rettegését.
Miközben a folyosón egymás
elé rakosgatta a lábait, folyton
ezen
gondolkozott. Vajon honnan jönnek
a démonok, és mit
akarnak a földön? Miért pont ezeket az
embereket szemelték ki, hogy
testükkel élô oltárul
szolgáljanak mindennek, ami szentségtelen?
Milyenek a teljes valójukban,
és hogyan jelennek meg ezeknek a
szerencsétleneknek? Munkaidejének azokban
a szakaszaiban, amikor nem
azzal foglalkozott, hogy testi erejét kihasználva
betegeket fogott le,
hogy a többi ápoló beléjük
döfhesse a nyugtatóval töltött injekcióstût,
vagy csak szimplán magára volt hagyva, ezek és
ehhez hasonló gondolatok
jártak a fejében. És amikor csak
lehetett, túlórázott, csak hogy itt
lehessen, amikor pedig otthon volt,
horrorkönyveket olvasott és
rémfilmeket nézett. Lassan közeledett
kedvencéhez. Már hallotta is a
folyosó végébôl azt a hátborzongató
farkasvonítást, amely áthallatszott
minden hangszigetelésen, és amelynek hallatán
még a legjózanabb orvosok
is födöntúli rettegéssel
rezzentek össze, és meggyorsították
a
lépteiket. A hangok egy tizenéves, törékeny
ifjútól származtak. Minden
éjjel ugyanazt álmodta, és mindig vonított.
Elkeseredetten és haragosan,
fájdalmasan és gyûlölködve,
hangosan és gonoszul. Volt amikor morgott,
vagy ugatott, mindig verejtékezve és
minden porcikájával görcsösen
próbálva szabadulni a béklyóktól,
amelyek az ágyhoz láncolták. Az ápoló
most is, mint mindig, benézett az ablakon. A
fiú, olyan
tizenhat-tizenhét éves, a szoba közepén
feküdt a félhomályban, s minden
tagja erôs bôrszíjakkal volt
az ágyhoz rögzítve. Ahogy az
ápoló
bevilágított az ablakon, látta,
hogy arca hófehér, verejtékes, és
ha
hosszan nézte, akkor a rettegés és a harag
vonásait látta groteszk módon
keveredni az agóniában vergôdô
arcon. Most is, mint mindig idôrôl idôre
minden porcikája megfeszült, ahogy láncait
próbálta eltépni, és közben
természetellenes hangerôvel üvöltött.
A szeme csukva volt, és az ápoló
tudta, hogy álmodik. Amikor
a fiú fölébredt, és
nagyritkán beszélt, és nem
csak folyamatosan ordított, akkor
az
orvosoknak azt mondta, hogy farkast lát
álmában, máskor pedig ô
a
farkas. Ébredés után már
nem tudott különbséget tenni. És a farkas
el
akart szabadulni... Most is, amikor az ápoló
rámeresztette szemeit, úgy
érezte, hogy ma éjszaka sikerülni fog. Mindig
rátört ez az érzés, amikor
ránézett, de persze sohasem
sikerült. Az állapota azonban
csak
rosszabbodott. Az ôrület az
évek alatt megtett hosszú fejlôdés után
lassan a végkifejlethez közeledett.
2.
A fiúnak volt egy visszatérô álma.
Szinte minden álmában halk, távoli
ugatást hallott. Ahogy növekedett, úgy
vált az ugatás egyre hangosabbá.
Az álomban sohasem látta meg a hang okozóját,
de állandóan a kiváncsiság
gyötörte, hogy honnan jöhet. Ahogy
teltek az évek, és minden éjszaka
megismétlôdött ugyanaz az álom, a fiút
kezdte nyomasztani. Nem unta azt
a borzalmas ugatást, amelyet
egy bizonyára veszett vagy nagyon
vérszomjas kutya adott ki, nem lehetett megunni.
Nem unta, de egyre
terhesebb lett számára. És persze egyre hangosabb
is. Már
elviselhetetlenül hangos volt, de mégsem ébredt
fel. A kutyát, vagy
akármiféle lény volt is az,
amely ezeket a borzalmas hangokat kiadta,
nem látta, de érezte, hogy az
az ô elveszejtésén munkálkodik.
Az
ugatások mintha az agyát
akarták volna darabokra szaggatni pusztán a
hang erejével. Minden egyes vakkantás mintha egy
fejszecsapás lett volna
a koponyájára, amelyet erôsen
szorítottak valami üllôre vagy valami
hasonlóra. Álmában nem érzett
mást, csak fájdalmat, De ordítani
nem
tudott, vagy nem mert... Aztán meg már nem
is ért volna el vele semmit.
Az az eszeveszett ugatás késôbb
már nappal is folytatódott.
Ahogy idôsebb lett, eljöttek ezek az idôk is,
de ekkorra
már túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy
segítséget kérjen. Rettegett,
hogy kinevetik, és nem hisznek neki, úgyhogy
nem is szólt senkinek. A
hangok pedig gyötörték, nappal
is, az iskolában is, vagy máshol,
fel-felhangzottak, és ilyenkor hiába
tapasztotta a fülére a kezét,
semmit sem ért el vele. Ordító zenékkel
próbálkozott, amelyeket a fülére
szorított fejhallgatón hallgatott,
hogy a maximális hatást érje el.
Ilyenkor csak feküdt az
ágyán, teste görcsben,
kifehéredett kézfejjel szorította
a fülére a két apró hangszórót,
amelyek a párnázottság ellenére is
véresre dörzsölték a fülét.
Csak
imádkozni tudott, hogy az ugatás megszûnjék,
mielôtt a kazetta lejár. Ha
mégsem, akkor a fájdalomtól,
a felelemtôl és a pusztító
erejû
vakkantásoktól remegve, reszketô
kézzel megfordította a kazettát, és
sírva nyomta tovább az ágyat. Megmozdulni
nem mert, úgyhogy gyakran maga
alá piszkított, és ilyenkor rettenetesen
szégyellte magát, de senkivel
sem beszélhetett ôszintén, úgyhogy
a kellemetlen kérdésektôl menekülve
egyre jobban elzárkózott az emberektôl.
Az életét az a
távoli ugatás száblyozta, minden gondolatát
az töltötte ki. Mint egy nem
múló fogfájás, amikor tudjuk, hogy
a fogorvos még borzalmasabb lesz. Ott
lüktetett minden órában, életének
minden percében. Totálisan elhagyta
magát, és azokban az idôkben, amikor már
csak rémült arcokat látott maga
körül, egyszer, amikor már
ötödször fordította meg a
kazettát a
magnóban, eljöttek érte. Felrakták
egy hordágyra, és berakták egy
mentôautóba. Nem ellenkezett. Túlságosan
kimerült volt, és tagjai
teljesen elgémberedtek. Nem várt segítséget,
de már mindegy volt, hogy
hol folytatódnak kínjai.
3.
Az ápoló, ahogy ezt a szerencsétlen ôrültet
figyelte, és annak ÁLLATI
tekintetét bámulta az üvegablakon keresztül,
rájött, hogy a századelô
nagy horrorírója tévedett.
Rengeteg kört megtett már az
elmúlt
hónapokban a dühöngôk ordításaitól
viszhangzó folyosókon, és akkor is
ezen elmélkedett. Igen, ahogy az
ifjú fájdalomtól és gyûlölettôl
felismerhetetlenségig eltorzult "pofáját"
szemlélte, egyre jobban
meggyôzôdött róla, hogy Lovecraft tévedett.
Lehet, hogy az ismeretlentôl
való félelem az emberiség legôsibb
érzelme, de ez csak a lélek állati
részének sajátja. A legerôsebb
érzelem az éppen ettôl az állattól
való
rettegés. A félelem önmagunktól.
A fiú tovább folyatatta
elkeseredett küzdelmét béklyói ellen,
mint egy leláncolt, vad farkas,
akinek már semmi nem maradt
ezen a világon, csak az emberfeletti
kitartása. Az ápoló tudta, hogy ki fog szabadulni.
Az orvosok nem tudnak
elég nyugtatót adni neki. Maximum, ha
megölik, de bizonyos értelemben
akkor is szabad lesz. Az ápoló
sokkal jobban megérttette a
szerencsétlent, mint barki más. Mégis jeges
félelem markolt belé, amikor
egy pillanatra a saját lelke mélyérôl
vélte hallani a vonítást. Ez csak
egy elenyészôen apró pillanat volt,
és meg is nyugodott, hogy csak az
idegei játszanak vele. Mindenesetre nem nézett
vissza a szobába, hanem
elindult tovább, hogy megtegyen
egy újabb kört a minden bizonnyal
békétlenül alvó ápoltak között.
4.
A farkassal elôször a kórházban
találkozott, álmában. Az
állat
rettenetes volt. Nem is tudta egyszerre belátni az
egészet, néha csak a
gonosz szemeit látta, amint a lelkét
fürkészik, máskor meg csak a
hatalmas agyarakat, amelyek tépni, szaggatni, marcangolni
akarnak. De ôt
nem bántották, csak morogtak
rá. Néha meg ô
volt a farkas.
Ilyenkor ô is hatalmas volt. Szabadnak érezte magát,
mint
még soha életében. A méretéhez
arányos erdôkben száguldott és vadászott.
Az izmai csodákra voltak képesek, és ô
imadta a sebességet. U'gy érezte,
hogy mindenre képes. Csodálatos érzés
volt. Ezekre az álmokra sohasem
emlékezett pontosan, és többnyire nem tudta
megállapítani, hogy ô volt-e
a farkas. Aztán egyszer mindennek vége szakadt.
Egyszer
arra ébredt, hogy emberek ordítoznak körülötte,
ô a szobatársán térdel,
akinek széttépett torkából ömlik
a vér. De mindez nem undorította, és
nem is rázta meg. Viszont az az ôrült ugatás
most ezerszer hangosabban,
vadabbul és fenyegetôbben hangzott fel. Ö''
csak ordított, ordított,
egészen addig, míg valaki belé nem nyomott
egy hatalmas adag nyugtatót.
Még arra emlékezett, hogy az injekciós tût
tartó kézbe belekapaszkodott
fogaival, és harapta, harapta, harapta,
mígnem elsötétült minden.
Álmában folytatódott a küzdelem,
és többször meg is
ismétlôdött, de ott mindig sikerült leharapni
valakinek a kezét. Többen
vették körül, és egy kötelet
erôszakoltak rá. Mindannyian hatalmas,
izmos férfiak voltak. Büszkék és
kegyetlenek. Amikor felébredt, az álma
valóra vált. Egy ágyhoz volt kötözve.
Az ugatás azonnal
felhangzott, hangosabban mint valaha. A rémülettôl
csak ordítani tudott.
5.
Az ápoló lassan körbejárta
szokásos útját, és megint a vonító
fiúhoz
közeledett. Ahogy az ôrültek szobáival
szegélyezett folyosókon lépdelt
az éjszakában, tökéletesen
egyedül, a szokásos gondolatok forogtak az
agyában, és képzeletében mindent miszticizmussal
színezett ki. És ahogy
gondolatai ide-oda cikáztak olvasmányélményei
körül, a következô,
Eddából vett sorokat kezdte mondogatni magában:
Vonít Garm veszettül a Gnipa-barlangnál törik
a bilincs, s fut Fréki
tüstént. Látom messzibb jövôben
- ôs tudások tudóe; ô -
hatalmasok
hulltát, hadistenek gyászát *
Völva jövendölése. Az óészaki
mitologikus énekek legjelentôsebbike. A
világ teremtésérôl és
végérôl, a Ragna Roc-ról szól.
Ez a versszak
legalább háromszor megismétlôdik
benne. Fréki, vagy
ismertebb nevén Fenrir, a farkas,
a vikingek egyik legfélelmetesebb
démona volt. Loki és Angrboda óriásnô
gyermeke, kiknek nászából még két
démon született, a Midgard kígyó,
aki a földet öleli körül, és Hel,
a
holtak úrnôje. Az istenek
félve Fenrir gonoszságát és
hatalmát
megkötözték egy törpe kovácsok által
készített mágikus láncal. Azóta
is
béklyóiban szenved, de a világ végén
elszakadnak a bilincsek, és végsô
csatára indul Odinnal, a félszemû,
bölcs fôistennel, és elpusztítják
egymást. Ahogy a gyermekre gondolt, amint ott
vergôdik
láncaiban, és embertelenül vonít,
már-már kezdte bizonyítottnak látni,
hogy valóban Fenrirrôl van szó.
Visszagondolt arra a napra, amikor
elôször tettek rá bilincseket, amikor megharapta
az egyik ápoló kezét,
és olyan erôsen szorította, hogy amikor
a belényomott nyugtatótól már
elájult, akkor sem akarta kiengedni
a szájából. I'gy
gondolkodott, amikor furcsa dologra lett figyelmes.
A vonítás hirtelen
valamiféle diadalittas morgássá változott.
Az ápoló kiváncsiságtól fûtve
megindult az ablak felé.
6.
A fiú végülis megint elaludt, és
megint látta a farkast, és megint
rettegett tôle. Aztán felébredt és
még az sem adatott meg neki, hogy a
kezét rátapassza a fülére, az a gonosz
ugatás akadály nélkül talált utat
a lelkébe. Aztán megint elaludt, és
látta a farkast, amint megkötözve
szánalmasan vonít. Vagy most is inkább ô
volt megkötözve? Mindenesetre
rettegett a farkastól, a kötelek
meg fájdalmasan szorították. U'gy
voltak megkötve, hogy a legapróbb
mozdulatára is szorosabbra és
szorosabbra húzódtak össze.
Ö'' meg csak vonított és
vonított.
Egyre rosszabbul érezte magát. Azok az
átkozott láncok
fogva tartották, és embertelen fájdalmat
okoztak neki. Tudta, hogy a
farkas segítségével kiszabadulhatna.
És tudta, hogy a fiú segítségével
széttéphetné a béklyókat.
De a fiú félt a farkastól, és a farkas egyre
frusztráltabb és egyre mérgesebb lett. A fiú
pedig egyre jobban félt. A
láncok pedig egyre mélyebben
és mélyebben vájtak
a húsába.
Mígnem egyszer a félelem
olyan hatalmas lett, hogy
gyûlöletté változott, a két
gyûlölet pedig egyesült. A farkas és a fiú.
A fiú most már TUDTA, hogy ô
a farkas, és a farkas erôsebb lett. A
bilincsek leszakadtak.
7.
Az ápoló benézett az
ablakon, és megdöbbenve látta, hogy
az egyik
bôrszíj, amely a fiút tartotta,
elszakadt, az pedig még mindig csukott
szemmel, morogva szaggatja le magáról
a többi bilincset. Jézusom,
gondolta, azokat a bilincseket nem nyeszlett tizenévesekre
méretezték!
Elhátrált az ablaktól.
Miközben rohant, gondolatok
kavarogtak az agyában a világ végérôl,
a szörnyetegek elszabadulásáról,
és az istenek haláláról.
Fenrir gyermekei felfalják a holdat és
a
csillagokat. Jörmungand, a világot körülölelô
szörnyûséges kígyó kijön
az óceán mélyébôl,
és megvív Thorral, a mennydörgés
istenével.
Elpusztítják egymást. Fenrir
elszabadul, és megvív Odinnal,
a
fôistennel. Elpusztítják egymást.
A jég- és tûzóriások megkezdik ôsidôk
óta tervezett bosszújukat az istenek ellen.
Heimdall isten megfújja a
kürtjét, majd szembeszáll Lokival,
a tûz szellemével, és elveszejtik
egymást. Az ápoló megfeledkezett valódi
feladatáról, csak
rohant kifelé az épületbôl. Ha bárki
meglátja, ôt is ôrültnek nézi. Ö''
azonban már csak a menekülésre gondolt.
Lelkét rémület ülte meg, és már
ô is hallotta a farkasisten csatakiáltását.
Amint kiért az épületbôl,
bevágódott a kocsijába, és ráhajtott
az országútra, de még kilométerek
múlva is hallotta azt a borzalmas vonítást.
Majd a vonításra újabbak és
újabbak feleltek, egyre hangosabbá és
hangosabbá válva, mígnem minden
más hangot kiszûrtek a térbôl, s végül
ô is ordítani kezdett...
copyright 1997, Kazár József
* Tandori Dezsô fordítása
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
Utikalauznak válasszuk egy tudós író
regényes leírását, amelynek nyomán a
következõ kis történetben rajzolhatjuk
meg egy cölöpfalu mozgalmas életét.
A vizifalu végzete.
Többezer esztendõvel Krisztus születése
elõtt boldog, megelégedett emberek éltek
egyik svájci tó környékén. mintegy
ötvenezer cölöpön nyugvó vízi falujuk
kis
városnak is beillett. Csinos lakóházaik, takaros
gazdasági épületeik nyugodt,
békés életet, jólétet, ízlést
árultak el. Magtáraik tömve voltak gabonával
; az
istállók, ólak, karámok egyikébõl
sem hiányzott a lábasjószág ; a parti
legelõkön nagy csordák, nyájak, a tölgyesben
pedig kondák tanyáztak. A
szerszámraktárak telve voltak bronzból készült
baltákkal, nyílhegyekkel,
dárdavégekkel, edényekkel és különbözõ
gazdasági eszközökkel, a kincsesházakban
garmadában állt a sok ékszer, csecsebecse,
dísztárgy. A parti síkságon
gabonaföldek terültek el, gazdagon ontva a szorgalmas
munka áldását. A falu népe
a legszorgalmasabb, a legmunkásabb volt az egész
környéken. Valamennyi családnak
megvolt a földecskéje, nyája, csordája,
kondája ; valamennyien értettek a
fazekasság, szövés-fonás és a
bronzöntés mesterségéhez, emellett ügyes
halászok
és bátor vadászok voltak.
A munkától egyikük sem irtózott,
de meg is látszott mindegyik háztájékon a
munkás férfikéznek és az asszonyi szorgalomnak
a nyoma. A falu népét, amely
összetartó, erõs törzset alkotott, bölcs,
tapasztalt öregekbõl álló tanács
irányította. Ez ügyelt a kis társadalom
rendjére, ez szervezte meg a falu
érdekében a közmunkát, amelybõl
nem vonhatta ki magát egyetlen munkaképes polgár
sem ; ennek a parancsait követték a fegyverforgató
férfiak, amikor a közös érdek
harcbaszólította õket a barbár rablók
ellen. A gazdaság és a fegyelmezettség
nagy hatalmat adott a vízifaluban élõ törzsnek
; nem csoda, hogy a környéken
kóborló barbárok kerülték a tó
lakóival való összeütközést. Tudták,
hogy
többszáz jól felfegyverzett férfi védi
a falut, valamennyien bátor harcosok,
akik nagyszerûen kezelik a nyílpuskát, a dárdát
és a lándzsát. Azt is tudták a
barbárok, hogy az õ kõhegyû fegyvereik
keveset érnek a vízilakók bronzbaltáival,
bronzvégû nyilaival, dárdáival és
lándzsáival szemben ; egyetlen harc, hiábavaló
vérontás lenne megtámadni a vízilakókat.
A cölöpfaluban felhalmozott kincs
azonban csábította õket, s mert nem tudtak
rablással hozzájutni, másképpen
igyekeztek megszerezni. Nekik is volt valami kincsük, amit
északról, a távoli
tengerpartról hoztak magukkal, ahova a kincstermõ
tenger hullámai vetették ki. A
barbárok kincse a sárgaszínû borostyánkõ
volt, amelybõl gyöngyöket, karkötõket
és egyéb ékszereket lehetett faragni. Azután
még valamijük volt bõven :
vadászemberek lévén, el voltak látva
szebbnél-szebb állati bõrökkel, prémekkel.
A borostyánkõ-ékszerek és az
állati bõrök bizonyára kellenek a vízilakóknak,
helyettük gabonát, csillogó fémbõl
készült tárgyakat és talán fegyvereket
is
kapnak tõlük cserébe. Igy gondolkoztak a barbárok
és nem is csalódtak. A
vízilakók, akikkel a tóparton találkoztak,
a akikkel jelekkel igyekeztek
megértetni, hogy mit akarnak, hajlandóknak mutatkoztak
a csereüzletre. Milyen
kedves meglepetés lenne az asszonyoknak, leányoknak
a titokzatos sárga fényben
csillogó ékszer, amelynek anyaga szebb, élénkebb,
mint a barnavörös színû fém. A
parton kiteregetett állati bõrök is csábították
a barbárokkal tárgyaló
férfiakat, mert raktáraikban fogytán volt
a téli ruhának való anyag, s a
vadászatra pedig alig jutott idejük. Megindult az alkudozás.
A barbárok
bronzeszközöket, fõként fegyvereket követeltek
cserébe a borostyánkõ-ékszerekért
és bõrükért. Az ajánlatra kedvezõ
volt, mert hiszen otthon a szerszámraktárak és
fegyvertárak tele voltak bronztárgyakkal, bõven
tellett a csereüzletre. Elõbb
azonban otthon tanácsot kell kérni az öregektõl.
Igy követeli a törzsfegyelem. A
vízilakók megmagyarázták a barbároknak,
hogy másnap visszatérnek a partra,
jöjjenek õk is oda és hozzák magukkal
a felkínált ékszereket és bõröket.
A
barbárok vezére egy szép borostyánkõgyöngyöt
adott át az egyik vízilakóknak,
hogy mutassa meg otthon ; azután elváltak.
A barbár csapat összeszedte a kiteregetett bõröket,
s elindult az erdõ felé, a
vízilakók pedig csónakjaikban szálltak
és áteveztek a falujukba. A hír, amit a
partról hoztak, hogy a barbárok csereüzletet
ajánlottak fel nekik, nagy
meglepetést keltett a faluban. Hiszen eddig egyszer sem
tapasztalták, hogy a
barbárok békés szándékkal közeledtek
volna feléjük. A sárga gyöngyöt mindenki
megcsodálta, de különösen az asszonyok, akiknek
csak úgy csillogott a szemük a
gyönyörû ékszer láttára. Biztatták
is a férfiakat, hogy fogadják el a barbárok
ajánlatát és hozzanak tõlük minél
több ékszert és állati bõröket. A
férfiak
azonban nem mertek cselekedni az öregek tanácsa nélkül.
A törzsfõnök elé
járultak tehát, elmondták neki, hogy mit akarnak
a barbárok, s kérték a
tanácsát. A törzsfõnöknek tetszett
a csereüzlet, mert úgy látta, hogy népének
újabb alkalma nyílik a gazdagodásra ; no meg
maga is szívesen gondolt a
barbárokkal kötendõ jó üzletre.
Hamarosan összehívta tehát a törzs öregjeit
és
eléjük terjesztette a lakosság kívánságát,
hogy cserekereskedést kezdhessenek a
barbárokkal. Az öregek tanácsa nem döntött
mindjárt. Õket nem sarkalta gyors
cselekvésre a kincs utáni vágy, az õ
feladatuk a dolgok komoly mérlegelése, a
törzs érdekeinek megóvása volt. Ismerték
a barbárokat és sejtették, hogy békés
közeledésük mögött valami ravaszság
rejlik. nem a bronzékszerek kellenek nekik,
hanem a bronzfegyverek, amelyek jobbak, erõsebbek, mint
az õ kõfegyvereik.
Tudták az öregek, hogy a vizifalú népének
hatalma a barbárokkal szemben csak
addig tart, amíg erõsebbek a fegyvereik, de megszûnik
a felsõbbségük a vad
rablónépséggel szemben, mihelyt azok is hozzájutnak
bronzfegyverekhez. Kész
veszedelem ellátni a rõthajú barbárokat
fegyverekkel, mert egy szép napon majd
megrohanják és halomra gyilkolják õket,
kirabolják és felgyujtják a falujukat.
Az öregek tanácsa, miután meghányta-vetette
a dolgot, meghozta a határozatát,
hogy nem szabad a barbárokkal csereüzletet kötni,
kerülni kell a velük való
érintkezést és fõként a fegyvereket
nem szabad puszta kapzsiságból
kiszolgáltatni a veszedelmes ellenségnek. A falu
férfinépe, amelynek az öregek
határozatát a törzsfõnök kihirdette,
megnyugodott a bölcs intézkedésben, de az
asszonyok duzzogtak egy kicsit, hogy az irigy öregek megfosztják
õket a sárga
gyöngyök viselésének gyönyörûségétõl.
Csupán egy férfi akadt, aki nem tudott
belenyugodni az öregek döntésébe. A többiek
már régen kiverték a fejükbõl a
barbárok ajánlatát és gondolni sem
mertek arra, hogy megszegjék az öregek
parancsát, õt azonban nem hagyta nyugodni a gondolat,
hogy a fegyvertárában
halomszámra heverõ nyílhegyek, dárdavégek
és baltafejek helyett gyönyörû
ékszereket, drága bõröket és talán
élõ állatokat is kaphat cserébe. Megszegni
azonban õ sem merte az öregek tilalmát, s úgy
tett, mintha elfelejtette volna õ
is, mint a többi, a barbárokkal való találkozást.
Közben multak a napok ; tovatûnt az õsz,
majd a kegyetlen tél is, beköszöntött
ismét a verõfényes tavasz és vele a
mezei munka ideje. Emberünket is lefoglalta
a földje, mert jó gazda volt. A csûrjébõl
még télen sem fogyott ki a takarmány
és a gabona. Volt mit elvetni a birtokán, amelyet
õsszel nagyobbított meg. Az
erdõtõl vette el nehéz, fáradságos
munkával az új földdarabot. Egész õsszel
döntögette a fákat, irtotta a gyökereket,
majd föl is szántotta a kemény ugart,
hogy tavasszal legyen hova elvetnie az újfajta gabonát,
amelyet egy keletrõl
jött kereskedõtõl vett meg az õsszel.
A földje meg a jószága volt minden gondja
; a barbárokat, meg a kínálkozó jó
üzletet már elfelejtette. Folyt is vígan a
munka. Megteltek a barázdák az aranyszínû
maggal, s a borona nyomán eltûntek a
nedves fekete földben a szemek, hogy néhány
hónap mulva ringó kalászba
szökkenve, sokszorosan fizessék meg a gondos gazdának
a reájuk fordított munkát.
Közben a jószágra is gondolni kellett, amely
a téli istállózás után vágyott
ki a
szabadba, a friss legelõre. Nosza, elõ a gyerekekkel.
Melyikre lehet bízni a
jószágot ? Az egyik fiú, aki a mult évben
pásztorkodott, már kinõtt ebbõl a
mesterségbõl, reá a mezei munkánál
van szükség, meg a vadászatnál. De
felcseperedett a másik fiú ; most ezen a sor. Az
atyja és a nagy fiú, kioktatják
a legénykét, aki büszke, hogy már reá
is bíznak valamit.
Különösen a kóborló barbároktól
óvják és a lelkére kötik, hogy ne engedje
a
nyájat az erdõ felé kóborolni, mert
onnan könnyen érheti támadás. Különben
ott
lesz vele a ház kedvence, a virgonc kis juhászkutya,
amely jobban tud vigyázni a
nyájra, mint tíz pásztor. A fiú erõsködik,
hogy nem lesz semmi baj, hiszen a
mult évben sokszor volt a bátyjával a legelõn,
ismeri a környéket, ismeri a
jószágot ; nyugodtan rábízhatják.
A gazda nem kételkedik fia ügyességében,
megbízik benne és megnyugodva néz a legényke
után, amikor a téli szállásról a
partra özönlõ juhok és kecskék nyomában
víg dalolással halad a legelõ felé. Most
a nagyobbik fiúra kerül a sor, a gazda neki is kiosztja
a munkát. Nézze meg az
új erdei földet, vajjon szépen kel-e a vetés,
lehet-e jó termést várni az
újfajta gabonából. De fegyvert is vigyen magával,
hátha vaddal kerül szembe,
vagy barbárok támadnak reá. Sohasem árt
az elõvigyázatosság az erdõ közelében.
A
legény örömmel készülõdik.
Szereti a természetet, a magányt és szereti a
veszedelmet itt. Az atyja kedvteléssel nézi a szép
száll legényt, aki egy év
alatt hirtelen férfivá serdült. Igazi díszpéldánya
a fajának. Hatalmas, de
minden részében arányos termetén, széles,
domború mellkasán megfeszül a bõrbõl
készült ruha. A karja, a lába csupa izom, csupa
erõ. Kerek fejét sûrû, fekete,
vállig lógó fürtök övezik,
a homlokán széles bronzkarikával leszorítva.
Magas homloka kidudorodó szemöldökívvel
kezdõdik, mely alól élénken villognak
elõ értelmes szemei. Az állát, arcát
fekete szakáll díszíti, félig elfödve
a
kiugró arccsontokat és enyhítve az arcvonások
durvaságát. A legény készülõdése
nem tart sokáig. Hamarosan elõkeresi három
méter hosszú lándzsáját, amelynek
végén harminc centiméter hosszú háromszögletes
bronzhegy csillog. Izmos karjával
könnyedén emeli fel a félelmetes fegyvert, néhányszor
megsuhogtatja a levegõben,
hogy mozgásba hozza kissé elpuhult izmait. Más
fegyverre nincs is szüksége,
ezzel olyan jól bánik, hogy bátran szembeszállhat
állatta, emberrel. Még csak a
bõriszákját keríti elõ, amelyet
az édesanyja már teletömött többnapra való
eleséggel : kerek, lepényalakú kenyerekkel
és szárított hallal. Most füttyent a
kutyáinak, majd elbúcsúzik a szüleitõl
és két kutyájával együtt beleugrik az
egyik cölöphöz kötözött csónakba.
Már nekilendül az evezésnek, amikor eszébe
jut, hogy valakinek vissza is kell hozni a partról a csónakot.
Az atyjának dolga
van a magtárban ; nem mehet vele. Hamar elõ kell
keresni valamelyik gyereket. De
hiába kiált, egyik sincs kéznél. Csak
a nagy leány van otthon, de az is el van
foglalva a konyhában ; búzát õröl
a kézimalommal. A legény türelmetlenkedik,
nógatja a leányt, hogy jöjjön vele. Negyedóra
alatt már itthon is lehet. A
leány, bár nem szívesen, enged az unszolásnak.
Kissé rendbeszedi bõrbõl szabott, ujjatlan
ruháját, bronztûkkel és fésûkkel
feltûzi dús fekete haját, majd beleugrik a
csónakba. A keskeny lélekvesztõ, az
izmos legény erõteljes evezõcsapásaitól
hajtva, gyorsan siklik át a cölöperdõn,
majd szinte repülve szeli át a tavat. Alig telik el
öt perc, már partot érnek. A
fiú kiugrik a fövenyre, vidám csaholással
ugrándozva követik a kutyái. Néhány
rövid búcsúszó, s a legény vidám
kurjongatás közben máris nekivág az erdõ
felé
vezetõ ösvénynek. A leány egyideig követi
a szemével a deli ifjút, azután az
evezõpadra ül, kezében fogja az evezõt
és erõs, biztos csapásokkal visszaevez a
faluba. Otthon üresen találja a házat. Az anyja
a szomszédba látogatott egy kis
tereferére, az atyja bizonyára kiment a partra, hogy
utánanézzen a jószágnak. A
leány egyedül van, ráér munkaközben
kissé ábrándozni. nagy bánat és gond
emészti
szegénynek a szívét. Beleszeretett egy derék
legénybe, aki azonban szegény, mint
a templom egere. Mindössze néhány kecskéje
és juha van ; még arra sincs módja,
hogy bronzot vásároljon a keleti kereskedõktõl,
vagy bronzfegyvereket,
szerszámokat vásároljon a falu fegyverkovácsától.
Még most is kõbaltát használ,
mint a nagyapja. Ezzel ugyan nehezen fogja kivágni a három
szálfát és kifaragni
belõle a három cölöpöt. Sokáig
kell a lánynak várnia, míg kedvese a tóba veri
a
cölöpöket, jeléül annak, hogy nõsülni
akar.
Már egy hónapja ígérgeti a legény,
hogy hamarosan elkészül a cölöpökkel, s még
mindig nem hozta el az erdõbõl õket, hogy
komoly szándékát bizonyítsa. Miközben
a leány lelke elkalandozott az ábrándok világába,
azalatt szorgos keze fürgén
végzi a reábízott munkát. A padlásról
lehoz egy kéve gabonát és óvatosan
szétteregeti a tûz fölött. A tûz belekap
a szalmába, leégeti a szemekrõl a
pelyvát, s a szemek kissé megpörkölõdve
kiperegnek belõle. Most össze sepri a
szemeket és a lapos malomkõre öntve, lisztté
dörzsöli a zúzókõvel. Eközben
beesteledik. A gyerekek egyenkint hazaszállingóznak,
majd az anyjuk is hazajön a
szomszédasszonytól, akivel alaposan kibeszélte,
kipletykázta magát. Hamarosan
nekifog a vacsorakészítésnek, mert mindgyárt
itthon lesz az ura. A gazda azonban
szokatlanul késik ; már sötét este van,
mire hazaérkezik. Máskor derûs arcán
sötét gond ül, mogorván köszönti
a családját, szótlanul fogyasztja el a
vacsoráját és alig nyelte le az utolsó
falatot, máris felugrik és kimegy a
házból. Az asszony látja, érzi, hogy
valami nagy dologra készül az ura.
Utánalopózkodik, hogy megtudja, mi emészti
a férfi lelkét. A fegyvertárba
találja ahol nyílhegyeket, lándzsavégeket,
baltákat válogat. Dühösen mordul az
asszonyra, amikor megkérdezi, hogy miben töri a fejét.
De késõbb megenyhül a
haragja és elmondja, hogy a parton egy barbárral
találkozott, egyikkel azok
közül, akik az õsszel üzletet ajánlottak.
A vöröshajú barbár gyönyörû
borostyánköveket mutatott neki és felajánlotta,
hogy még szebb darabokat hoz, ha cserébe fegyvereket
ad. Az alkut megkötötték. A
barbár és a társai a túlsó öbölben
várják. Az éjjel odaevez és megcsinálja
a
csereüzletet. Az asszony megdöbben, majd kérlelni
kezdi az urát, hogy ne szegje
meg a szigorú tilalmat, gondoljon az öregek intõ
szavára, ne juttasson
fegyvereket a kegyetlen ellenség kezébe. A férfi
azonban nem hallgat reá.
Elõhívja a szolgáját és az egyik
csónakhoz viteti a kikészített fegyvereket. Van
ott vagy száz darab különbözõ harci
szerszám, csillogó, vadonatúj valamennyi. Az
asszony még egyszer próbálja lebeszélni
a férjét a kockázatos vállalkozásról,
de
az hajthatatlan. Mogorván ugrik bele a csónakba,
amelybe a fegyvereket
rejtették, majd int a szolgájának, hogy szálljon
a másik csónakba. Mindez
hangtalanul, gyorsan történik, s néhány
perc mulva a két csónak nesztelenül
siklik ki a cölöpök közül a sötét
éjszaka leplébe burkolt tóra. Hosszú ideig
kell evezni, míg a megjelölt helyre érnek. Virrad,
mire a két csónak besiklik az
elrejtett öbölbe. A barbárok már ott állnak
a parton. A fövenyen szép sorjában
feküsznek a kiterített bõrök, mellettük
egy csomóban a drága borostyánkõ.
Emberünk óvatos, nem evez a partra, hanem vagy két
kõhajtásnyi távolságból kezd
alkudni a barbárokkal. Sokáig tart az alku, mert
a kapzsi barbárok keveset
akarnak adni a fegyverekért. Végre megegyeznek és
következik az áru kicserélése.
A barbárok kirakják a víz szélére
a kialkudott árút, a borostyánkõdarabokat és
a bõröket, emberünk pedig kiúszik a partra,
megszámolja az árút, megvizsgálja
hogy kifogástalan-e, a miután rendben találja,
az üzlet megkötése jeléül kezet
fog a barbárok vezetõjével és visszaad
neki egy borostyánkövet. Azután a hátára
kötözi a bõröket és egyikbe becsomagolva
a borostyánköveket, nehéz terhével
visszaúszik az üres csónakhoz el elhelyezi benne
a drága portékát. Most szolgára
kerül a sor. neki kell kievezni a partra fegyverekkel. A barbárok
kapzsi
türelmetlenséggel várják és a
vízbe gázolva megrohanják a csónakot, hogy
mielõbb
hozzájussanak a kincshez. vad mohósággal dobálják
ki a partra a csillogó
fegyvereket ; vezetõjük gyorsan összeszámolja
és dühösen állapítja meg, hogy a
vízilakó becsapta õket. Kevesebb fegyver van,
mint amennyit kialkudtak. A
feldühödt barbárok vadul rohantak a csónak
felé, amelyen a szolga el akart
inallni. Egyikük utána ugrik a vízbe, néhány
erõteljes karcsapással el is éri és
megragadja at evezõt. A szolgának nincs más
menekvése, a vízbe kell dobnia
magát, hogy úszva eljuthasson a másik csónakhoz.
Gyorsan cselekszik, s mire a
barbárok fegyverhez kapnak, a víz alatt nagy darabot
úszva már el is éri gazdája
csónakját. Egy-két hatalmas evezõcsapás,
s már kõnyilak lõtávolán kívül
van a
csónak. A vízilakók vidáman integetnek
a szitkozódó barbárok felé.
A barbárok égnek a bosszúvágytól.
Az egész falun akarják megtorolni a rajtuk
esett szégyent. Tervük máris kész. Egyikük
beleül a birtokukban maradt csónakba
és a part mentén, a bokrok védõ leple
alatt, a vízifaluval szemben levõ part
felé evez. A többi a parton lopózkodnak utána.
Este van, mire a vízifalu
közelébe érnek. Itt tanácskozást
tartanak és elhatározzák, hogy megtámadják
a
falút, a lakóit legyilkolják és elrabolnak
mindent, amit tudnak. Ehhez a
támadáshoz azonban kevesen vannak, össze kell
hívni a törzs többi harcosait is ;
azután meg a vízilakótól vásárolt
fegyvereket is jó lesz elkészíteni, mert
szükségük lehet a jobbfajta harcieszközökre.
Nem sietnek a támadással, ráér az a
következõ éjjelen is. Egy nap alatt mindent
jól elõkészítethetnek, így biztos
lesz a siker. Mialatt a cölöpfaluban gondtalanul folyt
a napi munka, mialatt a
barbárok bosszúvágyának felidézõje
boldogan rakosgatta biztos rejtekhelyre a
ravasz cselfogással szerzett kincseket, azalatt a parti
erdõsûrûjében egy nagy
csapat vöröshajú barbár ügyes kézzel
faragta a nyílvesszõket és lándzsarudakat.
Mire leszállt az est, egy nagy csomó bronzhegyû
nyíllal és bronzvégû lándzsával
felfegyverzett kegyetlen harcos leste a bosszú órájának
elkövetkezését. Az éj
kedvezett a támadásra készülõknek.
Sûrû felhõk födték az égboltozatot
és
koromsötétség borult a tóra. A vezér
most megadta a jelt.
A csónakos elindult a parti sûrûbõl
és nesztelen evezõcsapásokkal haladt a
cölöpfalú felé. amelynek körvonalait
csak az õ hiúzszeme tudta kivenni. Óvatosan
siklott be a cölöpök közé. Kutató
szeme belefúródott a sötétségbe, s csakhamar
magtalálta, amit keresett. A cölöphöz kötözve
több csónak ringott a vizen.
Halkan melléjük evezett, egymásután leoldott
közülük nyolcat és egymás sorjába
kötözve, visszaevezett velük a társihoz.
Néhány perc alatt támadásra készen
állott a kis hajóraj. egy-egy csónakba négyen
fértek el, de volt öblösebb csónak
is, amelyben többen is el tudtak helyezkedni. Lehettek összesen
vagy ötvenen,
csupa elszánt, kegyetlen harcos. Már pitymallott,
mire a rablók a cölöpfaluhoz
értek. A lakosság még hajnali álmát
aludta. Egyszerre a falu egyik végén
felcsaptak a lángok, ugyanekkor a barbárok vad üvöltéssel
rohanták meg a házakat
és megkezdõdött a mohó rablás
és szörnyû mészárlás. Mire az álmukból
felriasztott férfiak észbekaptak, a barbárok
már végeztek is legtöbbjükkel,
legyilkolták vagy lefegyverezték õket, s közben
lemészárolták vagy a vízbe
dobálták az eléjük került asszonyokat
és gyermekeket is, akik rémülten
igyekeztek menekülni az égõ faluból.
Mindez nagyon rövid ideig tartott ; mire a Nap izzó
korongja felbukkant a
keleti horizonton, a rõthajú rablók a kincsekkel
megrakott csónakokon már a part
felé eveztek, vad kárörömmel integetve
az égõ falu felé, amelynek - egyetlen
ember kapzsisága miatt - betelt a végzete.
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
Az ördög és a gabonakörök
Teltek múltak a hetek azóta, hogy Józsi bácsi
elkártyázta a halál kaszáját.
A faluban az élet a szokásos mederben folyt. Az emberek
kijártak a mezôkre
dolgozni, utánaa kocsmákba verekedni, Józsi
bácsi pedig unatkozott. Igaz
elfogott néhány betyárt, néhány
tolvajt, idônként kaszával kergette el a
földekrôl a garabonciásokat, de mindez nem jelentett
olyan különösebb szellemi
szórakozást. Egy nap, amikor Józsi bácsi
egy ivóverseny megnyerése után, -
amikor a fél falu férfilakosságát az
asztal alá itta, sokan emlegetik azt a
szégyenteljes napot amikor egy ismeretlen életkorú
öregember lepipálta ivásban a
falu legjobbjait, de ez másik történet- szóval
otthon az említett verseny után
otthon épp esti imáját tartotta, hirtelen
egy villámlás következtében Piri néni
akit csak mindenki Pii néninek hív, mert a vénboszorkánynak
már nincsenek fogai
és nemtudja rendesen megértteni magát az emberekkkel
és senki sem jön rá hogy a
pii az tulajdonképpena Piri egy alakja - egy villám
belecsapott Gazsi nevû
tehenébe, utána egy gyors zápor földigáztatta
a hazafelé igyekvô kapásokat és
egyébeket, egy hatalmas villanással egy alak jelent
meg Józsi bácsi házának
ajtaja elôtt. Józsi bácsit a káromkodásokat
hallva megelégedés töltötte el. Na
legalábbaz a mocskos dög nem fogja lelegelni a mérges
orchide agyûjteményemet,
hogy aztán fizethessem a bírónak a rádióaktív
tej okozta károkat. Hirtelen az
ajtó szélesre tárult és egy alak tûnt
fel a küszöbön. Alakja kis jóindulattal
volt embernek nevezhetô. A lábán paták
voltak. A kezein szépen pedikûrözött
körmök. Fején szarvak. Orrából,
ami leginkább egy disznóéra emlékeztetett egy
karika lógott ki. Széles mellkasát egy I love
Techno felirat díszítette. A
lábaira egy Lee felirattal ellátott parasztgatyát
húzott. Az alak egy villámlás
közepette tett egy lépést utána a homlokátfogva
hátralépett.
- Ááá, azt a mindenit. - mondta - Józsibátyám
mér' nem tudja magasabbra építenia
bejáratot. Az ember mindíg bezúzza a homlokát,
ha belép.
- Ez egy fajta riasztórendszer. Automatikusan leütia
betörôt, de marhákat is
szoktak a henteslegények itt átvezetni. Nade kedves
garabonciás barátom miért
jöttél hozzám? Szerintem már így
is elég emberinek nézel ki.
- Áh, most nem azért jöttem Józsi bácsi.
Most valami sokkal fontosabb miatt.
Valami mindig lenyomja a gabonát és mindig fel kell
állítanom egyenként, mert
nem akarom hogy az emberek pánikba essenek és menekülni
kezdjenek - mondta a
garabonciás. Józsibácsi már rájött
hogy a rettegett gabonakörökkel van dolga.
Miután egy egész estét egy holland vagy valami
ilyesmi nemzetiségû úrral
töltötte egy pöcegödörben összezárva,
elég sokat megtudott ezekrôl a dolgokról.
Elképzelte, hogy milyen lenne az, ha Pista, az egyik barátja,
aki mindig a
termésrôl panaszkodik, hogy nem tudja betakarítani
elég gyorsan, egy
antigravitációs traktorral learatná az egész
táblát. Vagy ha Gazsi, a tehén,
rakétasebességgel kétszer annyi radioaktív
tejet adna, egy adag hormontól.
Összeborzadva megrázta a fejét és a garabonciásra
nézett, aki épp az állánlévô
gyapjat próbálta leborotválni Józsi
bácsi villanyborovájával. De amikor rájött,
hogy a rossz végét használjaés megcsapta
a házi akkumulátorból jövô áram,
akkor
inkább letett ezenirányú próbálkozásáról.
Józsi bácsi pedig felkapta öreg
korához képest fiatalosan a kaszáját
és lehajolt a komondorjához.
- Leonardo el akarsz velem jönnni egy kis kalandra? - kérdezte.
Erre a kutya
felállt és képennyalta Józsibácsit.
- Tehát jön - mondta Józsi bácsi. - Nem
veszel észre rajtam valamit? - kérdezte
a garabonciás. - Szép a frizurád, Alkar -
mondta Józsi bácsi. - Mást nem? -
kérdezte csalódottan Alkar. - Nem. - Nem csíped
a patkóm? - kérdezte- Dehogynem,
csak mutasd meg. - mondta Józsi bácsi. Erre a garabonciás
felemelte patáját, ami
ezüstszögekkel volt kiverve és kis csillagok voltak
rajta.
- Hadd lássam csak - Józsi bácsi közelebbhúzta
a lábat a szeméhez, mire
szerencsétlen Alkar úgymond pofára esett.
Józsi bácsi pedig kaszáját a földre
ejtve hétféle irányban megcsavarta Alkar lábait.
Miután már szerencsétlen Alkar
lába szinte élettelenül függött, Józsi
bácsi ezt mondta.
- Szép, de induljunk. Nem állhatunk itt egész
éjjel. - azzal a garbonciás
felugrott és Józsi bácsival és a kutyával
karöltve elindultak a tett színhelye
felé.
*
- Ez az. - mondta a garabonciás, amikor a búzamezô
széléhez érkeztek. A
garabonciás majdnem a mezô közepén állt,
míg Józsibácsi a tábla szélérôl
figyelt.
- Mért nem jössz be Józsi bácsi? - kérdezte
Alkar. - Hát én úgy hallottam hogy
ezek a körök veszélyesek. - mondta Józsi
bácsi. A garabonciás úgy ugrott ki a
körbôl, mint akit megcsíptek. - Ha megvizsgálni
nem tudjuk, akkor mit
csináljunk? - kérdezte. - Hát, mivel a sugárzás
mindenhol ugyanúgy hat, én azt
javaslom, hogy várjuk meg amíg megérkeznek.
- mondta Józsi bácsi, azzal<
letelepedett a földre és pipázni kezdett. A
garabonciás eddig úgy próbálta
levágni a haját, hogy közben a szarvait se sértse
meg, de amikor kishíján
levágta a saját fejét, mert nem tudni miért,
de a nyakánál kezdte. Nemsokára
bealkonyodott és megjelentek az elsô csillagok. Hirtelen
az egyik csillag
mozogni kezdett. Józsi bácsi úgy tippelt repülô,
de mivel akkor a légi
kivilágításnak írmagját se ismerték,
kivéve Nagysömjödén, ahol a Kerutaky
cigányt úgy dobta ki a felesége a házból
egy átivott éjszaka után, hogy annak a
kezében volt a lámpása. És így
a szomszéd vályújába esett. Egy ideig mindenki
azt hitte hogy tud repülni, de miután többször
is ledobálták a templom
toronytetejérôl, inkább letettek róla.
A fényesség egyre közeledett hozzájuk.
Nemsokára az alakját is láthatták.
Csészealj alakú volt, a tetején pedig valami
irányítófülke lehetett. Szép simán
ereszkedett rá a gabonára. A garabonciás csak
némán a fejéhez kapott, tudta a
feladat fontosabb. Nemígy Józsi bácsi kutyája,
aki felugrott és elkezdett
ugatni. Az ufó rémülten menekült onnan.
Ez megismétlôdött még néhányszor,
mire
Józsi bácsi megunta és a kutyát otthon
kikötötte.
Végül az ötödik éjszakán sikerrel
jártak. Az ufó közvetlen közelükben landolt.
Józsi bácsi pedig felállt és odasétált,
mire az ufó ajtaja kinyílt és egy magas
szôke lény lépett ki az ajtón.
- Üdvözlet földlakó - mondta. - Üdvözlet
ûrlakó - mondta Józsi bácsi - Miért
szálltok le mindíg pont a mi mezônkön?
- Ez hosszabb tárgyalást ig&ényel - mondta
a lény. - Gyere be.
A lény Józsi bácsit átvezette bizonyos
folyosókon és alagutakon, mire egy
terembe értek. Ahol a berendezést néhány
pult és szék adta. A lény leültette
Józsi bácsit az egyik székre, ô pedig
a másikra ült.
- A nevem Tra hukk nok - mondta a lény, miközben Józsi
bácsi fejére egy sisakot
erôsítettek. - A tied pedig a képernyô
szerint Józsi bácsi, vagy Kovács József,
de most melyik az igazi neved?
- A második, de mindenki csak Józsi bácsinak
hív. Miért szálltok le mindíg a
földünkön? - kérdezte Józsi bácsi,
miközben a hajó veszélyes ívben oldalra dôlt
és mindent és mindenkit aki nem volt rögzítve,
a szoba másik végébe sodort,
utána megint a másikvégébe egy újabb
dôlés alkalmával.
Kôzben pedig Józsi bácsi és az ufó
jól elbeszélgettek és megegyeztek egy újabb
találkozóban.
*
- Na mi volt? - kérdezte a garabonciás. - Hát
többet nem szállnak itt le, azt
megígérték. - mondta Józsi bácsi
- U'gyhogy márcsak ma kell egyengettned a
szálakat, de szerintem le is arathatod, már épp
eléggé megérett, meg egyébként
túl alacsony a népszerûségi indexed
a faluban - mondta Józsi bácsi, mire a
garabonciásartca elkomorult. - A micsodám? - kérdezte
felháborodva. - Nem
fontos. Na szóval amíg aratsz, elmesélheted
nekem miért hívnak téged Alkarnak.
- Hát - mondta a garabonciás, - azért mert
én vagyok a titkár. Az igazgatót
Felkarnak, a vezért pedig Vezérkarnak hívják.-
Aha - mondta Józsi bácsi - De
igazán elkezdhetnéd learatni a termést. Mit
szólnak majd a falusiak, ha nem
aratod le? - a garbonciás pedig elkezdte learatnia termést.
Józsi bácsi pedig
hazaballagotta jól megérdemelt pihenéséért.
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)
Robert Fulghum
Tûnôdések hétköznapi dolgokról
( elsô részlet)
Ez a kedves hölgy a szomszédom. Most lép
ki az ajtón, munkába megy, és éppen a
"csinosnak érzem magam" hangulatban van. Bezárja
az ajtót és útnak indul a
szokásos holmijával: retikül, uzsonna, sporttáska
az aerobicfelszereléssel és a
szemetesvödör. Megfordul, észrevesz, mosolyogva
üdvözöl és elindul. Alig tesz
néhány lépést, egyszer csak felsikolt:
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
(Szó szerint idéztem.) Mint
egy tûzoltó szirénája. Pókháló!
Teljes erejébôl belesétált egy pókhálóba!
Jogosan merül fel benne a kérdés: akkor most
hol a pók?
A csomagokat a szélrózsa minden irányába
szerteszórja, közben akrobatikus,
ôrjöngô táncot jár, mint egy felhevült,
párzásra kész gólya. Az arcát és
a haját
tapogatja, és újult erôvel felsikít:
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Megpróbál bejutni a bejárati
ajtón anélkül, hogy a zárat kinyitná,
Újra megpróbálja,
beletöri a kulcsot a zárba. A hátsó ajtóhoz
rohan, s közben az ÁÁÁÁÁÁáááááá
Doppler-effektusa hangzik.
Ugyanaz a jelenet a másik fél szemszögébôl:
me a pók. Átlagos külsejû,
középszürke, középkorú pókhölgy.
Pirkadat elôtt kelt, azóta szövi a hálóját,
minden a legnagyobb rendben halad. Szép idô van, nem
fúj a szél, a levegô
páratartalma a szálragadás szempontjából
optimális. Ellenôrzi a rögzítési
pontokat, miközben a szúnyogokra gondol, amiket
reggelire fogyaszt majd. Pompás
kedvében van, duzzad a tettvágytól. És
ekkor elszabadul a poklok pokla:
földrengés, tornádó, vulkánkitörés.
A háló elszakad, és egy ôrjöngve hadonászó,
mozgó szénakazal köré tekeredik. Egy
hatalmas, kipingált húsdarab olyan hangot
hallat, amihez foghatót a pók még soha életében
nem hallott: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Ahhoz túl nagy, hogy behálózzam és
késôbb megegyem, ahhoz túl sokat ficánkol,
hogy leszorítsam.
Ugorjak rá vagy várjak és reménykedjek?
Bújjak el netán?
A pókhölgy embert fogott. Jogosan merül
fel benne a kérdés: Hová megy ez az
ember és mit csinál, ha odaér? A szomszédasszony
azt hiszi, a pók akkora mint
egy homár, hatalmas szája van és mérgezô
fullánkjai. A szomszédasszony minden
bizonnyal meztelenre vetkôzik, megfürdik és hajat
mos, hogy biztosan
megszabaduljon tôle. Valószínûleg teljesen
át is öltözik, nehogy pókgazdává
váljon.
A pók pedig? Nos, ha mindezt túléli,
lesz mit mesélnie arról a valamirôl, ami
EKKORA VOLT. "És látnotok kellet volna a SZÁJÁT!"
A pókok, ezek a bámulatra méltó
teremtmények már vagy 350 millió éve élnek
a
Földön, úgyhogy gyakorlatilag bármivel
megbirkóznak. Sokan is vannak, 60-70 ezer
jut minden kertvárosi négyszögölre.
Legjobban a hálót irigylem tôlük. Képzeld
csak el, milyen lenne, ha az emberek
is rendelkeznének a pókok eme képességével,
ha volna a gerincünk tövénél egy
hatlyukú nyílás, amivel méterszámra
állíthatnánk elô azt az üvegszálhoz
hasonlatos valamit! Gyerekjáték lenne a csomagolás.
A hegymászás
pedig csak komolytalan szórakozás. Gondolj az olimpiára!
Új távlatok nyílnának a
gyermeknemzésben és nevelésben. Az embernek
szinte beleborsódzik a háta, ha csak
elképzeli. Takarításkor azonban minden bizonnyal
gondot okoznának az ember
nagyságú hálók.
Ez a história egy dalt juttatott az eszembe. Te is
ismered, és szüleid és
gyermekeid is. Az incifinci pókról szól: "Megy
föl az incifinci pók az ereszen /
Elkapja esô, lemossa fergeteg. / De elapad az ár,
ha a nap felragyog / S újra
megy az incifinci pók." Éneklés közben
mutogatni is kell, tudod.
Hogy van ez? Miért ismerjük mindannyian ezt a
dalt? Miért tanítjuk
gyermekeinknek? Hiszen igazán kedvezô színben
tünteti fel a pókokat, senki nem
kezd ÁÁÁÁÁÁÁÁ-t
üvölteni miközben énekli. Talán azért,
mert az élet nagy
kalandját olyan világosan és egyszerûen
ábrázolja. A pici állat kalandra vágyik.
Meglátja az ereszcsatornát - hosszú sötét
alagút, mely felfelé, a fénybe visz. A
pók gondolkodás nélkül nekivág.
Csapások sújtják: esô, özönvíz,
a hatalmas
elemek. Végül elsodorják a pókot, és
egyszer csak ott találja magát ahonnét
elindult. És azt mondja-e vajon a pók: na, ebbôl
elegem van? Nem! Elôbújik a
nap, fénye elönti a világot, melege megszárítja
a pókot. És a pici lény odamegy
az ereszcsatornához, fölnéz és azt gondolja:
de engem tényleg érdekel, mi van
ott fenn! Most már kicsit okosabban fog hozzá:
elôször az eget kémleli, jobb fogódzókat
keres, elmond egy pókfohászt, aztán
nekivág az ismeretlennek, a fény és még
ki tudja, mi felé.
Hosszú, hosszú idô óta pontosan
ugyanúgy él minden teremtett lény,
katasztrófák, kudarcok, csapások közepette.
Túlélôk vagyunk valamennyien, és
erre tanítjuk gyermekeinket is. Lehet, hogy a pókok
is erre tanítják
gyermekeiket, amúgy pók módra.
A szomszédasszony is túléli a dolgot,
és legközelebb kicsit okosabb lesz,
amikor munkába menet kilép az ajtón.
A pók, ha életben marad, úgyszintén.
Ha pedig nem - van még pók elég, s a
hírek gyorsan terjednek.
Különösen az ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
híre.
Nihil
Üdv : -=Munchausen=-
--- GoldED 2.41+
* Origin: MADHOUSE BBS 215-6234 open 00-24h speed:
33600 (2:371/48)