Folytatás

Nagy Szabó Ferencz Memorialejában (Erd. tört adat. I. k. 168. lap) azt mondja, hogy az ilyefalvi várt a moldovai vajda vette be s 5000 lelket veszte el benne, de ez valószinüleg nagyitva lesz; az azonban megtörténhetett, hogy a törökökkel ott volt a moldovai vajda is.
Hogy ez alkalommal Ilyefalvának minden adománylevele elpusztult, kitetszik e város tanácsának 1785-ben nov. 27-én a gubernium azon rendeletére, hogy minden privilegiumát felküldje, adott jelentésébõl, melyben elmondatik, hogy a várban tartott minden adománylevelök s más régi irományaik 1658-ban a tatárok beütésekor megsemmisültek, elégtek, azonban õk ezen kiváltságok értelmében élvezték régen s most is élvezik mindazok elõjogokat, melyekkel Udvarhely, Kézdi-Vásárhely, Sz.-György és Bereczk bir. (Gubern. 5326/785.) Egy más kérvény (9256/783), melyben az ilyefalvi tanács felhozva, hogy minden prvilegialis levelük a várnak tatárok általi feldúlatásakor elpusztulván, kérik, miszerint a káptalanoknál rendelkezzék a gubernium, hogy Ilyefalvának ott lehetõ privilegialis leveleit kiadják.
S most miután a krónika irónak hazafias feljajdulását, honért sajgó keblünkben viszhangoztattuk, az ezen gyászokmányban emlitett két vár felkeresésére indultunk, hogy a hazának hõsök hamvai által szentesitett temetõjéhez elzarándokolhassunk. Ezen várak egyike minden esetre a templom-kastély, mely ugy épitészeti, mint történeti szempontból érdekes épület levén, ismertetése nem lesz felesleges.
A falu északnyugati végén egy önálló, a Felszegi-pataktól körülfolyt s a térség fölé vagy 200 lábnyira emelkedõ kerek domb tetejét koronázza e kastély (lásd alaprajzát). Közepén fekszik az ujból épült templom A, melyet egy 200 lépés kerületü fül alaku vár BBB környez, ezen ölnyi széles falakkal biró belsõ várnak ugy látszik csak egyetlen négyszög bástyája C volt a déli oldalon, e kapubástyán át történt a bejárás is, erre épült most a templom tornya.
E belsõ vár délnyugati szögletében egy félkör alaku kicsucsorodással D birt, mely hatalmas támoszlopai daczára egybe kezd omladozni.
Az ezen belsõ várt környezõ külsõ vár EEEEE szabálytalan hatszög, bástyákkal, melyekbõl három F. G. H. ötszögü, kettõ pedig K. L. négyszögü: legemelkedettebb a déli homlokzat emeletes bástyája L, hol a felvonó hiddal ellátott kapu állott, s hol a kapuõrök lakosztályai vannak. E külsõ várat mély széles sánczolat MMM övezte körül. Nyugati szögletébõl indult ki a vár földalatti titkos alagutja N, melynek külsõ kijárata a szemben lévõ dombon most is látszik; egy más ily alagut P pedig a déli oldalon, ez a papi lakon alól, hol most is régi vermek vannak, jött ki, néhány évtizeddel ez elõtt még boltivezete is megvolt; most egybeomlott. E várfalak és bástyák most is elég épen állnak fenn, csak is a keleti szögletben lévõ H-val jelzett bástya külsõ falai omladoztak le, de ezt is ki akarják épiteni Ilyefalvának várkastélyukra méltán büszke lakói. Ezen keleti bástya közelében (benn a várban) van egy faragott kõvel kirakott igen mély, s bõ vizü kut R. A bástyák, hol egykor hõsök õrködtek és csatáztak, most a város gabonaraktáraivá vannak átalakitva. A kapubástya lakályos szobáiba pedig a muzsák költöztek, itt lévén a falu, akarám mondani város iskolája.

Könnyebb tájékozhatás kedvéért mellékeljük e templom-kastély alaprajzát.

A kastélyt környezõ széles, mély sánczot, (mely az északi oldalon, hol a hegymeredeken hanyatlik megszünik) pátriának nevezik; talán régi czélzás arra, hogy voltak idõk, midõn a haza csak az ily védsánczokon belül létezett. A toronyból gyönyörü kilátás nyilik a bûbájos Háromszékre s a nagyszerü Barczára.
Ismerjük már Ilyefalva ezen fellegvárát, melyet képben mutatunk be; de még ezenkivül kellett valahol Ilyefalván egy várnak lenni, mert Fuchs is egy vár (arx) és egy erõsségrõl (castrumról) tesz emlitést, és a krónikában is két várról beszél az iró.

Az ilyefalvi templom-kastélynak nyugatoldali látképe.

Én eleget puhatolódtam ezen második erõd után s összejártam ugy a határt, mint az erdõket, de sehol egy második erõd nyomaira nem akadhattam, és igy valószinü, hogy a kérdéses arx és castrum is benne foglaltatott a leirt kettõs várkastélyba, a castrum alatt belsõ, az arx alatt a nagyobb külsõ kastély értetõdvén.
Van ugyan az Ilye-patak mellett fenn az erdõk aljában a Sármány táján egy Forrósdomb nevü hely, hol az eke régi falromokat, fokos téglákat és cserépdarabokat forgat fel, s van is némi homályos hagyomány, hogy ott régen vár állott, sõt az Ilyefalvi Judith czimü régi regényben szerepel is, de a hely fekvése nem olyan, hogy ott vár lehetett volna; inkább vagyok hajlandó azt hinni, hogy régen Ilyefalva itten az erdõkben elrejtve feküdt. E völgyben néhány éve nagy kõszéntelepet fedeztek fel, mely használatlanul hever. Fennebb Száldobos oldalában egy ásványosviz buzog fel, melyet az elõpatakival ugyanazonos hatásunak mondanak lenni.
Mielõtt Ilyefalvát elhagynók, egy a siralmas krónikát kiegészitõ hagyományt jegyzek fel. A vár veszedelmekor volt egy Barokk nevü gazdag család (most is létezik e család); ezt is elfogták a tatárok s szijra füzve vonczolták magokkal a Bodza felé; egyik fiunak sikerült megszökni, elbujt tehát egy patak padmalyába (alól kimosott part), hogy a tatárok emberkeresõ kutyáitól menekülhessen, négy napig hallotta e rémes állatok ugatását, csak midõn azokat többé nem hallva, a tatárok távoztára következtetett, jött elõ búv-helyérõl, s Ilyefalvára haza érve, a falut annyira feldulva találta, miszerint saját házukra is csak arról akadt reá, hogy hû kutyája ott õrködött a romok között. – A mult század elején, midõn Rákóczi 8 évig küzdött a nemzeti szabadság kivivására, a székelyek leghûbb, legtántorithatlanabb hivei voltak a nemzeti ügynek, s földjüknek annyiszori feldúlatása után, még akkor is, midõn a gyõzelem reménye tünedezni kezdett, meghódolni nem akartak, ugy hogy 1708-ban is még mindig fenlobogott a forradalom zászlója. A németek, hogy a háromszéki népet féken tarthassak, Ilyefalván és Szt.-Léleken erõs sánczokat emeltek, hova gyalog és lovas õrséget helyezve, azok télben-nyárban ott tanyáztak, s onnan kiütve dúlták, égették Háromszék faluit, s gyilkolták kézre kerithetett lakóit*). Ily s hasonló vészes napokat élt át a nemzet, most jó barát majd ellenség dúlta a hon virányait, most kelet majd nyugat akarta e nemzetet eltiporni, beolvasztani, megsemmisiteni. Ali Pasha, Caraffa, Basta, Rabutin, Ackton, Bukow, mindenik összeesküdött e nemzet élete ellen, s mégis ez életerõs nemzetet lesujtani nem tudták, az a vészbõl, a romok közül mindig phoenixként ujjászületett, minden idõben ott állott a civilizatió véghatárain Európa hû elõörseként, s véres szagatott testével fedezte a mûvelt világot a barbarismus ellen, fennlobogtatva a szabadság és alkotmányosság szent zászlaját. És e nemzet minden fondorkodás daczára élni fog, mert létele európai szükségesség, mert õ hivatását nemesen betölté. – Ilyefalvának elhagyása elõtt meg kell emlékeznünk ezen helység egyik nevezetesebb szülöttjérõl, ilyefalvi Bialis, másként Olasz Ferenczrõl, ki II. Rákóczi György és Apafi korában egyik kitünõbb hõse volt hazánknak, ki a fejedelem oldala mellett küzdve részt vett annak minden hadakozásaiban, ott van Gyalunál s a sebesült fejedelem kimentésében legfõbb tényezõ, a fejedelemnek Váradon történt megöletése után testét Ecsed várába kisérte, s e várat a törökök ellen védte, azután Erdélybe visszatérve, fogarasi várparancsnok, s mint ilyen Ali Pasha ellen védi a rábizott várat, miért az erdélyi hadak fõkapitányává lesz, késõbb székelyhidi, ennek lerontása után somlyói várparancsnok, s mint ilyen a törökök e vidéken való vad gazdálkodásának megakadályozója; s bár Béldi Pállal notáztatott, de késõbb nem csak hogy kegyelmet nyert, hanem érdemeiért nemességre is emeltetett, 1680. márcz. 10-én Fogaras várában Apafi és Lugosi Ferencz aláirásával kiadott nemeslevél által. Ilyefalva nem csak e kiváló hõst, hanem egy nevezetes irót is adott a hazának, Ilyefalvi Istvánban, ki Buchanan Györgynek egy jeles mûvét forditotta magyarra igen szépen zengõ versekben. Nemzeti irodalmunk ezen igen becses és ritkává vált termékének czime ez: „Jephta sive tragoedia Jephte,” nyomatott Kolosvárt 1597-ben; irta pedig azt a szerzõ radnóthi Kendi Ferencz és leánya, Kendi Zsófia számára. Ez igen szép ép példánya megvan az erdélyi muzeum könyvtárában.
Ilyefalván negyed órával alól van Aldoboly, végfaluja Háromszéknek ez oldalról. E falutól nem messze egyesül az Olt a Feketeüggyel, s azután nyugatra kanyarodva alkotja a Székelyföld ragyogó határvonalát. Az Olton átvezetõ hid igen jelentékeny pont volt Háromszék önvédelmi harczaiban (48–49-ben), sokszor kisérté meg ott az ellen betörni, de Gábor Áron ágyui, s a székely hõsök mindig visszaverték õket. Itt mérköztek meg legelébb 1849. febr. 4-én a székely fegyverek a muszkákkal.
Aldoboly nevét a hagyomány onnan származtatja, hogy régen ha ellenség közelgett Háromszékre, mikor az alólról jött, akkor az aldobolyiak, mikor pedig felülrõl, a feldobolyiak verték meg a lármadobot, s befutva a környéket, a nép fegyverragadására hirt adtak. Dobolyban született 1694-ben Borosnyai Lukács János ref. püspök*). 1704-ben a labanczok ugy feldúlták e falut, hogy csak két ház, és a templom maradott épen.
A dobolyi határon, fenn az erdõszélen, egy magaslatot Bás-nak neveznek. Hagyományilag ott Kõkös határán is van Bástelek nevü praedium és rét, van Bás nevü erdõ is; mind ezek a hatalmas várúr birtokai voltak. Rejtett kincset hisz a nép az állitólagos vár helyén, s ott ásogatva sok láncsát, buzogányt és csákányt találtak, de várromnak semmi nyoma nem látszik. Al-Dobolyon alól az Olt partján Büszke nevü helyen sok régi sirt mosott ki a folyam árja. E sirok kerek üst alakuak, különbözõ nagyságuak. Ezen kitudja hány ezred év óta rejtett sirokból már sok érdekes régiség került ki, nagymennyiségü ily alaku hamvvedrek. (Lásd alább.)

Ezek mellett nagy mennyiségü kerek idomu cserepek, melyek rostaszerüleg át vannak lyukgatva, csontok, vaseszközök, vésõk, áldozó kések stb. A sir-üregek égés fekvetekkel (mész és szénporral) vannak tömve, e közt jönnek elõ a fenn vázoltam hamvvedrek. Ezeknek emlitett tartalma, a cserepek durva anyagja, s hüvelyknyi vastagsága kétségtelenül mutatja, hogy azok nem római kor maradványai; s ekként azok vagy a Róma elõtti vagy utáni kor emléktöredékei, mely kort a régészek mûnyelvén barbar kornak neveznek. Visszafordulva innen, hogy utunkon változtassunk, Ilyefalvánál átszálltunk az Olt balpartjára. Ez oldalon vagy 50 láb magas meredek partoldal emelkedik az Olt tere fölé, lépcsõzete azon fennlapálynak, mely az Olt és Feketeügy mélyebben fekvõ völgyei között emelkedik, s mely Szép-Mezõnek hivatik.
Ezen közel egy mérföld széles, háromszög alaku, gyönyörü termékeny fenntéren, – mely elõfokként a két folyó közé ékelõdik – egyetlen falu sincsen, hanem azt köröskörül szélire épült, festõileg sorozott faluk környezik. Ugy látszik, hogy e fennsiknak áldott arany kalászokat termõ hantjait – hová a néprege tündéreknek most elsülyedt arany hidját helyezi – nem akarták beépiteni, hanem lakjaikkal, ragyogóan messze ellátszó tornyaikkal körülkeretelték, kertjeiknek zöldelõ lombjaival körülkoszoruzták azt, ugy hogy a délibáb kedvelte tündérien szép térén csak is az asztagoknak hosszu sora, mint megannyi arany gúla-sor tünik fel, melyek a délibábnak rezgõ képletein gyakran a legcsudásabb csoportoknak, ezüst hullámárban uszó aranyváraknak tetszenek.
Az a szokás, hogy az asztagokat künn a mezõn rakják fel, tudtomra Királyhágón innen, csak is Háromszéken divatos, s az mindenesetre a vagyon tiszteletére mutat; elõidézhette e mellett ezen szokást még az is, hogy Háromszéken igen gyakoriak a tüzvészek, mit néha boszu, de leggyakrabban ügyetlenség és vigyázatlanság is idéz elõ.
A Szépmezõ nyugati Oltra nézõ oldalán van Szotyor, Kilyén, fennebb Gidófalva.
Mi legelõbb is az Ilyefalvával szemben fekvõ Szotyorban szemlélõdünk. Szotyor az 1567-ki regestrumban Zotyor, az 1635-ki lustrában pedig Szatior néven van bejegyezve.
Hogy Szotyorban hajdan vár vagy õrtorony állott, bizonyitja Hunyadi Jánosnak egy donátiója, melyben Lapicida Konrádnak a tövisi és szotyori várak építéseért a hermányi 6 kövü malomnak hatod részét adományozza*). Ez adományt Mátyás király is 1462-ben megerõsiti*). Ezen két okmányból kétségtelen az, hogy Szotyorban régen vár volt, de azért nem következik az, mit Teutsch J. állit*), hogy Szotyor, Barátos és más háromszéki faluk régen a Barczasághoz tartoztak, mert várat nem csak a szász, hanem a székely is szokott volt épiteni, a német elem pedig a Feketeügyön innen soha egy talpalatnyi földet sem birt.
Már most az a kérdés, hogy Szotyorban hol volt a kérdéses vár? mert annak most semmi látható nyomaira nem akadhatunk; vannak ugyan a falu alatt Malomkert nevü helyen némi jelentéktelen falnyomok, de itt, mint a helynév is mutatja, s miként a hagyományok is igazolják, malom állott akkor, midõn a medrét gyakran változtatott Olt Szotyor alatt folyt el, más romok Szotyorban sehol sem találhatók, különben a hely fekvése sem olyan, hogy ottan valamely jelentékenyebb vár állhatott volna, s igy a szotyori kérdéses vár nem lehetett más, mint azon régi templomkastély, mely a mostani templomtól kissé északra feküdt, s melynek lebontott falaiból épült a mostani templom is. Erre a Lapicidának jutalmul adott malomrész csekélységébõl is következtetnünk lehet.
Ezen most teljesen eltünt régi templomból kerülhetett Szotyor egyik igen érdekes régi harangja (a második), melyen egy szép körirat olvasható (egy sorban):

(O Rex Glorie veni cum pace 1426.)

A falu déli szögletén, Köveskert nevü helyen Oriáskõnek nevezett sziklacsúcs van, mely mint czukorsüveg furta ki magát a földbõl; e szikla földtanilag azért nevezetes, mert az a trachyt képzõdéshez tartozik, s mivel ugy a bodoki hegysor, mint az Olt túlparti hegyek határozottan a homokkõ kõzethez tartoznak, alig értelmezhetõ, hogy e trachytszikla hogyan furta ide magát. A szikla tetõlapján egy 5 láb átmérõjü embersarok alaku bemélyedés van, a rege azt mondja, hogy az egy óriás sarkának benyomulása, ki innen egy lépéssel a Brassó feletti Czenkre lépett át, honnan a szikla nevét is származtatják.
Szotyoron felül Sz.-Györgygyel csaknem szemben, szintén a Szépmezõ partszegélyzetén fekszik, még pedig nagyon regényesen Kilyén, melynek nevét Benkõ egy kisé erõltetve Sz.-Chiliántól származtatja. 1332-ben a pápai dézmák regestrumában Kylien néven jön elõ, János nevü lelkésze 1 régi banalist és 4 chulaqueot fizet*). Az 1567-ki regestrumban Kyllyen néven 22 kapuval van bejegyezve.
Kilyénben az unitáriusok temploma igen érdekes gót izlésü épület, mely azonban egészen átalakult elannyira, hogy csak szentélyében ismerhetünk a régi idomokra. A torony alatti ajtó fölé egy a templom hajójában állott s az igazitáskor ide falazott kõ van. E kövön szép virágfüzér közé fogott ezen felirat olvasható (egy sorban):

(Anno M-o 427.)

mely évszám a templom épitési idejét jelölné.
Egyik harangján pedig ferde latin betükkel e körirat van:
„O Rex Glorie Jesv Christe veni cvm pace 1655 me fusa Johannes Neidel Brassovie”.
Kilyén környékén néhány tumulus is van; egy ilyen lenn a réten az Olt partján emelkedik, ezt Törökdombnak nevezik, hihetõleg valamely csata áldozatainak sirhantja az, bár az értelmezhetlen hagyomány azt tartja, hogy határdomb volt a török és német birtok között.
Nem lehet tudni, hogy hol van az a másik tumulus, melyet Benkõ Vezérdombnak nevez. E neve pedig onnan eredett volna, hogy a régi székely grófok e dombra huzott sátorban tartottak törvényszéket, kik elõtt a nép élõszóval elõadván panaszait, peres ügyeit, kihallgattatott mind a két fél s gyors és igazságos itéletet mondatott ki.
E korból, az ambuláns igazságszolgáltatásnak törvényeink által is igazolt ezen korszakából származott a székely népnek perlekedni s törvényekre hivatkozni szeretõ hajlama, s még a késõbbi idõkben is, midõn e hon lakói a népboldogitó alkotmány szárnyai alatt éltek, fennmaradt a székely népnél ezen perlekedési hajlam, a legkisebb, a legcsekélyebb ügyekben is elmentek az általok választott, s bizalmukat teljesen biró tisztviselõkhöz, elpanaszolták kölcsönösen ügyeiket, bajaikat, azt egész ügyvédi ügyességgel indokoltan támogatták, s legtöbb esetben sikerült a peres feleket kibékéltetni, de a Bach-rendszer által behozott paragrafusok és a bélyeg visszatartóztaták a székelynek perlekedõ hajlamát, s csak kikerülhetlen esetekben folyamodtak az oly drágán árult, s gyakran ingadozott törvényes igazság tételhez.
Háromszék székvárosához, Sepsi Sz.-Györgyhöz közelitünk, mely innen Kilyéntõl tekintve igen nagy városias küllemmel bir, a magaslaton fekvõ székház, kórház, a székely ezred volt tisztilakai, s az ódon várkastély övezte reformatum templom a legfestõibb csoportozatot mutatják, valamint ezzel összhangzóan szép e város vidékén a távolibb látkör is. Fölfelé tekintve az Oltnak falu-hintett szép kies völgye tünik fel, hátterében a bükszádi havasoknak gyönyörüen kicsipkézett bérczeivel. Lenn a Barczaság nagyszerü havas óriásaival, közbül Háromszék virányos tere, legnagyobb szélességében, mi itten Sz.-Györgytõl Zágonig 4 mfdet teszen, mert e ponton ütközik egybe azon két völgykoczka, mely Háromszék al- és felvidékét alkotja.
Szebb, ragyogóbb, nagyszerübb táj ennél nem csak honunkban, hanem földrészünkön is kevés van, s mily kevesen vannak még e hon fiai közül is, kik azt ismerik, méltányolják.
Sokan ismerik a külföldet, bebarangolják annak minden országát, ezreket szórnak szét s benn a mi szépet és nagyszerüt a haza nyujt, elhanyagolják, lenézik.
Hogy külföldön utazzunk, az rendén van, mert sok tudni, tanulni valónk van, s a ki utazik azért, hogy hasznos ismereteket gyüjtsön, hogy az ottan látott dolgokat észlelve, itthonn alkalmazza, tudomány, mûvészet, ipar, és gazdászat terén hasznos tanulmányokat tegyen, az bizonnyal nagy szolgálatot teszen a hazának. De azt tegyük azután, midõn honunkat ismerjük, midõn annak szépségi és erkölcsi kincseit kiaknáztuk; mert bizonnyal a ki e hont és az azt lakó népet kellõleg ismeri, az szeretni is fogja, s külföldrõl megtérve sem fogja kicsinyelni, lenézni, fitymálni, mint ez fájdalom, legtöbb esetben történni szokott; azért elsõ kiindulási pontunk hazánk ismerete legyen.

Hosted by www.Geocities.ws