2004 Április 19.hétfõ

Átolvasva a korábbi sorokat,úgy látszik talán egy kicsit túlpörgettem az

érvényesülés vagy az érvényesülni tudás fogalmát,

Már ,már úgy tünik ,hogyl leblokkolt állapotban, valamiféle titkolt vagy

titkos depresszió határán ármánykodom, -feltéve a klasszikus kérdést

"Jövünk vagy megyünk -megyünk vagy maradunk ". Ugyanakkor

elmélyült beszélgetések hatásárra,felvillanni látszik a megoldás

lehetõsége a válasz a feltetett kérdésekre.Kortünetként is felfogható,

egyszerüen csak az idõsik dölt meg egy kicsit, és mit tehetünk

csúszunk lefelé,vagy koncentráltan step by step elindulunk felfelé.

Mindenesetre hogy a képzavart fokozzam át kell jutnunk a tulsó

partra-remélhetõleg nem Kharon ladikján úgy, stixmentében.

A túlpartról viszont ,megfelelõ távolságból látjuk az igyekvõket, a jól vagy

rosszul úszók tömegét,a vágyat hogy csillogó szemmel partra érjenek-

egyféle életmentésátúszás közepette felfogva a régi igazságot fóka

vagy eszkimó.Ehhez még azért adjuk hozzá generációm,amit némi

idõcsusztatással Nagy Generációnak is lehet nevezni, saját identitását

keresve nem nagyon leli magát e széles hazában, söt néha sajátmagát

kergeti .Most ,hogy már ismét a dolgok sürüjében vagyok

mindenképpen látszik,hogy a felvetett problémák valósak a megoldás

bonyolultságát jelzi hogy az egyén érvényesülését a pálya befutását

objektiv tényezõk idõsíkdölés+ellentétek nagyban akadályozzák,

Hát nem erre vágytunk?, megállítani a pillanatot, lefékezni mindent

és felfedzni mindazt, ami ebben a rohanásban csak elsuhanni

láttunk,nincs tehát fontos és fontosabb, hiszen a pillanat ereje feltölt,

eröt ad és pespektívát, a távlat már ott lebeg szemünk elött, talán

csak szivárvány,csalóka napfény az sem számít hiszen már napos

oldalon vagyunk- kinnt, vagy bennt, jövünk vagy megyünk csúszunk,

vagy kapaszkodunk ,nem érdekes top