Some remark b y B e l a B a c s o

The newest Collages, Photo-Transformations of Horkay, in a certain regard are the continuation of the previously established visual
formatting and creating methods.

This are not simple extract ions, or not only the verifications of hisknowledge to select from the wide tradition of visual art, but a
selection for a purpose. In the newest visual theory research there is a higher emphasis on analyzing image anthropology (Hans Belting).

Horkay's artworks are directive by that respect. By giving moreprominent value to the expression of the implied anthropological
substance, to the gesture, to the pose, he does not simply create amore significant work as before, he implies those rudiments (elements)
into his statement.

The anthropologists, and along them the contemporary DADA is notdeterred from the realization, that applying body language and
positioning in the visual creativity process has tremendous meaningvalue.

That applies for Horkay's art also. The power and expression of his workcomes from the application and combination of the redemption of the
meaning, and the statement of gesture, pose and body.

Wolffin stated already in 1921, that the vision has explanatory and illustrative features, meaning we do not simply see, we see something
by
something - by that a vision is able to refer to not only itself, but to assign to a certain relation trough it, which is more than the
ordinary sight itself, since we never see only thepicture.

A picture born by a vision.

Néhány észrevétel,

Horkay újabb muvei, kollázsok, fotó-„átíratok” bizonyos értelemben folytatják a korábban megtalált képi alakítás és képalkotás módozatait.
Nem egyszeru idézések, nem igazolásai annak, hogy tud és akar választani a képi kultúra nagy tradíciójából, hanem valamit valamiért választ. Az újabb képelméleti kísérletekben mind nagyobb hangsúlyt fektetnek a kép-antropológia (Hans Belting) mentén történo értelmezésre. Horkay muvei ebbol a szempontból is újdonságot mutatnak, az idézetben rejlo antropológiai elem – gesztus, pillantás, testtartás stb. kifejezo értéke válik fontossá, nem egyszeruen destruál egy jelentos képet, mint ahogy ezt korábban tette, hanem a képeket mint készletet alkalmazza a kifejezéshez. Az antropológusok, és persze az azzal kortárs DADA nem riadt vissza attól a felismeréstol, hogy a be-állítás, a testtartás jelentéshordozó minoségét felismerje és használja a képalkotásban. Így van ez Horkaynál is, a jelenetezo, képbe rendezo elv a test, a nézés, a gesztus, a mozdulat jelentésképzo erejének használata által történik. Wölfflin már 1921-ben azt állította, hogy a látásnak értelmezo és magyarázó jellege van, tehát nem egyszeruen látunk, hanem valamit valamiként látunk – ami által a kép úgy képes önmagára utalni, hogy folyton vonatkozásba kerül azzal, ami nem o, ami túl van rajta, hiszen sohasem csak a képet látjuk. A kép kép által is születik.

Bacsó Béla

Bela Bacso is professor and chair of Aesthetics at Eötvös Loránd University in Budapest (Hungary).
He has translated Heidegger, Gadamer, etc. into Hungarian. His Hungarian language publications include The Art of Understanding and Understanding Art(1989);
Borderlines: Hermeneutical Essays(1994); The Shadow of the Word: Understanding Paul Celan's Poetry (1996), "Because it is not us that know..."(1999), Writing and Forgetting (2001), as well as a colletion of essays in German, Die Unvermeidbarkeit des Irrtums. Essays zur Hermeneutik Junghans Cuxhaven-Dartford 1997.
Recent publikations: The Will to Truth in. Nietzsche, Epistemology and Philosophy of Science.
Nietzsche and the Sciences II. ed. Babette E.Babich Kluwer Ac. P. 1999., and "Wille zur Wahrheit" als Kunst der Interpretation in.
"Jedes Wort ist ein Vorurteil": Philologie und Philosophie in Nietzsches Denken ed. Manfred Riedel Böhlau Köln/Weimar/Wien1999