Jánk Károlynak
Látod, ez is csak egy hangulat.
Megnevezném,
s megállok félúton. Távol.
(Egy kéz, igen:*
fél a bemutatkozástól.)
Mert már csak hangulatok vannak.
Íze csupán a szavaknak,
s mintha élnél:
világod ők rakják össze,
nem kérdik maradsz-e, jössz-e,
íze, a szaga szavaknak -
maguk a szavak: hallgatnak.
Marad e hangulat, látod.
Névtelenül, félúton. Távol.
(Egy kéz, mely
igen: lemaradt a bemutatkozásról.)
S rám szorul, mint egy hurok:
vers,
melyet megírni nem tudok.------------------
* Pilinszky: Elég