Márton Attila

Pomo paradoxona

Pomo nagyon szerette a női harisnyákat, mindig mikor a feleségével szeretkezett féltucatnyit is fölhúzatott vele. Tulajdonképpen csak addig izgult míg a nő le nem húzta szép sorjában a külömböző színű harisnyákat, szerinte a meztelen lábak fölöttébb szomorú látványt nyújtanak. Ezek után nyilvánvaló, hogy kedvenc ruhadarabja a gumióvszer volt, mióta a világ világ és a Pomo, pomo. Érthető módon, kedvencével a felesége hiányában is elszórakozott. Épp ilyenkor történt az eset. Pomo műanyag kesztyűvel húzta föl a gumióvszert. A lábain nylon zokni. Néhány bemelegítő mozdulat után kellemes testi és lelki feszültség uralkodott el rajta. Az orgazmus alatt azonban hasító fejfájás fogta el és minden ellenálása ellenére, lassan egy-két perc leforgása alatt eltűnt az óvszerben. Hazatérő felesége már nem találta a fürdőszobában, a földön csupán egy-egy pár kesztyű és zokni ill. egy használt gumióvszer hevert.
- Pomo, Pomo merre vagy kiabált az asszoony.
- Hallgass már ! sssss.. itt vagyok, súggta egy hang az óvszerből.
- Hol itt ! horkant fel idegesen a nഉ.
- Itt, a gumióvszerben, szólt vissza elhhaló hangon Pomo.
- Hát mit csinálsz, gyere már ki !
- Nem tudok, tehetetlen vagyok, válaszollt erőtlenül Pomo és aznap már nem is beszélt egyáltalán.
Felesége másnap nyugtalansággal szívében, gumióvszerrel a zsebében, tanácstalanságában elindult a háziorvoshoz. Felülvén a villamosra, az első kanyarban megingott és kihallatszott zsebéből a férje hangja. - Ne menj az orvoshoz, tehetetlen vagyok, mondta. Ezek után a vezető hirtelen fékezett, mire az utasok mind előre dőltek. Én vagyok a hibás, kiáltott fel Pomo a zsebből. Erre mindenki mereven a nőre nézett és néhányan keresztet vettek.
A feleség leszállt, bement az orvoshoz és elmesélte az egész történetet. Gyorsan kapott egy nyugtatót. Elővette bizonyíték gyanánt a beszélő gumióvszert, mire a doktor, aki különben jó szakember hírében állott, egy kettőre felpróbálta és erőszakmentesen megerőszakolta a hölgyet. - Itt vagyok, de tehetetlen, hangzott feel minden egyes lökésnél, ezért az orvos mégiscsak diagnosztizálta a páciensét.

Pomo felesége mindennap hosszú sétákat tett meg új lakhelyén, egy vidéki szanatóriumban. Időnként furcsa hisztérikus hangok törtek ki belőle - Jelen vagyok, de tehetetlen....jelen vagyok, de tehetetlen......
Ez lévén Pomo utolsó értelmes szövegfoszlánya.