Lendvay Éva

Árnyék a falon

Az érinthetetlenek kasztja

Sappho - 2000

Milyen gyönyörü volt


 

Árnyék a falon

Hiányod fáj, mint levágott végtag helye -
Hogy fájhat annyira az, ami nincs?
Az ajtón, min többé soha nem lépsz be
Nem mozdul a kilincs

Odaragasztott nevedet róla
Lekapartam s közben nyeltem a könnyem -

Nem jött le könnyen

Levelet, gyűrűt, aprócska dolgaid
Sorra-szerre mind visszaküldtem
Öröm-foszlányok, szerelem-rongyok
Omlanak elő mégis mindenünnen

A falakat úgysem bonthatja le!
Mondtad gúnyosan új szeretődnek
Mikor naponta újabb roncsokkal
Gyötörtelek, ahogy előkerültek

Dehogynem - a falat is lebontom
Itt nyüzsögnek a mesteremberek
Szétvernek minden téglát röhögve
A díszletet amelyben szerettelek

Fehér foltként a vakolatporban
Világít a szekrényed helye
Ezüst bőrödre a kockás pamutinget
Nem veszed már se fel se le

Miközben ámuldozva nézem
Hogy bújócskázik az ifjuság
Drága testedben, melyre oly dühödt féltéssel
Mosott-vasalt az igazi anyád

Akárcsak én, ő is azt követelte
csak ő szerethessen, senki más
A harcot ő is vereséggel vívta
Ostromolva az elmúlást

Amely immár irdatlan messzeségbe
Sodort minket egymástól el
Téged tőlem, kit időn s halálon kívül
Már soha senki nem ölel

Míg te egyetlen ölelés vagy
Melynek hiánya úgy sajog
Mint elevenen lemetélt végtag
Helye, mint szerelem árnyéka
A szétvert falakon

 

Az érinthetetlenek kasztja

Az érinthetetlenek
akikhez nem szabad hozzányúlni
akik nem ölelhetők
nem csókolhatók
nem simogathatók

akiket senki sem szeret
s ők nem szeretnek már senkit

az érinthetetlenek kasztja:
az öreg nők
szerelemtelenek

 

Sappho - 2000

Senki se sajnálkozzék sorsomon immár,
hogy magam maradtam végül, szerelem nélkül,
s testem helyén égő sivatag lángol -
Ismét van szeretőm,

Nem is egy, kettő; hozzám sohasem hűtlen!
Ime itt van, visszajött újból az Első,
lenge Poesis, homloka csillogó gyémánt.
A másik: jó Thanatosz

 

Milyen gyönyörü volt

Milyen gyönyörü volt
A nyári telehold
A lélegző kert fölött
A csillagok között

Gyönyörü volt a fű
Gyönyörü volt a hó
A szürke fellegek
A háztetők felett

Gyönyörű volt a ház
Az erkély a lakás
A csillogó nagy ablak
Szintere évszakoknak

És még gyönyörü volt
Anyám finom keze
Körmein piciny holdak
Mind gyönyörüek voltak

Gyönyörü gyönyörü volt
Mindaz, ami csak volt
Történt elmúlt lezárult
S ezért gyönyörü volt

S azért iszonyu most
Ami még hátravan
Ami még nem történt meg
Ami még hátra van

Hosted by www.Geocities.ws

1