Az emberi fantázia aligha tud kitalálni cifrább játékot, mint amit az élet játszat velünk!

Ülök a Stockholmi Városi Könyvtár alkalmazottjaként egy internet-kurzuson, s valamikor, mondjuk, az ötödik percben, elõadónk hangján észreveszek valami pici akcentust. Minden stimmel különben: szórend, egyeztetés, de rajta van a hangon valami... plussz szín. Amihez járul egy nem svéd élénkség. Tíz százalék fölös gesztikulálás, legalábbis a svédhez képest. Valamiféle ... kontinentális jelleg. Amikor aztán észlelem azt, hogy - legalábbis az én fülemnek - tökéletes angolsággal ejt ki angol szavakat, arra következtetek, hogy anyanyelvén mondja azokat, s kész a képlet: beleszeretett az angol lány a svéd fiúba, s férjhez ment... Skandináviába.
Aztán hibázok feladatom elvégzésében, segítséget kérek. Tanárnõnk odajön, félig elkészített internet-honoldalamon ott a nevem, mikor azt meglátja, félhangosan hozzámszól - magyarul:
- Honnan jöttél?
Nehezen hallom meg az értelmét szavainak, hiszen mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ebben a környezetben az anyanyelvemen szólnak hozzám, s mikor végül mégis megértem, fordul egyet velem a világ. Õ azzal mit sem törõdve tovább kérdez:
- Hol születtél?
Nézem, most mit válaszoljak: melyik... országban?, ...megyében?, ..városban?
- Brassóban - bököm ki v&égül.
A fejéhez kap. Azt kérdi:
- Mit gondolsz, én hol születttem?
Nem hiszem el, õ mégis mondja:
- Brassóban!
Ilyesmi túl gyakran egyikünkkel sem történt meg, úgyhogy elõjönnek az emlékek, utcaneveket mondunk, kiabálunk felvillanyozódva egymásnak, miket abban a metrómegállóban mindössze mi ketten tudunk, aztán... egyszercsak megmutatja, hogyan kellett megkötni - akkor, az ötvenes évek Romániájában a pionírnyakkendõt. Kendõ nélkül, "szárazon" végigcsinálja két kezével. Félreértés ne essék: Stockholmban mutatja ezt 1999-ben! Pionírnyakkendõnk nincs a stockholmi metrómegállóban, sõt neki még nyolcévesként, ott, Brassóban se lehetett, bár nagyon akarta. Ugyanis bármennyire jól tanult, bármennyire is törekedett, meg-bo-csát-ha-tat-lan-bû-ne-volt: (megérti ezt valaki azok közül, akik abban a pokolban nem éltek?) a család, családja nem sokkal azután Palesztinába emigrált, beadták már, amikor belõle pionír lehetett volna, az emigráláshoz szükséges kérvényeket.

(Megjelent a Brassói Lapok 1999/52-es számában)