Petőfi Sándor -  Európa csendes, újra csendes...
 
  Európa csendes, újra csendes,
  Elzúgtak forradalmai...
  Szégyen reá! lecsendesült, és
  Szabadságát nem vívta ki.
 
  Magára hagyták, egymagára
  A gyáva népek a magyart;
  Lánc csörg minden kézen, csupán a
  Magyar kezében cseng a kard.
 
  De hát kétségbe kell-e esnünk,
  Hát búsuljunk-e emiatt?
  Ellenkezőleg, oh hon, inkább
  Ez légyen, ami lelket ad.
 
  Emelje ez föl lelkeinket,
  Hogy mi vagyunk a lámpafény,
  Mely amidőn a többi alszik,
  Ég a sötétség éjjelén.
 
  Ha a mi fényünk nem lobogna
  A véghetetlen éjen át,
  Azt gondolhatnák fönn az égben,
  Hogy elenyészett a világ.
 
  Tekints reánk, tekints, szabadság,
  Ismerd meg mostan népedet:
  Midőn más könnyet sem mer adni,
  Mi vérrel áldozunk neked.
 
  Vagy kell-e még több, hogy áldásod
  Nem érdemetlen szálljon ránk?
  E hűtlen korban mi utolsó
  Egyetlen híveid valánk!