Paul Verlaine: Szaturnuszi dal


Hajdan a tudósok mélyen hittek benne, - 
s nem hiszem, hogy ma is megcáfolva lenne,
hogy írva az égen, ami bajt vagy jót hoz,
s minden lélek kötve van a csillagokhoz.

/Az éj csodájának e magyarázatát
Sokan kinevették, nem is gondolva át,
hogy kacajuk milyen nevetséges, fáradt./

Nos, kik a szellemek sápadt csillagának,
a Szaturnusznak a jegyében születtek,
azok, megírva áll, oroszlánrészt vettek
mindenből ami fáj, mindenből ami baj.

Képzeletük, amely törékeny és szilaj,
nem törődik azzal, hogy mit akar az Ész.
Ereikben a vér mindent áttörni kész,
lángol, zuhog, ömlik, miként a lávaár
Szikrákká hull benne a fájó ideál. 

Így kell kínlódniuk, s meghalni is talán, -
- ha ugyan halandók vagyunk egyáltalán - 
életük térképét vonásról-vonásra
egy átkos Befolyás logikája ássa.