Ady Endre - Kétkedő Magyar lelkem Én seregem és én népem, Szeretlek én mindenképpen. Hogyha szaladsz üzon s üzten, Megrajonglak buta tüzben. Fájsz, hogy így vagy, fáj, hogy látlak A Sors bús uszitottjának. Fáj, hogy az én éles torkom Ma hurokkal, bénán hordom. Disznók állnak most elébem Röfögően és negéden. S orditó és into vágyam Belepusztul a muszájban. Szeretnék sereget szedni, Sok-sok mindent vissza-venni. Bár csalódna holtát-lelten Én kétkedő, magyar lelkem. 1915 szeptember