Szállj, sólyommadár - Honfoglalás 

Kell még egy szó, mielőtt mennél 
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér
Az úton majd néhol, gondolj reám
Ez a föld a tiéd, ha elmész visszavár 

Néz rám, és lásd, csillagokra lépsz
Néz rám, tova tünt, a régi szenvedés
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény
Tudod jól, hova mész, de végül haza térsz

Szállj, szállj sólyom szárnyán
Három hegyen túl
Szállj, szállj, ott várok rád
Ahol véget ér az út

Úgy kell, hogy te is értsd
Nem indultál hiába
Az a hely ahol élsz
Világnak világa

Az égig érő fának 
Ha nem nő újra ága
Úgy élj te legyél
Virágom virága

Szállj, szállj sólyom szárnyán
Három hegyen túl
Szállj, szállj én várok rád
Ahol véget ér az út

Néz rám, s ne ígérj
Néz rám, sose félj
Ha nincs hely, ahol élj
Indulj hazafelé