AZ EGYIPTOMI MAGYAROK ÉS A SZUDÁNI KUSOK EGYESÜLÉSE

Kr.e. 3200-ban a Nílus völgyébe behatoló Árpádi egyiptomi magyarok a Ménes féle 
honfoglalás következtében nagy országot alkottak maguknak.
Eközben a feketék (SETET-ek) sorozatos vereséget szenvedtek és Asszuán alá 
szorultak vissza. 

Némely Egyiptomi királynál elérték, hogy visszatérjenek Thébáig, de ezek csak 
ideig-óráig sikerültek. 

A visszahúzódó Kusok közül nagy számú SET ember maradt a megszállt területeken, 
akik fokozatosan beleolvadtak az egyiptomi lakosságba. 
Egyiptom hatodik dinasztiájától kezdve Kus népről már nincs szó. 
A harmadik dinasztia idején (kr.e. 2686-2613) amikor még javában folytak a harcok 
a két nép között, a déli határon volt katonaság.

A negyedik dinasztia alatt nagy háború folyt.
Az ötödik dinasztia idején (kr.e. 2333) Egyiptom királya délen felállította az 
első szabályos határkövet. Ezen a feketék nem mehettek át. 
A határlezárással több száz év béke jött el. 

A tizenkettedik dinasztia idején (kr.e. 1990-1780) az egyiptomiak - főként a 
határsértések miatt - a harmadik kőtorlaszig bekebelezték Kusföldet. 
Ez a terült ezer esztendőn át Egyiptom felbomlásáig kr.e. 945-ig, magyar uralom 
alatt maradt. 

Szamnek és Kumnek néven a harmadik kőtorlasznál hatalmas téglaerődök épültek. 
Később Búhon néven egy harmadik téglaerőd is felépült. 

Ebben a hármas erődben alakult meg és állomásozott Egyiptom első számú hadserege. 
A meghódított új területeken a tizenkettedik dinasztia meghódította az AMÉN 
vallást és annak rendszerét. 
Átitatták az egész völgyet egyiptomi magyar kultúrával.