A KUSOK

Az emberi nem egyik legkorábban kialakult népe. Bőrük mahagóni színű, de arcuk 
szabályos európai.

Leszármazottaik ma Etiópiában és Indiában élnek.
Az ókori írók a Kusokat Etiópoknak (égetett arcú ) nevezik. Bár a Biblia megtartja 
a Kus elnevezést. 
A Nílus völgyi Kusok földje (Kusföld) Asszuántól (Asszony hona) Khartoumig 
(ma Észak Szudán) terjed.

A Kusokat az egyiptomi magyarok sokféle néven nevezték. 
Legtöbbet a SETET (sötét) vagy SET név volt használatban, ami a Kusok arcszínére 
vonatkozott. 
A testszínükön kívül, hosszúlábú feketeszínű juhuk alapján is elnevezték. 
E juh hímje a kos, lapos szarvat visel. 

A kos lett tehát a személyazonosságukat jelző népi szimbólumuk. 
Az egyiptomi uralkodóknál többet kos fejjel ábrázolták és kezébe fakost (fokos) 
adtak ami jelképezte, hogy ő a Főkos, nem holmi pásztor. 
Kos szimbólum az a sakál forma kutya, akit Anubisznak hívunk. 

Atilla nagykirályunkat ezért írják a nyugati krónikások kutyától eredőnek mert bár 
egy az egyben lefordították a keleti történelmi forrásokat, de az írásokban rejlő 
szellemiséget átvenni már nem tudták. 
A Kusok állattenyésztő nép volt, eleinte még fémkultúra és városi civilizáció nélkül. 
Értettek a méhészethez, a tej feldolgozáshoz, sajt és túrókészítéshez, valamint 
sertést, kutyát és juhokat tartottak.