MAGYAR-HUN TESTVÉRISÉG KIALAKULÁSA MEZOPOTÁMIÁBAN A Magyar-hun testvériség kialakulását háborúskodás előzte meg. Hol az egyik, hol a másik győzedelmeskedett így idővel belátták, egyik fél sem tudja a másikat megsemmisíteni. Okosabb dolognak tűnt barátságot kötni. A béke alapja az egyenrangúság volt. Közös Magyarországot alkottak. Átfogó közös politikai szervezetet hoztak létre és közös erővel a Régi Kelet felső részét egészen a Földközi-tengerig egységes birodalommá szervezték. Kr.e. 3000 táján (1) Uruk városban alakult ki legelőször egész Mezopotámia összefogása, ahol az első egyesítő Gilgames volt. Utána (2) Úr városában., majd (3) UKUS pateszi (Íj és Nyíl országa), aki után fia és utóda (4) LUGAL ZAGESSI (=Előkelő az Egyesítő) folytatta az egyesítést. Az ötödik egyesítő ISTAR termékenységi Istennő egyik papnőjétől született fattyú gyermek SARGON (SARGUNI SAR ALI) volt. A III. Úr dinasztia (kb. kr.e. 2000) egyesítette a keleti magyar birodalmat. A dinasztia megalapítója UR-NAMMU király (UR ENG-UR = Hungár Úr) lett. Az örökség Babilonra szállt (kr.e. 1700) egy Hun Úrhabra HAM-UR-ABU-ra. Babilon következő uralkodója KOSA, KASSI (kos szimbólumú népágból) lett (kr.e. 1500). Kr.e. 1200 körül a sivatagból beszivárgó idegen népelemek birtokba vették a magyar alapítású Asszír városállamot és kr.e. 13. századtól a kr.e. 7. századig mérhetetlen szenvedést zúdítottak a magyar népekre, felidézve bukásukat és kivándorlásukat.