ELSŐ KIVÁNDORLÁS -
A MAGYAROK ÉSZAKRA VONULÁSA MEZOPOTÁMIÁBA

A legkorábbi felkerekedők az Eritreai partvidékről (Észak-Etiópia) indultak - 
Arábiát megkerülve - a Perzsa-öbölbe.
A kivándorlókat nappapok vezették új hazájukba. Kr. e. 3500 körül értek 40 
nap hajóút után a Tigris és Eufrátesz közötti mocsaras vidékre, ahol 
árpádi - gyér - lakosság élt. 

Öt várost alapítottak. ERI-DU (Úti Tó), UR (Úr) - Romjait máig Mughernek 
nevezik - A-SM-AR, SAM-ARRA és MADHAR-AYA. Ezek más történetíróknál Uruk 
<Úri kő>, Larszam, Lagas <Lakás>)

Uruk (Úri Kő) = a Bibliai Erek városával. 500 éven át az újonnan érkezők 
vallási és kulturális központja volt.
További gyarmatok S-URU-PPAK (Az Író Papok Városa) a legrégibb mezopotámiai 
íróiskola városa. 

NIPPUR (Napúr) egész Mezopotámiában a Napvallás központja volt. 
A gyarmatot összefoglaló néven a Napisten SUM-ER (Szemúr) országának nevezték, 
de hívták ARI-KI-nek (Úri Kő = Árja ország) és KI ENGIRA-nak (Hungaria)
Az Árpádok idejében elnevezett Idi-Klat akkor lett Tigris (az eritreában lévő 
Tigré tartomány emlékeként)

Mezopotámia első telepesei hajókon érkeztek az új hazába. 
Ezt a járművet a görög szövegekben Alos-nak írták át (Hajós)
A beérkezők magas kultúrájú, szorgalmas emberek voltak. 
Partraszállás után kimérték a földet, házakat, templomokat építettek, 
kenyérmagvakat szórtak, majd nemsokára arattak.