A magyar, illetve a magyar származású Nobel-díjasok

Beck Mihály

 

O = élettani ill. orvosi, F = fizikai, K = kémiai, B = béke, G = közgazdasági díj

Annak megítélése, hogy ki a magyar, illetve magyar származású, nem egyszerű, és sokszor nem is teljesen egyértelmű. A legfontosabb elem - legalábbis véleményem szerint - az, hogy valaki milyen mélyen gyökerezik a magyar kultúrában, és mennyire tekinti magát magyar származásúnak. Bár a felsoroltak közül a feltételek nem egyforma mértékben teljesülnek, őket - mint látni fogjuk - joggal tarthatjuk legalábbis magyar szárrmazásúaknak. Aligha tekinthetnénk azonban e kategóriába sorolhatónak I.I. Rabit, akit 1944-ben a fizikai, és Milton Friedmant, akit 1976-ban közgazdasági Nobel-díjjal tüntettek ki, csak azért, mert szüleik a történelmi Magyarországról (Kárpátaljáról) vándoroltak ki az Egyesült Államokba.

 

Lénárd Fülöp (Pozsony, 1862. VII. 7. - Messelhausen, 1947. V. 20.)
Pozsonyban jár gimnáziumba. Kiváló tanárával Klatt Virgillel, később tudományos kérdésekben is együttműködött. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Heidelbergben végezte. Rövid ideig Eötvös Loránd tanársegédje volt, ezt követően haláláig Németországban élt. A Magyar Tudományos Akadémia 1897-ben választotta levelező tagjává, ekkor még biztosan magyar állampolgár volt. 1901 és 1905 között minden évben javasolták a díjra, melyet 1905-ben ítélték oda a katódsugárzással kapcsolatos munkáiért. 1907-ben az Akadémia tiszteleti tagjává választotta. Köszönőlevelét "hazafias üdvözlettel" fejezi be, de ekkor már valószínűleg nem magyar állampolgár. Lénárd a századforduló és a századelő kétségkívül egyik legjelentősebb fizikusa. Sajnálatos, hogy a század második évtizedétől kezdődően egyre erősebben torzultak nézetei, és Starkkal, egy másik német Nobel-díjas fizikussal később a náci ideológia támaszai lettek. Hirdették a német fizika felsôbbrendûségét a dogmatikus (zsidó) fizikával szemben. Mindkettőjük haragja elsősorban Einstein ellen fordult. Ebben valószínűleg szerepet játszott az is, hogy Einstein 1922-ben az 1921. évi Nobel-díjat a fényelektromos hatás kvantitatív értelmezéséért kapta, magát a fényelektromos hatást pedig Lénárd fedezte fel. Starknak is megvolt a személyes oka az Einstein iránti haragra: a fotokémia egyik alaptörvényét Einstein és Stark egymástól függetlenül fedezték fel, de gyakran csak Einstein-törvényként említik, valószínűleg azért, mert Einstein megfogalmazása pontosabb.
Bármilyen elítélő is lehet véleményünk Lénárd politikai nézeteiről, munkásságának alapvető jelentősége, és a magyar kultúrával és tudományossággal való kapcsolata kétségtelen.

 

Bárány Róbert (Bécs, 1876. IV. 22. - Uppsala, 1936. IV. 8.)
Magyar származása kétségtelen, apja vándorolt ki Rohoncról Bécsbe, ma is élnek rokonai Magyarországon. A hazai tudományossággal, illetve kultúrával azonban vajmi csekély kapcsolata lehetett. Valószínűleg ő köszönhetett a legtöbbet "a vesztibuláris apparátus (azaz az egyensúly-szerv) élettanával és kórtanával kapcsolatos munkáiért" neki ítélt 1914-es Nobel-díjnak, mert az első világháborúban orosz hadifogságba került, és onnan, mint Nobel-díjas, a svéd kormány közbenjárására szabadult. A háború után Bécsbe ment, de nem kapott egyetemi tanszéket. Ezután Svédországban telepedett le, az Uppsalai Egyetemen kapott katedrát.

 

Zsigmondy Richárd (Bécs, 1865. IV. 1. - Göttingen, 1929. IX. 23.)
Szülei mindketten magyarok, de neki magának a magyar kultúrával nem volt kapcsolata. Ezt mutatja az is, hogy amikor az 1925. évi Nobel-díjat 1926-ban neki ítélték "a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért, és a kutatásai során alkalmazott, a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségű módszereiért" (az ultramikroszkóp felfedezésért), a Természettudományi Közlöny meg sem emlékezett az eseményről.

 

Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893. IX. 16. - Woods Hole, 1986. X. 22.)
A Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán 1917-ben nyert orvosdoktori diplomát. Ezután hollandiai, németországi, angliai és amerikai egyetemeken dolgozott. 1928-ban hívta meg Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter a szegedi egyetemre. Katedráját 1930-ban foglalta el, és folytatta korábban megkezdett kutatásait a biológiai oxidációs folyamatok mechanizmusával és az általa felfedezett C-vitaminnal kapcsolatban. Nagyon jelentős volt annak a felfedezése, hogy a szegedi zöldpaprikában különlegesen nagy az aszkorbinsav koncentrációja. Ez lehetővé tette, hogy addig elképzeléhetetlenül nagy mennyiségben állítsák elő, és mind biológiai, mind pedig kémiai szempontból sokoldalú kísérleteket végezzenek vele.

A fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat 1937-ben ítélték neki oda "a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért". Szent-Györgyit már 1934-ben is jelölték, akkor a kémiai Nobel-díjra, de ez a jelölés érvénytelen volt, mivel megosztva javasolták mellette Haworthnak, Reichsteinnek és Karrernek. A statútumok szerint pedig, mint említettük, legfeljebb háromfelé lehet megosztani a díjat. Haworth és Karrer megosztva nyerték el ugyancsak 1937-ben a kémiai, Reichstein pedig 1950-ben a fiziológiai Nobel-díjat.

Az MTA levelező tagjává először 1931-ben jelölték, de nem kapta meg a szükséges támogatást. 1935-ben nyerte el a levelező, majd 1938-ban a rendes tagságot. Még szegedi évei alatt kezdett el az izommozgás biokémiájával foglalkozni. Ezen a területen a Nobel-díjjal értékelt munkájával egyenértékű eredményeket ért el. Elkötelezett humanista polgár volt. A szovjet-finn háború idején Nobel-érmét a finneknek ajánlotta fel. Szerencsére az érmet egy gazdag finn kiváltotta, és a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A Kállay kormány idejében titkos diplomáciai küldetése volt a háborúból való kiugrás előkészítésére. 1944. március 19-e után ezért illegalitásba vonult. A háború után a budapesti egyetemre nevezték ki. A Magyar-Szovjet Társaság elsô elnöke lett. Magyarországról, politikai okok miatt, 1947-ben először Svájcba, majd az Egyesült Államokba távozott. Itt rákkutatással kezdett el foglalkozni. Ezek a munkái igen vitatott értékűek.

 

Hevesy György (Budapest, 1885. VIII. 1. - Freiburg, 1966. VII. 5.)
Egyetemi tanulmányait Budapesten és több külföldi egyetemen végezte, Freiburgban doktorált. Korának legjelentősebb tudósaival (Lorenz, Haber, Rutherford, Bohr) volt szoros munkakapcsolata. 1918-ban a Budapesti Tudományegyetem tanárává nevezték ki, de katedrájától 1919-ben megfosztották. Koppenhágába ment, ahol Costerrel felfedezte a hafniumot. Ezután a Freiburgi Egyetem professzora 1933-ig, amikor is visszatér Bohr intézetébe. Dánia német megszállásakor Svédországba menekül. 1924 és 1936 között hét alkalommal javasolták Nobel-díjra, melyet 1943-ban nyert el "a radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban". Az MTA 1945-ben tiszteleti tagjává választotta. Számos magyar kémikussal (Gróh Gyula, Zechmeister László, Putnoky László, Róna Erzsébet) volt kapcsolatban, és közölt velük társszerzőségben dolgozatokat.

 

Békésy György (Budapest, 1899. VI. 3. - Honolulu, 1972. VI. 13.)
Mind középiskolai, mind egyetemi tanulmányait több országban végezte (mint diplomata fia sok országban töltött rövidebb-hosszabb időt), a Budapesti Egyetemen doktorált. A Postakísérleti Állomáson végezte a hallással kapcsolatos alapvető fontosságú, különlegesen pontos kísérleteit, az általa kifejlesztett módszerekkel. 1939-ben átvette a Kísérleti Természettani Tanszék vezetését, de továbbra is dolgozott a Postakísérleti Állomáson. Az MTA 1939-ben választotta levelező tagjává. 1946-ban külföldre távozott, először Stockholmba, majd a Harvard Egyetemre. Élete utolsó szakaszában a Hawaii Egyetemen dolgozott, ott is halt meg. Az élettani Nobel-díjat 1961-ben kapta, lényegében még Budapesten végzett kísérletei alapján, "a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért".

 

Wigner Jenô (Budapest, 1902. XI. 17. - Princeton, 1995. I.3.)
A Fasori Gimnáziumban tett érettségi után a berlini Technische Hochschulén folytatta vegyészmérnöki tanulmányait. Itt doktorált 1925-ben. Rövid időre hazatért Budapestre, ahol bőrgyári vegyészmérnökként dolgozott. Ezután németországi egyetemeken, 1930-tól pedig a princetoni egyetemen működött. Meghatározó jelentőségű volt a szerepe az atombomba kifejlesztésében. A Nobel-díjat 1963-ban - Maria Goeppert Mayerrel és J.H.D. Jensennel megosztva - kapta meg "az atommagok és az elemi részek elmélete terén, különösen pedig az alapvető szimmetriaelvek felfedezésével és alkalmazásával elért eredményeiért". Az MTA 1988-ban választotta tiszteleti tagjává

 

Gábor Dénes (Budapest, 1900. VI. 5.-London, 1979. II. 5.)
Egyetemi tanulmányait a BM-en kezdte és 1924-ben a charlottenburgi Mûszaki Egyetemen fejezte be, és itt doktorált 1927-ben. 1933-ig a Siemens-Halske, 1933 és 1948 között a British Thomson-Houston cégnél volt kutatómérnök, 1949-tôl nyugalomba vonulásáig a londoni Imperial College professzora volt. Rövidebb ideig az Egyesült Izzóval is kapcsolatban állt. Az 1971. évi Nobel-díjat "a holográfia módszerének felfedezéséért és fejlesztéséért" kapta. Megjegyzendô, hogy a holográfia elvét már évtizedekkel előbb felfedezte, de a módszer gyakorlati megvalósítását csak a lézerfényforrások koherens fénynyalábja tette lehetővé. A mérnöki fizika területén sok más alapvető jelentőségű eredményt is elért, és sokat foglalkozott a tudomány társadalmi hatásaival. Az MTA 1964-ben választotta tiszteleti tagjává.

 

Polanyi, John Charles (Berlin, 1930. I. 23.)
Polányi Mihály és Kemény Magda fia. Egyetemi tanulmányait Manchesterben végezte, ezt követôen angliai, amerikai és kanadai egyetemeken dolgozott, 1962 óta a Torontói Egyetem professzora. Az 1986. évi Nobel-díjat - D.R. Herschbachhal és Yuan T. Leevel megosztva - "az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért" nyerte el.

 

Wiesel, Elie (Máramarossziget, 1928. IX. 30.)
Középiskoláit magánúton végezte, de Debrecenben is vizsgázott. Családjából egyedül élte túl a deportálást. Először Párizsban telepedett le, 1963 óta amerikai állampolgár. Széleskörû irodalmi tevékenységet folytatott, az 1986. évi Nobel békedíjat azért kapta "mert egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető volt azokban az idôkben, amikor az erôszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára".

 

Oláh György (Budapest, 1927. V. 29.)
A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, a BME-n szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Ott is kezdte kutatói pályáját Zemplén Géza munkatársaként. 1956-ban először Kanadába, majd az Egyesült Államokba ment, ott elôbb a Case Western Reserve University, majd a University of Southern California professzoraként dolgozott. Szerteágazó a munkássága a modern szerves kémia területén. Legfontosabb eredménye kétségkívül az 1994. évi Nobel-díjjal jutalmazott "hozzájárulása a karbokationok kémiájához". Ebből a néhány szóból még a szakember számára sem derül ki munkájának jelentősége. Többet mond, hogy lényegében az ô munkái döntötték meg a szén négyvegyértékûségének dogmáját, és új utakat nyitottak a szénhidrogének előállítására. Állandó a kapcsolata a hazai kutatókkal. Az MTA 1990-ben választotta tiszteleti tagjává.

 

Harsányi János (Budapest, 1920. V. 29.)
A Fasori Gimnáziumban érettségizett, gyógyszerészi oklevelet a Budapesti Tudományegyetemen szerzett 1942-ben. 1947-ben filozófiai doktorátust nyert. 1950-ben Ausztráliába ment, a Sidneyi Egyetemen közgazdászként végzett. Különböző amerikai és ausztráliai egyetemeken, 1961-tôl nyugdíjazásáig a Berkeleyi Egyetemen dolgozott. Az 1994. évi közgazdasági Nobel-díjat "a nem-kooperativ játékok elméletében az egyensúly elemzés terén végzett úttörő munkásságáért", John Nashsel és Reinhard Seltennel megosztva kapta.

 

Akik rászolgáltak volna a díjra

Már említettük a század néhány kiválóságát, akik munkásságuk alapján rászolgáltak a legnagyobb tudományos elismerésre, de a Nobel-díjat még sem nyerték el. Ilyen tudóst a magyar származásúak között is találunk. A teljesség igénye nélkül sorolunk fel néhány kivételesen jelentős munkásságú magyar tudóst, akiket - bár, Eötvös Loránd kivételével, eredményeik túlnyomó részét külföldön érték el - joggal érezhetünk hazánkfiának.

Eötvös Loránd (Buda, 1848. VII. 27. - Budapest, 1919. IV. 8.)

A heidelbergi egyetemen végezte tanulmányait, itt is doktorált. 1872-tôl a budapesti egyetemen először az elméleti, majd a kísérleti fizika tanára volt. A folyadékok felületi feszültségével és a gravitációval kapcsolatban alapvető törvényszerségek felfedezése fűződik nevéhez. Az Eötvös-inga mind a tudományos kutatásban, mind pedig a kőolajlelőhelyek felderítésében rendkívüli szerepet játszott. Mint említettük, a Nobel-díjra három évben is felterjesztették.

Polányi Mihály (Budapest, 1891. III. 11. - Oxford, 1976. II. 22.)

A Trefort utcai Mintagimnáziumban érettségizett, a budapesti egyetemen szerzett orvosdoktori diplomát, majd a Karlsruhei Egyetemen doktorált kémiából. 1919-ben Németországba, onnan 1933-ban Angliába ment, a Manchesteri Egyetemen volt a fizikai kémia, majd 1949 után a filozófia professzora. A kémia három területén, az adszorpció elméletének kidolgozásában, a makromolekulák röntgendiffrakciós szerkezetvizsgálatában és a kémiai reakciók mechanizmusának felderítésében is rendkívüli jelentőségű eredményeket ért el.

A magyar kultúrához és a magyar tudományhoz sok szállal kapcsolódott. Berlini intézetében több magyar kutató, köztük Schay Géza és Wigner Jenô is dolgozott.

Szilárd Leó (Budapest, 1898. II. 11. - La Jolla, 1964. V. 30.)

Budapesten, a VI. kerületi Reálgimnáziumban érettségizett, egyetemi tanulmányait a Budapesti Műegyetemen végezte. A berlini egyetemen doktorált. Doktori értekezésében az entrópia és az információ kapcsolatát értelmezte. A század egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb tudósa. Ô fedezte fel a nukleáris láncreakció lehetőségét, és kapott szabadalmat az atomreaktorra. Az elemi részek gyorsítására szolgáló berendezés elvét is ô fedezte fel. (Lényegében a ciklotron felfedezésért kapott Nobel-díjat 1939-ben Lawrence.) Alapvető eredményeket ért el a biológiai folyamatok értelmezése terén is. Többször jelezte, hogy gondolatainak alakulásában meghatározó szerepe volt Az ember tragédiájának. (Madách neve így került be egy, az atombomba kifejlesztésével foglalkozó könyvbe!)

Kármán Tódor (Budapest, 1881. V. 11. - Aachen, 1963. V. 7.)

Budapesten, az édesapja, Kármán Mór alapította Trefort utcai Mintagimnáziumban érettségizett, mérnöki oklevelet a Budapesti Műegyetemen szerzett. Előbb a göttingeni egyetemen dolgozott, az aacheni műegyetemen, majd az Egyesült Államokban, a CalTech-en volt professzor, és számos állami és magánmegbízás alapján is végzett kutatómunkát. Meghatározó szerepe volt a modern aerodinamika, a hangsebességnél gyorsabb repülőgépek és a rakéták kifejlesztésében. Elsőként kapta meg a legnagyobb amerikai tudományos kitüntetést, a National Medal of Science-t. Mint az önéletrajzából is kiderül, a magyar kultúrához és irodalomhoz ezernyi szállal kötődött egész életében. E könyvében egy teljes fejezetet szentel gimnáziumának és a magyar iskolarendszernek. E fejezet címe az angol kiadásban is The Minta!

Teller Ede (Budapest, 1908. I. 15.)

A Mintagimnáziumban érettségizett, egyetemi tanulmányait Németországban végezte. Több európai és amerikai egyetemen volt professzor, majd a Lawrence Livermore Kutatólaboratórium igazgatója. Több fontos, nevét is viselő fizikai-kémiai felfedezés (a BET-egyenletben a T betű rá vonatkozik), Jahn-Teller effektus), valamint az atom- és a hidrogénbomba kifejlesztésében játszott különlegesen fontos szerep alapján a század egyik legjelentősebb tudósa. A magyar kultúrával és tudománnyal állandó a kapcsolata.