Mester,  miért hívják a te utadat a bárányfelhők útjának?

 

 

Röviddel Buddha halála előtt valaki azt kérdezte tőle:

„Mi lesz a buddhával, ha elhagyod a testet?

A buddha lényege  megmarad? Vagy egyszerűen eltűnik a végtelenben?"

 

Ez egy régi, sokszor felmerült kérdés. A monda szerint Buddha azt  válaszolta: „Mint a bárányfelhő, a Buddha eltűnik..."

 

Ma reggel sok bárányfelhő volt az égen. Most nincs egy sem. Hová mentek? Hogyan jöttek létre? És hová tűntek? A bárányfelhő misztikus... megjelenik és eltűnik.

Mi a bárányfelhő lényege?

Ez az egyik oka, hogy utamat a `bárányfelhők útjának' neveztem. De  több oka is van, és nem ártana, ha meditálnál ezeken...

A bárányfelhőnek nincs gyökere sehol; nem tartozik sehova,  vagy úgy is mondhatod: a gyökere a semmiben van. És mégis, ott van az égen. A Lét olyan, mint a bárányfelhő; nincs gyökere semmiben,  nincs oka létezni... Nincsenek céljai. Mégis ott van; egyszerűen csak  létezik. Létezik, mint rejtély. Nincsenek tervei, nincs semmi célja, csak van; sodródik a végtelenben. Nem kell sehova se elérnie. Nincsenek állomások az útján. Az útjának nincs is vége. Nem tudod  felizgatni, nem tudsz az útjába állni, mert akárhol van - az volt a célja. Megérkezett.

Ha céljaid vannak, akkor valami mindig az utadban áll. És  minél erősebbek a célok, annál több és annál magasabb előtted az  akadály. A te agyad tele van célokkal, és ezek megszabják az irányt.

A Teremtés csak létezik, cél nélkül. Nem megy sehova.  Nincs cél és nincs ok.

Amint terveid születnek, ellentétbe kerülsz. Ne felejtsd, amit mon­dok: ellentétbe kerülsz, és a Lét milliószor erősebb nálad! A Lét  ellen lehetetlen győzni. A te életed parányi; hogyan tudnál te az élet­tel harcolni? A Lét végtelen. Lehetetlen győzni felette. Elképzelhetetlen, hogy egy `személy' sikeres legyen. És ne feledd, a Teremtés... az cél nélküli. Terveid csak neked vannak, ezért mindig te vagy a vesztes!

A bárányfelhő sodródik, amerre a szél viszi. Nem ellenkezik, nem harcol, nem birtokol, és mégis - mindenek fölött van.

A bárányfelhőt nem tudod legyőzni vagy leigázni. Nem gon­dolkozik, őt nem érintik sem a teóriák, sem az ideológiák. Ezért legyőzhetetlen. Ha célt tűzöl ki magad elé, indokokat keresel, vagy tartalom után kutatsz... ha bolond fejjel azt hiszed, hogy majd elérsz valahová - már megszülted a problémáidat. A vesztes pedig te leszel, az biztos. A vereséged a Lét lényege.

A bárányfelhőnek nem kell sehova se mennie. Minden dimenzió az övé. Minden irány az övé. Neki semmi sem fölösleges. A Teremtés csupán létezik, és elfogad mindent. Azért hívom utamat `a bárányfelhők útjának', mert olyan, mint én; nincs iránya, csak sodródik.

Egy irány mindig céltudatos. A bárányfelhő útja viszont cél­talan. Halad cél nélkül, halad irány nélkül, halad gondolat nélkül. Érted mit mondok? A cél, az elme, és a gondolat - az mind egy. Ezért vagy képtelen felfogni, hogy miként lehet létezni cél nélkül.

Az ember annyira abszurd... Még ilyen kérdéseket is kapok, hogy: „Mi a meditáció célja?"

A meditációnak nem lehet célja, mert a meditáció azt jelen­ti: tér. Végtelen tér. Mi lehet a tér célja? Ott vagy... most... nem mész sehova. Ahol most vagy - az a cél. A cél itt van, Most! Amint a célt elmozdítod innen, a gondolat elindul tekervényes útján az agyban, és elkezdődik egy végtelen út... A gondolat megy a jövő felé, és ez megszabja az irányt: a múltból a jövőbe... És a céllal együtt megszületik az idő, és azzal a halál. Számodra minden az idő keretén belül történik.

A bárányfelhő úszik a végtelen térben, szabadon; nincs jövő­je, nincs akarata. Ez történik, itt és most. Minden pillanat örökké­való. A te agyad nem tud meglenni cél nélkül. Ezért kell elmédnek állandóan új célokat termelnie. És ha az úgynevezett világi célok már nem jók - az agy termel túlvilági célokat, vallásos célokat, ter­mészetfeletti célokat... Ha a pénz már nem érdekel, akkor szent akarsz lenni. Ha az úgynevezett verseny a piacon már nem érdekel,  akkor Istenben, vagy a meditációban keresed a célt. Az ambíció más ruhát öltött, elhatározod: `inkább szent leszek', mert agyadnak  mindig kell cél.

Számomra csak az vallásos, akinek nincs célja. Ez azt jelen­ti, hogy a gondolat megállt, - mintha nem is lenne - s csak akkor  használod az agyadat, ha szükség van rá... Képzeld el magad, mint  bárányfelhőt, gondolatok nélkül.

Biztosan hallottál arról, hogy Tibetben nagyon erős a meditá­ció szelleme. A remete ül egyedül a hegy csúcsán... nincs körülötte senki... meditál a bárányfelhőn... azok pedig úsznak a végtelen tér­ben... Lassan eggyé olvadnak, kettőjük között már nincs is különb­ség. A meditáló remete: a bárányfelhő. Nincs gondolata, nincsenek határai, nincs benne ellentét vagy küzdelem. Nem lehet eredményes, és így nem lehet vesztes sem. Élvezi, hogy él. Ünnepli az örökké­való pillanatot, a Lét eksztázisát.

Ezért hívom utamat a Bárányfelhő Útjának. Azt szeretném,  ha belőletek is bárányfelhő válna, és lebegnétek velem a végtelen  térben. Azt mondom `lebegnénk', nem azt hogy `mennénk' - csak  sodródnánk a széllel. Akárhol vagy: az a cél. Minden pillanatban a célban vagy.

Ti mindannyian felszabadult emberek vagytok, és  mindannyian a célban vagytok. Olyan tökéletesek vagytok,  amennyire csak lehetséges; mint Buddha, vagy Mahávira, vagy  Krisna. . . Semmi mást nem kell elérnetek. Most, ebben a pillanatban  minden itt van.

Csak ti ezt nem látjátok, mert nem vagytok éberek. Az agyatok a  jövőben kószál, mert nem vagytok itt. Mert nem vagytok éberek  arra, ami itt van - MOST.

És ez már nagyon régóta így van. Sok millió életen keresztül  ez így történik. Te Buddha vagy minden pillanatban; és mégis, hogy  tudod ezt mindig elmulasztani?? Az egész Természet itt van, most,  ez a Valóság. Ne mulaszd el! Ébredj fel!

De nem tudsz éber lenni és a `Most'-ban lenni, mert a célt a  jövőben keresed, és ezért azt hiszed, hogy valahová menned kell. A saját akaratod az akadály, az áll az utadban, attól nem látod azt, ami van. Amint ezt felismered... ha kinyílik a szemed - minden rejtély  eloszlik, és meglátod, hogy minden és mindenki tökéletes - ez alatt  azt értem: minden Isten. Nincs is más, csak Isten. Minden a  Teremtés, és annak te szerves része vagy. Ezért van az ősi szanszkrit  mondás: Tat Twam Asi - Az Te Vagy. Ez nem azt jelenti, hogy azzá  kell válnod, mert az azt jelentené, hogy még nem vagy az. És ha nem  vagy az, akkor hogy tudnál azzá válni? A magból nő a fa, de már a  mag is az. A kőből nem-nőhet fa. A fa majából lehet csak fa, mert  az már az.

Így a kérdés nem az: hogyan kell azzá válni? A helyes  kérdés: hogyan lehet ezt felismerni? Amikor a mag megnyilvánul, azt hívjuk fának. A nem-megnyilvánult fa: a mag. Ez tehát csak  felismerés kérdése, mert ha mélyen magadba nézel - a magból  azonnal fa lesz. A tibeti misztikusok, zen mesterek, szufi dervisek  mind beszéltek a bárányfelhőről, mert ezzel a szimbólummal  találták meg a kapcsolatot... a hidat azokhoz, akiket kerestek.

Legyen ebből számodra is meditáció; és akkor sok minden  megvilágosodik majd előtted. Ne csinálj az életből problémát, mert  ha azzal kezded, akkor nincs kiút. Ha az élet számodra probléma, akkor az is marad. A filozófia útja a probléma-keresés, ezért a filozó­fia mindig félrevezet. Mindig. Nincs jó filozófia - lehetetlen. A  filozófia badarság, és hinni benne butaság. A filozófia már eleve  abból indul ki, hogy az élet egy nagy probléma. Már a kezdet rossz,  ezért lesz az életből megoldhatatlan probléma. Pedig az élet nem  probléma, hanem misztérium. Érted? Ez az igazi vallás.

És a bárányfelhő is egy nagy misztérium; váratlanul megjelenik, és váratlanul eltűnik. Gondolkodtál már ezen? A formája állandóan változik, nem tudod megnevezni - és ha mégis, az csak a te agyad szüleménye. A felhő állandóan változik, valójában nincs is formája, és ez pont olyan, mint az élet. A formát a te agyad szüli. Ebben az életben férfinek születtél, az előző életedben pedig nő voltál. Ebben az életedben a bőröd fehér, de a következőben lehet, hogy fekete. Ebben a pillanatban intelligens vagy, de öt perc múlva úgy viselkedsz, mint egy idióta. Most csöndben vagy, és figyelsz, de pár perc múlva már üvöltözöl valakivel, mint egy őrült. Azt hiszed, hogy ez megszabott forma..? hogy ennek így kell lennie? Vagy te is állandóan változol? Meg tudod határozni, hogy te ki vagy? Ebben a percben talán azt mondod: igen - de közben tudod, hogy ugyanúgy lehetsz annak az ellenkezője is.

Azt mondod valakinek: 'szeretlek!' - de tudod, hogy a gyűlölet lehetősége is benned van. Azt mondod valakinek: `barátok vagyunk' - de az ellenség már ott kuncog benned, és csak a pil­lanatra vár. Most azt mondod: `boldog vagyok' - de egy perc sem telik el, és hová tűnt a boldogságod?

Nem tudsz határokat definiálni magadnak. Ha ez tudatosodik, olyan leszel te is, mint a bárányfelhő; forma nélkül, név nélkül - lebegsz a térben. Az én életem ilyen - élet ego nélkül.

A átlagember élete rutinszerű, halott; minden csak forma és sablon. Halad a vágányokon... mint a vonat, megy egyik állomásról a másikra... Minden állomásnak neve van, és neki oda kell érnie. A sannyasin élete olyan, mint a bárányfelhőé; lebeg az éterben. Nincs vágány, nincs rutin, nincs szabály... úgy is mondhatod: ő tulaj­donképpen senki. Nincs Én, nincs személyiség. Ha e szerint tudsz élni, akkor te is ezt az utat járod. Minél erősebb az Én, annál betegebb az ember. És minél könnyebb, annál közelebb áll valódi mivoltához. Az ego olyan, mint egy súly - leterhel. És minél könnyebb vagy, annál könnyebb repülnöd.

Az élet nem probléma, hanem rejtély. Ez azt jelenti, hogy megoldani lehetetlen, de azzá válni nem. Problémákkal csak az elméd tud foglalkozni, és ha sikerül is megoldanod - mennyivel  jutottál előbbre? Egy kicsit több ismerettel rendelkezel, az igaz, de  az nem eksztázis, az nem önismeret.

A misztérium olyan, hogy eltűnsz benne... eggyé válsz vele.  Ebből fakad az eksztázis, aztán az áldás... aztán a legvégső, a leg­nagyobb boldogság, ami az emberi lényt érheti.

Az igazi vallás - Rejtély. Mit tudsz te erről? Erről az ego  nem tud semmit; ehhez fel kell fedezned magadban a rejtélyt. Ha  elmerülsz a rejtélyben, amely már réges-régen benned él, csak akkor és csakis akkor... felismered a rejtélyt másokban is. És akkor a  hasonló találkozhat a hasonlóval, a hasonló felismeri a hasonlót...

Élj, és keresd a rejtelmet. Az már vár rád; ott van mindenhol  és mindenben. A bárányfelhők, a csillagok, a virágok, a patak  csörgése... minden, amit látsz, az rejtelmes; és legyen az mind medi­táció. Meditáció azt jelenti: elolvadni az élet rejtélyében. Öld meg  magadban azt, ami elválaszt. Te, mint személyiség, meghalsz; de az,  amit az ego-ért kapsz cserébe,- az a végtelen, örökkévaló Élet. És  egyszerre csak kinyílik az ajtó, egy új fényben látsz mindent. A  világ, ami eddig közönséges volt, eltűnt, és minden alapjaiban más;  a határok eltűntek, minden egy - egy veled.

De ehhez neked, mint személyiségnek, el kell tűnnöd.  Fedezd fel önmagadban a kulcsot. Nem az élet a probléma, hanem  te vagy a probléma. Te vagy a laboratórium, és te vagy a kísérlet. Ne  az élet problémáját akard megoldani, hanem a sajátodat.

Tudjuk... az élettel szemben tehetetlenek vagyunk, ezért csinál­tunk belőle problémát. Elhitetjük magunkkal, hogy mi az élet prob­lémáival foglalkozunk, hogy azok talán mégiscsak megoldhatóak,  hogy talán mégis hatalmunkban áll megoldani őket.

De légy őszinte, nem tudsz csinálni semmit. Tehetetlen  vagy. Jön a halál, és nem tudsz semmit. Ezért támaszkodsz egyre  inkább az agyra; azt hiszed, hogy matematikával, logikával, filozó­fiával elérsz valamit... De nem. Így csak egyre távolabb kerülsz  lényedtől. Elzárod magadtól az eksztázis lehetőségét – nincs költészet, nincs románc.:. Az élet így tárgyias lesz, nem lesznek  szimbólumok.

Szóval, amikor azt mondom, hogy az én utam a bárányfel­hők útja, akkor ez csak szimbólum. Így a bárányfelhő nekem nem  egy tárgy, hanem egy szimbólum, egy költői szimbólum, mely a  rejtélyessel és a csodálatossal való összeolvadásra utal.