A bronz használatának bizonyítékai az ősmagyaroknál

az Arvisurák feljegyzéseiből

gyűjtötte: Ybario 2002-09-07

 

Az Akasha krónika úgy tartja nyílván (lásd másik írást a honlapunkon), hogy bronzot a székely magyar őseink készítették először a földkeregségen. Ezt alátámasztandó más, földi források után néztem. Az arvisurában az alábbi részleteket találtam az Akasha krónika amúgy megkérdőjelezhetetlen adatira. Az itteni idézetek nem összefüggőek, ezért ha bárkinek lennének további adatai egy egy megadott névhez, dátumhoz, vagy városnévhez az küldje be a szerkesztőségünknek. Minden információ helyre fog kerülni egyszer.

 

„…A belterjes gazdálko­dás során felfedezték a fogazott sarlók alkalmazását. Cölöpházak helyett áttértek a téglákból való építésre, amely elég sok agyagot igényelt. A szolgák tég­lalopásai miatt bélyegzőket is használtak. A hegyekben termeltették ki az épületfákat. Szumérok vezetésével gyártottak bronzot, ezüstöt és más fémeket. Ezüstpénzeket verettek be a kereskedelemben. Hajóik elöl és hátul kiemelkedőek voltak és alkalmaz­ni kezdték a vitorlákat az evezők mellett…”

„…A 3295. medvetoros évben Anjangnak (Kr. e. 745-ben) 10 tömény lakosa volt, akik bőségben éltek. Az úzok medve és a kinajok fecske jelvényét a városkapu­kon bronzba öntötték, mivel a kinajok mondája szerint a Huang-Hia család a fecskék­től származott. Vadászatot a szarvas-lapocka csontból való jóslással indítottak…” (Az úzok a mai palúzók vagy palócok ősei (is) – szerk.)

„…Az Eskló és Biked birodalmából elmenekült görög, azaz geri-beri népség vándor­lása megmozgatta a pelazg és aháj lakosság csoportjait, akik a hosszas vándorlás után, a mindent kifosztó geri-berik dulásai miatt a Rasna-szövetséghez menekültek. Ezzel a latinok által etruszkoknak nevezett Rasna-szövetség túlsúlyba került és az újonnan jött pelazg, ajnó és etur csoportokkal az újabb veszélyek ellen fegyverkezni kezdtek. A kasszuk által Hétsasnak nevezett fővárosuk lerombolása után annyi hattusasi vas­műves menekült a Rasna-szövetségbe, hogy a vasművelést itt továbbfejlesztették. Populónia vasország fővárosában a Rasna-szövetség kifejlesztette a réz-, bronz- és vas­gyártást is…” (Az etruszkok az ősmagyarság egyik törzse – szerk.)

„…az egységes pénz a római-etruszk bronz dénár lett. Így az attikai drahma egyenértékűvé vált 10 bronz-assal. Utána ezüst aprópénzt vertek és a dénárok a görög drachmát az itáliai piacokról kiszorították…”

„…A visszavonuló kalandozók azzal a hírrel jöttek, hogy a garaúz Etur fejedelemfa Nim­ród bacsa-sámán csoportjából a garaúz ifjúsággal megtelepedett a melegtengerek part­ján és hajóikkal a távoli vidékeken gyarmatokat alapított. Hajóikon még a Ruma ten­ger partjai mentén is megjelentek. Amikor az 1965. Medvetoros évben (Kr. e. 2085) Barót székihun rovósámán csoportja Magyarkára lovagolt, az egykori Uszura fősámán cserepesei már eléggé elszaporodtak és a kézművesek között tiszteletet harcoltak ki maguknak. De a fiatalság, mióta világ a világ, mindig nyugtalan volt. Ur-Namu ko­rában is gyakran volt Özönvíz a hóolvadások alkalmával. Limacs pateszi nem akart Úr városába visszamenni és mint a bronzkészítés tudósa, Het-Földjére ment…”

„…Hatsas településen uruki módon bronzgyártással kezdtek foglalkozni és a női tár­sadalom részére még,gondosan kifényezett tükröcskéket is készítettek. Lényegében ez volt az oka, hogy Ur-Namu birodalmát is otthagyták, mert a királynak volt egy el­kényeztetett leánya, aki mindig csak szépítkezett. Egy Kiss nevű bronztükör készítő legényke vitte el mesterművét Szera királylánynak, aki azt addig simogatta, amíg csak ki nem szállt belőle a lélek. Díszes temetésen a dajkáját és Kiss mesterlegényt meg­mérgezték, hogy a túlvilágon is Szerát szolgálják…”

„…Ezen embertelen cselekedet annyira felháborította a bronzkészítő, ataiszi eredetű kézműveseket, hogy vásári szekérre rakták minden ingóságukat és amikor a tavaszi nagy áradás bekövetkezett, mintha csak vásár-bazárba mennének, elhagyták Ur-Na­mu birodalmát. Limacs pateszi Hatsas városában fegyverkészítő és bronzöntő részle­get nyitott, mivel a 6 kézműves szekérrel annyi anyagot tudott magával elhozni, hogy munkájukat zökkenőmentesen folytathatták. …” (Hatsas Birodalma kr.e. 2040 körül biztosan létezett már – szerk.)

„…Limacs pateszi amíg Tardos, Parajd és Békés birodalmát járta, megfigyelte a he­gyek kincseit, hogy alkalmas-e réz és bronz készítésre az előforduló ércek mennyisé­ge és minősége, és erről jelentést tett. Ennek a jelentésnek az alapján tért vissza, ahol találkozott a Limacs pateszi csoportjából visszamaradt, bornemissza kézművesek cso­portjával, akik már Kr. e. 2002-tól elkezdték a bronz fegyverek készítését. Külön érdekessége volt ezen csoportnak, hogy az ún. tokos bronzöntvények gyár­tásával kezdtek foglalkozni. Ennek olyan nagy keletje lett, hogy érdemesnek tartot­ták a gyártást megnövelni. A 20 évenként kalandozó 24 Hun Törzsszövetségbeliek az­tán a Baszk-földig való kalandozások során ezen tokos bronzcsákányokat és harci bár­dokat élelemszerzés címén sokszor elcserélték….”

„…Békés birodalmában azon szokás uralkodott, hogy minden megszületett gyermek részére egy ősanya szobrocskát készítettek, nehogy öreg korá­ban valakitől kérdjék, milyen idős vagy? Ezért a házi ősanya kegyhelyen mindig annyi szoborféleség volt, mint amennyi tűzszerzési ünnepen részt vett az Égieknek tiszteletére. Legtöbben azonban a Limacs által beindított bronz-öntő szolgálatába ál­lottak, hiszen itt faszén égetés mellett sok dolguk volt…”

„…A rokonlátogatók 20 évenként megjöttek aranykincsekkel és tartaléklovakkal fel­szerelve s Tömősön megpihentek. Sokuknak megtetszett a bronzöntéses rovással el­látott tokoscsákány. A gazdagabbak arannyal, míg a szegényebbek tartaléklóval fizet­tek. Ha nagyobb csoport érkezett 100-100 évenként, a vitézi barátságnak törvénye szerint a fényes harci-csákányra alkudozók sokszor közösen megegyeztek, hogy a sze­gényebbeknek is legyen, amit haláluk esetén a hamvasztásos helyeken a földbe szúr­va vagy vitézi takarónak a síron megjelöljenek….” (ilyen lelet ma is megtalálható még – szerk. Akinek van fotója ilyneről kérem küldje el.)

„…Harsas fősámán elrendelte, hogy a földrengést szenvedett avarság vonuljon nyugatra. A fősámán a kasszu településeken át, Luvij rovósámán a Kerecsen át való felvonulást javasolta. Arnó Kr. e. 480-ban indult az uzik és ázok földjén át a pelazgok hajóival a Márvány tenger szorosain keresztül. A kisebbik csoport viszont saka-szkíta hajósok segítségével érkezett meg Tardoson át Tömősre, ahol fegyverzetüket kiegészítették. Hírből hallották, hogy Eszter-földjén az avarok Obar törzse összecsapott az Illír-Daha szövetséggel, ezért Arnó fejedelem segítségére siettek. Arnó győzött, de a veszteségek miatti elkeseredésében az egyik Barót leszármazott síkul vitéz tanácsára az Adrin ten­ger jobb oldalán Pisina felé vették az útjukat. Ugyanis ezen síkul leszármazott már volt itt rokonlátogatáson és egy kiskorú síkul-leánykát nem tudott elfelejteni, ezért most oda tartott megházasodni. Tömősön egy hároméves csikóért vett egy bronztokos harcicsákányt fegyverként acélból, hogy a sikulok juhászatában megtelepedik és lesz mivel a nyájat megvédenie. Az első ilyen szép fegyverét jegyben hagyta ott a jöven­dőbeli apósánál, aki 5 juhot nevelt ezért az ifjú házasok részére s így ő Arnóval elin­dulhatott….”

„…Az eljegyzési és esküvői bronztokos-csákány apáról-fiúra szállt…”

„…Az igaz embernek és Istenfiának a kivégzése után a szegény és gazdag zsidók kö­zött a viszony végleg megromlott. Arménia örmény kereskedői a nemesfémeket és a légiósok használati tárgyait mindinkább lefoglalták. A Messiás érzelmű kereskedők az etruszkok bronz készítményeit Pannonföldön keresztül keletre áramoltatták a Rum tenger melletti provinciákba, majd Arméniába és Szírián keresztül Pártfia biro­dalmába…”

„…Kr. u. 65-ben a pusztaszeri játékokban a fővezéri hatalom a dahák kezébe került. Dezserne fősámán fia, Durpán lett a fővezér, aki Tömös bronzcsákány-gyártó egyet­len lányát, Hóremcsillát vette el feleségül. Ezen harcias rimalány nyerte meg a 70-es pusztaszeri Nagy-Süánt. Mindannyian tervbe vették a szkíta birodalom újjászervezé­sét. Erős családból származott, ezért sok nagyszülő mellett bronzöntő műhelyükben született meg az első fia, akit Sarmizegetuzának neveztek. Egy fővárost alapítottak, s a gyermeket a városka urává szentelték fel. Hamza ennek alapján erős szkíta nyomás­sal követelte, hogy Olbia szkíta várost a 24 Hun Törzsszövetség városaként ismerjék el. Nagypályiban kereskedelmi szempontból a hivatalos nyelvet görögnek minősítet­ték, de a várerődítmény rendszere szkíta főváros maradt…”

„…Limacs pateszi népe Kr. e. 2085-ben elhagyta Úr és Uruk városának Birodalmát, mivel egy bronztükör készítő tanulóját megmérgezték egy királyi lányka temetésén, ezért Hatsas Birodalmába vándoroltak. Itt találkoztak össze a Tömös vitéz vezette agyagedény-készítő Ordosziakkal. A bronzbalta-készítő Limacs pateszi népével együtt Tardos-Birodalmában kapott letelepedési engedélyt, ahol nyolcadik törzsként megengedték Tömös-Birodalmának a megalapítását…”

„… tulajdonképpen ekkor kezdődhetett el az etruszkok fényko­ra. Azonban a bari népek nem adták fel a reményt és elkezdtek jobban szaporodni, s így 800 év múlva létszámban fölénybe kerültek. Ezalatt az idő alatt azonban az etrusz­kok oly nagyot alkottak a bronzgyártás, szobrászat és festészet terén, mint addig még egyik nép sem. A győztes Rómától Kr. e. 88-ban állampolgári jogot kaptak…”

„…A tenger népének ahájokkal kevert birodalma legyőzte Keréta lakóit és még az írásjeleiket is megváltoztatták. A bronz megmunkálási szokásaikat Atén lakói elsajá­tították és kiváló fegyvereket készítettek. Ezzel a környező szigetvilágot hatalmukba kerítették. A gyümölcs- és olajtermelő kultúra fellendült. Fürge hajóik bejárták az ak­kor ismert világot és mindenkivel kereskedtek. A Nílus-völgyi népek újból egyesül­tek az ifjú Ménes király vezetése alatt és megfogadták a Napistennek, hogy az Égiek­től kapott parancs szerint szép építményekkel fogják dicsőíteni a Bika szarva között ékesen csillogó Napot. Ekkor hatalmuk újból nőni kezdett és Keréta követei ajándé­kokkal kedveskedtek az Égi Fáraóknak, akik velük szívesen kereskedtek…”

„...Rezet Cipruszról, míg ónt az Idaglat folyó mentén szereztek be. Megjelentek a vitor­lás és evezős hajók. Rovásaikat újra szerkesztették. Tájékozódásukat a Nagyvíz hajó­sai a Nap és a Hold, valamint az Égnek csillagai után és galambok segítségével bizto­sították. Partmenti hajózás esetén a madarak a páros repüléssel mindig a szárazföld felé irányították őket, ahol élelmet találtak. Kereskedőik olajért, borokért, sáfrányért, majorannáért, fagyártmányaikért, arany és ezüst edényeikért Ménes birodalmából ametisztet, gyöngyöket, lantokat, ezüstöt és aranyat kaptak. Közben a Bika Világhó­napjából a Kos Világhónapjába ért az emberiség és elkezdődtek a földrengések…”

 

vissza