Maori Történelem

Angolból fordította: Szabó Virág 2002. Október

 

 

Elhelyezkedés:

Ma körülbelül 300-400 000 maori él azon a területen, amit mi Új-Zélandnak nevezünk. A legtöbbjük az északi szigetet lakja. 

 

Történelem:

A maorik ősei néhány ezer évvel ezelőtt települtek Új-Zélandra, amikor a polinéziai tengerészek egyik expedíciójuk alkalmával rátaláltak erre a földrészre. Az expedíció Hawaii szigetéről indult, dél felé tartva. Mesélik, amikor a felfedezőút vezetője, Kope meglátta a szárazföldet, az olyannak tűnt fel a szemei előtt, mint egy nagy fehér felhő. Akkor nevezte el a földrészt Aotearoának, másképpen a Hosszú Fehér Felhő Földjének.

 

Néhány száz évvel később az erre a feladatra kiválasztottak követték Kupe útvonalát, feltételezhetően a célból, hogy az élelemszükségletet pótolják, és Hawaii túlnépesedését megakadályozzák. Megérkezésük után keveredni kezdtek egymással, illetve kiszorították a már ott élőket.

A maorik harcosok voltak, így sok háború adódott a törzsek között. A vesztesek gyakran rabszolgákká vagy táplálékká lettek; a maorik hittek abban, hogy hadseregük erejét növelni tudják az emberi test felfalásával.

 

A maorik először 1642-ben kerültek összetűzésbe az európaiakkal, amikor a holland felfedező, Abel Tasman lehorgonyzott a partoknál. A legénység egy részét a „házigazdák” megölték vagy felfalták, így Tasman gyorsan elmenekült. Elhatározta ugyanakkor, hogy a földrészt Új Zélandnak nevezi, a holland tartomány Zéland nyomán. 1769-ig több hajó nem érkezett. Akkor azonban partot ért egy brit hajó Cook kapitány irányításával, aki meg akarta ismerni a maorikat. Cook kapitány érkezésekor körülbelül 100-200 000 maori élt Új-Zélandon. Látogatása után az angolok elhatározták, hogy gyarmatosítják a szigetet.

 

A maorik gyorsan elsajátították az angol jellegzetességeket, így a nyelvet és a szokásokat, de az ország gyarmatosító törekvéseinek ellenálltak. Több harc is volt, amelyek végül az 1840-ben kötött Waitangi egyezséghez vezettek.  Az egyezség kimondta, hogy a maorik beleegyeznek, hogy a brit királynő irányítsa és felügyelje országuk működését, ugyanakkor ragaszkodnak földjükhöz.

A maorik teljes értékű angol állampolgárrá váltak. Az új gyarmatosítók azonban – az egyezséget megszegve - maguknak akarták a maori földet. A maorik ezt visszautasították, újabb harcba kezdtek. Komoly összecsapások zajlottak a maorik és angolok között 1860 - 65-ben.  Mivel az angolok győztek, a maoriknak mindent fel kellett adniuk. Húsz év alatt a maorik elvesztették kultúrájukat és ősi földjeiket, amelyeket évszázadokon keresztül őriztek.

 

A maorik a háború után sokat szenvedtek az angolok kegyetlenségétől. Számos betegség és a prostitúció is az országba érkezett az új telepesekkel. A nyugatiaknak volt például egy olyan követelésük, hogy a maorifőnökök vágják le rabszolgáik fejét, és adják el nekik.

Az európaiak fegyvereket is hoztak magukkal, amit a maoriknak egymás ellen kellett használniuk.

A maorik nemcsak a földjüket veszítették el, de fel kellett adniuk a nyelvüket és a kultúrájukat is. A változások közepette a népességszám körülbelül 42 000 - re csökkent.

 

Az 1840-es egyezség még mindig fájó pontjuk a maoriknak. Úgy érzik, hogy az angolok kicsalták tőlük mindazt, ami jogszerűen őket illette. Az 1970-es évektől a maorik újra próbálják visszaszerezni földjeik egy részét, ismét igyekeznek előtérbe helyezni hagyományaikat. Mára tökéletesen elveszítették nyelvüket, vallásukat és szokásaikat. Küzdelmük célja éppen ezért visszaállítani egykori értékeiket, amelyeket több mint százötven évvel ezelőtt elvettek tőlük.

 

 

Hosted by www.Geocities.ws

1